Válságban a házasság/om?! (beszélgetős fórum)
Lényegében össze nem vesztek, csak a pasi volt letört. És általában hallgat rám azért próbáltam utalgatni, nem akartam én senkinek sem rosszat. De legszívesebben most megszűnnék.
Sajna ha falba verném a fejét még akkor sem mondaná el, hogy mi a baja. Felszínes dolgokatt elmond, de semmi lényegeset. Többször kértem már, hoyg "beszélj velem, beszélj hozzám" de ere az a válasz:"mit mondjak?" Olyan semmitmondó dolgokat mond, hoyg az már, fúúú...
Szerintem azt próbáld meg kideríteni, hogy MIÉRT nem hallgat meg?...
Általában ennek komoly oka van, ha erre rájössz, akkor rátérhettek a problémákra is. Mert ennek az egyetlen megoldása a kommunikáció, ha tényleg fontos a házasságod. És úgy láttam fontos :)
Persze az is kérdés, mennyire lesz ez nehéz. Ha alapból magába zárkózó típus, akkor lehet külső segítségre lesz szükséged...
Szállj ki belőle, meg se szólalaj, ezek után bármit mondanál, csak rontanál a helyzeten
Melyik az ahangnem? Ugyan az, amivel megkérdezem, milyen volt a napja?
ja, látom már ajánlották.
Segítsetek légyszi. A barátnőm elmondott nekem 1-2 titkát, amiből leszűrtem, hogy nem igazán foglalkozik vele és a gyerekével a pasija. A pasinak próbáltam burkoltan elmondani, felnyitni a szemét, hogy többet törődjön velük. Beszéltek a dologról. . . a burkolt titokról. . . és most menteném a menthetőt. Csak összébb akartam hozni őket. Segítsetek, mit tehetnék most. . . . . :-(
írd le levélben ami bánt. mindent őszintén és add neki oda. talán akkor higgadtak tudtok maradni.
A baj, hogy nálam az utóbbi időbenhamar elgurul a dilibogyó... Próbáltam már magne b6-ot és orbáncfű teát, de rájöttem, hogy a házasságom eze nem hozza rendbe:/
Lehet, ha nem itthon lennénk, meghallgatna. Telefonon már próbáltuk, de nem jött össze.
Kipróbálok mindent, csak valami változzon pozitívan
Van egy olyan hangnem,amikor igenis meghallgatják az embert,még ha csendben beszél is!
A veszekedés és a kiabálás,a másik hibáinak felhánytorgatása nem segít a problémáink megértetésében.
de ha őt nem hallgatja végig??? akkor nem sokat tud tenni... :-((
Próbáld meg, hogy egy levélben leírod neki a problémákat. ennek több előnye van:
- a problémák végén fel tudsz tenni kérdéseket, amin van ideje elgondolkozni
- te is össze tudod szedni a gondolataidat indulatmentesen
- nem szól közbe
Ha ez megvolt, utána el kell menni otthonról megbeszélni. Mert otthon az ember indulatos, vagy otthagyja a másikat. De ha beültök egy Mekibe pl, ott nem fog senki nekiállni ordítozni.
Ne kiabálj,hanem beszélj!
Higgadtan,de erélyesen ülj le vele beszélgetni,mondj el mindent ami téged bánt és ne felejtsd el meghallgatni őt sem.
Kicsit nehéz ez a jóban-rosszban, holtomiglan-holtodiglan dolog, dehát ha megígértétek egymásnak... Emlékezz rá, hogy te mit ígértél neki az oltárnál, és kérdezd meg, hogy ő még emlékszik-e rá... És ha igen, mond el, hogy ezt Te most is komolyan gondolod, és ha ő is, akkor bizony lenne mit megbeszélni... És Te is hallgasd meg őt, akármennyire igazságtalan is... Próbálj nyugodt maradni...
Anyum és apósom iszik:( A nagypapival pedig egy házbn lakunkű:( Szóval azt mondod, menjünk el kettesben pár napra, aholm nyugiban lehetünk és próbáljuk így beszélni?
Ez nem megoldás, ha ő így áll a dolgokhoz, a férje miért próbálna változni? Amúgy is az anya húzza a rövidebbet, geccsolhat élete végéig, hogy eltartsa a gyerekeket meg magát. Egyértelmű, hogy mindketten bele vannak fáradva a munkába, sajnos ezeket az éveket túl kell élni valahogy. Szerintem ha tehetik, passzolják le a gyerekeket 2 napra (nagyszülők) és beszéljék át ezt a dolgot, de lehetőleg vádaskodások nélkül. Ngayon nehéz ügy, de sokan vannak így, nem lehet mindi elválni..
Szerintem a férjed ezzel a cselekedeteivel próbálja kompenzálni, hogy keveset van otthon, és így akarja azt, hogy a gyerekek is megkapják az odafigyelést részéről. Persze ez nem jó így. Probálj vele leülni, és mind ezt megbeszélni. És ha nem változik semmi, akkor lépj.
Mondtam neki, hogy menjünk egy időre külön, de nem válaszol rá
Persze, hogy nem így akarom, és azt sem akarom, hoyg a gyerekek így nőjjenek fel, hogy ezt lássák, ezért szeretnék változtatni, de nem tudom hogyan. Ötlet?
nem mondtam hogy meg is kell tenni, csak azért megkérdezheted mit szól hozzá...
Lehurrog, elzavar, nem hallgat végig, zavarja, hogy ennyi minden gondom van, mert ő úgy érzi, mindent megtesz azért, hogy nekünk a lehető legjobb legyen:(
Olyan fiatal vagy még, elötted az egész élet!!! Tényleg így akarod leélni??!!
Ne viccelj, két gyerekünk van. Nem akarok annyira a dolgok elébe menni...
Le kell ülni,és nyugodt körülmények között meg kell beszélni a dolgokat.
Ha kiderül kinek mi a hibája,lehet rajta segíteni megértéssel,odafigyeléssel.
Mondtad neki, hogy beadod a papírokat, ha nem változatat a dolgain?
4 éve vagyunk együtt, 3 éve házasok van két gyerekünk. Úgy érzem egyre inkább cselédje vagyok a férjemnek, bármit csinálok, az nem jó vagy nem elég. Ő doldogozik 3 műszakban, tudom hogy fáradt,é s nagy rajta anyomás, hogy kijőjjünk az adott hónapban. Ha elmondom a gondjaim, lehurrog, lekezelően beszél velem, a végén pedig "elzavar", mert nem akarja hallani amit mondok. Ő azt mondja segít, de én ezt nem beszem észre. Nem figyel a fontossági sorrendre, ha szólok, hogy ne a szobába egyen, mindig van kifogás, a cumit ne adja oda agyereknek erre a válasz: de kérte. Nem kell már neki pelenka, de ő ráadja. Felengedi az asztalra, egész nap túrórudit eszik a gyerek, vagy nem eszik semmit, mert tudja, hogy apától megkapja...
Én egyre többet kiabálok, nem bírom idegileg, úgy érzem levegő vagyok, meg sem halllja a mit mondok, vagy nem ér el a tudatáig... Inkább vagyunk lakótársak, mint házastársak. MIt tegyek? Kifele eddig mindenkinek azt mutattam, hogy nincs baj, jól megvagyunk, de ez nem igaz.
Mit tegyek?
További ajánlott fórumok: