Van ami sosem múlik el... (beszélgetős fórum)
Érdekes, de nekem a tinikori nagy szerelmek elvesztették már a varázsukat, hogy mitől, nem tudom, ám van egy férfi, akit elvesztettem, de újra megtaláltam. Egy kapcsoltatot megtartani mindig nehezebb, mint szétszakítani.
Nagyon szépen leírtad! Nekem is van egy ilyen férfi, akit nagyon fiatalon ismertem meg, köztünk is volt huza vona, szakítás, újra összejövés! Én mellette lettem Nő, és Ő mellettem Férfi, aki a férjem is lett! Nagyon szépen éltünk, lettek gyerekek, majd egy nap jött egy nagy hideg zuhany, és elhagyott! Mái napig nem tudom, hogy miért, és rettentően hiányzik! Ám Ő már nem az, aki volt, benne már nincsenek érzések!
Az ember lánya ebbe a szerelembe mindennap belehal egy picit! Ez ettől fájdalmas és szép...
Barbi meg kell mondjam, megkönnyeztem az írásodat, nagyon jól tudom miről is van szó.Én 26 voltam mikor megismertem a volt párom, előtte is volt nagy szerelem az életemben.Ő mégis más volt, nem működött 2 éven át, de elszakadni sem tudtunk.Az ilyen történeteknek nincs szép vége...8 hónapja vagyok együtt a jelenlegi párommal, boldog vagyok és nagyon jó a kapcsolatunk, babát szeretnénk és együtt leélni az életünket.Mindig azt hiszem, hogy már túl vagyok az előzőn, de valami mindig rádöbbent, hogy Ő mindig ott lesz a szívemben, hol fájó emlékként, hol pedig az igazi szerelem emlékeként.
Bocs, ez hosszú lett:)
Nagyon szépen leírtad. Mindenkinek van egy ilyen szerelme, de soha ne mond, hogy soha.
Anyukád lehetnék( hú de rondán hangzik, azt hiszed kioktatni akarlak) és bátran mondhatom, hogy lesz még nagy szerelmed. de ezt a fiút nem fogod elfeledni sosem. NEM IS SZABAD! Most még egy fájó emlék, de később bűbájos szín lesz az életed palettáján.
Az enyémmel fél éve itt a neten vettük fel a kapcsolatot 28 év után. Hidd el, erősebben vert a szívem és a gyomromban is ott volt a gombóc. Felhívott telefonon, beszéltünk skype-on, és olyan dolgot éreztem, hogy mi mindig figyelemmel fogjuk kísérni egymás életét. A távolból.
Én most vesztettem el májusban ezt az embert,akit 35 évesen találtam meg és 2 év után elvesztettem.Részben az én,részben az ő hülyesége miatt.És nem tudom elfelejteni.Nem tudok egyenlőre mást így szeretni.Vagy lehet soha többé nem fogok mást ennyire szeretni,nem tudom.Realista vagyok,ez mégis annyira érthetetlen.Nem tiniként találtam rá,képes voltam az első pillanattól felfogni,hogy Ő AZ!És az érzés kölcsönös volt.Nem tudom megérteni hogy vége.Azt érzem amit te.Hogy akármi történik ő az enyém és én az övé vagyok...agyrém.:(
Mi is megharcoltunk az idővel. Amikor találkoztunk, Ő boldog házasságban élt, nekem épp nem volt senkim, később szereplők jöttek, mentek az életemben, neki is voltak szeretői a felesége mellett, de bizonyos időszakonként egymásnak meséltük el az életünket. Két éve kb. a felesége összejött egy másik pasival és elváltak, közben én is befejeztem egy öt éves kapcsolatot, nem sokkal később összejöttünk, már együtt élünk és az esküvőnket szervezzük őszre.
Sokáig azt hittem, csak nekem van egy ilyen szerelmem. Aztán megfogalmaztad az érzéseidet, amik szinte teljesen megegyeznek az enyémekkel. A történet is hasonló, azt leszámítva, hogy mi sosem voltunk együtt hivatalosan. 3 év jutott, sok találkozással és egyetlen éjszakával. Sosem feküdtünk, vagy ébredtünk egymás mellett, nem éltünk párkapcsolatban. Mint a mágnes, tudott annyira vonzani (talán és is őt), és tudtuk annyira taszítani egymást. Azóta egy másik kapcsolatban élek, 6 éve tart, talán megtaláltam benne a párom, de mindig lesz valaki, akire úgy emlékszem, hogy A SZERELEM. 9 éve volt az első találkozásunk, de ez örökké fog tartani. Ma már tudom és elfogadom ezt. Szerencsés az az ember, aki a társában találta meg ezt a fajta szerelmet. Habár nem vagyok benne biztos, hogy ez a fajta szerelem képes két embert haláláig összetartani...
Ahogy telik-múlik az idő, újból és újból egymásra fogtok találni. Tudom! Akibe ilyen mély érzelmek lapulnak, előbb-utóbb egymáséi lesznek. Ez történt velem is, és elmondhatom, hogy azzal élek, akit mindig is szerettem, és szeretni is fogok.
Amikor megismerkedtünk Ő 18 volt, én 26, túl egy váláson, pici gyerekkel. A kíváncsiság vitt bele, milyen lehet egy fiatal sráccal. Egymásba szerettünk, bár én jobb szerettem volna, hogy egy alkalom, és kész... 8 évig éltünk így, hogy hol neki volt valakije, hol nekem, aztán mindég egymás karjaiba vigasztalódtunk.
8 év után mondta ki, hogy mostmár csak engem akar. Több, mint 6 éve összeköltöztünk, azóta van egy gyönyörű kisfiunk is, és egymás nélkül egy lépést sem teszünk.
Az igaz szerelem sosem múlik el, megharcoltunk egymásért, és más nem is kellene.
A szerelem az nem játékbaba, amit ide oda rakunk tetszés szerint akkor nem voltatok igazán egymáshoz valók, hiszen az egész egy furcsa huzavona volt a kettőtök kapcsolata a fiú sem volt tudatában, hogy valójában mit is akar, mert egymás között ilyen idegölő macska-egér játék volt semmi más. Ennek ellenére végre megtaláltad a megfelelőt és reméljük nagyon sokáig együtt lesztek jóban, rosszban, egészségben, betegségben kivánok további sok boldogságot. Üdv.Ágnes
Nagyon szépen megfogalmaztad,értem miről beszélsz...
Sajnos értem:(
(És akik olvasnak esetleg engem,azok baromi nagyot tévednek,ha azt hiszik a születendő kislányom apjára gondolok,mert nem.Fáj ő is,de van olyan,akinek az emléke jobban fáj)
Ismerős érzés, nekem is van egy ilyen szerelmem. 7 éve nyúzzuk egymást, inkább ő engem mint én őt. Tehet bármit én imádom és bár sokszor kilép az életemből és máshoz megy hozzám mindig visszatalál. Most is mással van de nekem önti ki a szívét. Régen nem titkoltam előtte, hogy mennyire fáj ez az állapot, most már inkább magamban tartom. De minden nap minden másodpercében csak rá gondolok mióta ismerem, belém égett minden mozdulata az illata... rettenetes :(
Létezik mindenki életében egy ember, egy ember, akit megismer és soha többé nem tud elfelejteni. Egy ember akit keresni fog minden új ismerősében. Egy ember, aki megváltoztat mindent, egy ember akinek az emlékét örökké a szívében őrzi, egy ember, akit mindig fog szeretni...
Ugrás a teljes írásra:
Van ami sosem múlik el...További ajánlott fórumok: