Van aki jártas a lélekvándorlásos témákban? (beszélgetős fórum)

Apropó lelkifurdalás: nagyon az a fajta ember vagyok, aki próbálja azt nézni, hogy a másiknak mi a jó vagy mi lenne a jó vagy helyesebb. Próbálom magam a helyébe érezni, tenni. Amikor meghalt a picurka, nagyon sokat gondolkodtam. Azt tudni kell, hogy x napon megvolt a műtét és aznap este meghalt. NAgyon sokat őrlődtem azon, hogy mi lett volna ha nem visszük el a műtétre, akkor még mindig itt lenne. Mi lett volna ha sokkal hamarabb vesszük észre a daganatot, mivan ha mi van ha.....

Vajon haragszik, hogy elvittük műteni és hiába sikerült a műtét, mégis meghalt és elvettük az életét? Mi van ha ő még élni akart, de mi megműttettük. Nem is tudom minek nevezzem ezeket a kérdéseket.

Nagyon padlón voltam, imádkoztam érte és utána jött egy lelki megnyugvás és a sugallat.

Én úgy voltam, hogy nem kell másik kisállat, a megmaradt tesót nevelem tovább és hallani sem akartam arról, hogy újat szerezzek be. Sem magam miatt, sem a tesója miatt. DE, mivel ők kiskoruk óta együtt voltak majdnem 3 évig, látszott rajta, hogy befordult, már nem úgy jött ki enni ahogyan azelőtt, már nem volt olyan fürge és életvidám mint azelőtt, és amire még én sem számítottam az volt, hogy keservesen sírt álmában. Ezt a fajta sírást még azelőtt sose hallottam. Tisztára olyan volt mint amikor a kisgyerek sír. Nah akkor kaptam egy sugallatot, hogy elmenjek és érdeklődjek, hogy jó lenne neki ha lenne mellette valaki vagy pedig majd feldolgozza a testvére elvesztését és -csúnya szó - megszokja, hogy csak mi vagyunk neki a párommal.

Aztán amikor bementem az első állatboltba érdeklődni, akkor mondták, hogy épp van bent egy picit fiatalabb patesz, lány, kézhez szokott és most lett behozva nem olyan régen. Amikor kézbe vettem akkor egy olyan érzés fogott el amitől még a szőröm is felállt.

Senki ne értse úgy, hogy azonnal szaladtam pótolni az elvesztett kisállatot, hiszen őt nem lehet pótolni! Lelkifurdalásom nem volt a halálával kapcsolatban, bár ez igy hülyén hangzik, mert tudom hogy jó gazdik voltunk, mindent megadtunk amit lehetett és nem a mi butaságunkból halt meg, nem mi öltük meg, ha lehet így fogalmazni. Sajnos daganatos volt és a műtét ellenére is elvesztettük.

Hááát, ez olyan emberi félelem, sejtettem, vagy éreztem, hogy ezért indítottad a blogot. Vagyis azt érzem, hogy szeretnénk ilyenkor valahogy megmagyarázni, kimagyarázni, misztikus dolgokkal alátámasztani, hogy az elhunyt "társat" pótoljuk.. mert attól tartunk, ez nem helyes, túl korai, stb.. És a legjobb magyarázat, h tulképp. ugyanaz a lélek ő..., hát.. átvitt értelemben lehet., hogy így is van, rokonlélek, akinek a rezdülései ismerősök.. Azon kéne elgondolkodnod, sztem, hogy miért van lelkifurd.od amiatt, hogy rögtön szeretnél egy utódot..?? Hiszen a kiskedvenced párjának, pl. párra van szüksége, mert talán nélküle bedepizik, akár testileg is sérülhet ha lelkileg annyira sérül..

Neked?? Miért van szükséged azonnal utódra?? vagy, amúgy nem is gondolkodtál volna el rajta, ha nem látod meg a nagyon hasonló picurt?? Hm??

Olyan biztos nincs, hogy valakiből egy lélek, kinyomja az akkori lelkét, és a helyére költözik! Legyen az ember vagy állat! Gondolj csak bele! El tudnád képzelni, hogy téged kinyomnak a testedből? Te hova mennél? ÁÁÁ! Lehetetlen! Egészen biztos!

És a lélek nem határozza meg a külsőt! Egy és ugyanaz a kinézetű ember vagy állat, soha nem születik.

Olvasd el ezt a könyvet: THORWALD DETHLEFSEN - ÉLET AZ ÉLET UTÁN

Már egészen máshogy állok az élethez, és a halálhoz is!

Szerintem is az a fontos, hogy szeresd az újat, meg a testvérét, biztos hogy nem "neheztel" ezért. Az állatok nem olyanok mint az emberek.Ez pedig tipikusan emberi tulajdonság: ne szeressenek mást csak engem.

Remélem hamarosan jobban leszel!!!

Igen, nagyon nehezen tudtam/tudom feldolgozni. Mára már jobban vagyok, de ha a testvérére nézek még mindig elfog a sírás. Ő is nagyon szomorú, annak ellenére, hogy csak egy patkány, de nekem egy érző lélek!

Ilyenkor az ember sokat gondolkodik mi lett volna ha ... és ezt sose fogjuk megtudni! Sajnos daganatos betegségben halt meg, annak ellenére, hogy megműtötték. Bután hangzik, de sokat tanultam tőle! Pl. azt, hogy kitartsunk és legyünk erősek!

Gondoltam h ezért.

Én nem nevetlek ki. Nekem is eszembe jut néha hogy mi lesz ha majd egyszer meghal a kisállatunk :( biztosan nagyon szomorú leszek, gondolom Te is az voltál /vagy és ilyenkor az ember érzékenyebb az ilyen elvontabb dolgokra. Jelekre, érzésekre stb.

Én már többször hallottam ilyet, sőt egyszer kiderült, hogy nekem is van hasonmásom vagy nagyon hasonlít rám valaki, mert úgy beszélgettek Velem mintha ismernének és kiderült a végén, hogy egy ilyen eset állt elő. Hihetetlen volt Nekem is és egy kicsit utána néztem, hogy van-e ilyen és igen, találtam írásokat róla.

[link]

Ez egy nagyon aranyos "történet" amellett hogy persze szomorú is. Az állatoknál lehet hogy máshogy vannak ezek a dolgok, nem tudom.

Milyen állat,azt szabad tudni?

Én ezt még nem hallottam. Csak lelki szempontból. De külsőre nem.

De lehet h van ilyen nem mondom, hogy nem...

Leírom a történetet röviden:

Tulajdonképpen nem egy emberről van szó, hanem egy házi kedvencről. DE! Ne tartsatok bolondnak :D:D

Pár napos koruk óta (ketten) nálunk vannak, testvérek. Két és fél évesek most, de az egyik a múlt héten meghalt egy halálos betegségben, műtét ellenére.

Nagyon megsirattuk és nagyon nehéz volt az elvesztése, mert hirtelen jött a halála, mindenki bízott a műtét utáni felépülésben, de sajnos elhunyt. Ez múlt héten pénteken volt.

A társa is nagyon szomorú,még most is és álmában sír, de amikor ébren van akkor is csak szomorúan ül és látszik rajta, hogy csak gondolkodik.

A mai napon egy különös érzés fogott el és mondtam a páromnak, hogy be kell mennem az egyik állatboltba. Amikor bementünk izgatott voltam... nem hiába... hiszen megpillantottam egy olyan állatot mint amilyen nekünk volt. Egyedül ült az aki sarkában és amikor lehajoltam hozzá akkor egyből odaszaladt.

Azt tudni kell, hogy ilyen állatot nem találsz minden állatboltban, mint pl. tengerimalacot, tehát nincs mindig "készleten".

Elfogott a sírás és amikor a kezembe vettem, úgy éreztem, hogy ő az aki múlt héten meghalt!

Persze ez lehetetlen, hiszen ez az állat már élt amikor az enyém meghalt.

Másik véletlen az egészben az, hogy a már meglévő állatkánk mellé csak lányt javasoltak és a boltban megtalált egyed is lány.

Holnap hozzuk el!

szerintem csak az a kérdés milyen érzéseid voltak..(?!)

ha kellemesek akkor lehet lélek rokon attól a másiktöl, ha rossz akkor amit irtam is..

Igazából az van, hogy hozzánk fog kerülni egy "személy" aki olyan testben van mint amilyen ő (az elhunyt) "személy" volt. Apróbb eltérésekkel, de a test majdnem egyforma. Félelmetesen hangzik, de nem az!

Igy arra voltam kiváncsi, hogy vajon lehet a hozzánk kerülő "személy" az elhunyt "személy" vagy sem, de valószínű, hogy csak így akarta az aki elment tőlünk.

Jól értem hogy akkor valakit elvesztettél, és azután találkoztál egy emberrel aki hasonlít rá nagyon küldőleg, és találkozáskor meg érezted azt a "nem most találkozunk először" -t ?

Júj ez nagyon izgalmas. Nem tudom mit gondolnék ha ilyet élnék át...

bocsi ez nem ugyan az mint itt a téma, de már leirtam..

szerintem csak is megszálotság lehet aki meghat nem menet hanem itt ragadt és most használja azt a másik testet..

azért a szellemeksem tudnak annyira manipulálni, hogy az illetö észre ne venné a változás..?