Válság, árstop, minden totál káosz, a bevásárlóközpontok... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Helyes! Jó is az :) Meg az is, ha több dologhoz ért az ember.
Elég szigorú szabályok vonatkoznak nálatok a gyerekekre :D De tagadhatatlan, hogy ez mind a hasznukra válik.
Van három barátnőm, az egyik jogász, a másik mesekönyveket ír, műsort vezet, a harmadik az egyik legsikeresebb ingatlanos, mégis mindhárom kitanulta a cukrászatot. Én is gondolkodom rajta. Valami vírus lehet ez a cukrászat 🙃
Mi azt mondtuk a kölykeinknek, hogy bármit csinálhatnak, bármilyen "csavarlazító" szakot elvégezhetnek, miután van egy értelmes végzettségük 😉 És fővesztés terhe mellett kötelező a sport és a nyelvtanulás.
Ez sok országban jól is működik. Sok országban jártam, életem is egy ideig, de soha sehol nem tapasztaltam azt a széthúzást, egymás lenézését, mint itt. Pl. Ausztriában nem ciki eladónak lenni egy butikban, mert a vevő nem úgy megy be egy üzletbe, hogy szolga, pattanj, ez a dolgod. És az eladó se tessékeli ki a vásárlólat már háromnegyed hatkor. Ott záráskor belül zárják az üzletet, itthon kívülről.
Nem neked szól, de a jelenség tényleg létezik, szinte osztályharc van a diplomások és nem diplomások között. Ami többek között azért hülyeség, mert van, amihez szükséges, van amihez nem. A lényeg, hogy a választott szakmájából mindenki a legjobbat hozza ki, és legyen vele elégedett.
Tanulni szerintem többek között azért fontos, mert több választás, nagyobb lehetőségek járnak vele, ha az ember okosan választ.
Látom kicsit azért érzékenyen érint a téma. Nem feltételezem, hogy irigyled a diplomásokat. Nem is rád írtam, csak szerencsétlen volt a megfogalmazás. Úgy értettem, hogy egy diplomát megszerezni is kemény munka. Sokszor keményebb, mint 8 órában dolgozni. És sokan még konkrétan dolgoznak is mellette.
Sajnos abban tévedsz, hogy a különböző munkák ugyanolyan értékesek. Az emberek igen, de a munkák nem. Ha csak értékesebbnek lenne feltűntetve, a munkáltatók nem adnának ennyivel többet érte, hiszen ők fölöslegesen semmit sem vesznek jóval értéken felül.
Úgy írod, mintha egy szóval is bántanám a diplomásokat.
"Ma már egyik sincs a másik nélkül." Ezt írtam a bejegyzésem második felében. Olvasd már el! Miből következtetsz arra hogy irigylem őket? Én nem vagyok diplomás, de lett volna lehetőségem rá. Volt választási lehetőségem. Ahol vagyok, oda én jöttem.
Amiket írsz lentebb az megállja a helyét, de nem arról
beszéltünk hogy ki tudná a másik helyett elvégezni a munkát amivel értékesebbnek van feltüntetve, minthogy nem is végzi el. A diplomások maximum 0.1%-a ülne kukás kocsira, a többi inkább elhagyná az országot.
Ne bonyolítsunk! Egyik sincs meg a másik nélkül, ezért nem látom helyesnek a nagy bérkülönbségeket. A diplomás többet tanult, az idő alatt a melós húzta az igát megteremtve a tanulónak az életéhez, a tanuláshoz szükséges feltételeket. Ugyanígy érvelhetünk a diplomás mellett is más téren. Ennyi.
Az iskolai idejük mennyiségével később lesz meg a szolgálati évük. Nekik 60 fölött kell tovább gürizni, amikor a kevésbé iskolázottak már pihenhetnek.
Sajnos, hozzáadott érték az irodákban van. Hiába van a gyárban bármennyi betanított munkás, ha a melót nem szerzik be, logisztikázzák, piacot figyelnek, szerveznek, terveznek, nem lenne munka. Ha véletlenül beüt a krach, gyár azonnal csomagol és költözik más országba, mert a fizikai munkás mindig pótolható.
Mondom ezt nem diplomásként...
Nem kell azért bántani a diplomásokat sem. Az sem normális, hogy lassan titkolnom kell a végzettségemet, mert ha kiderül, akkor egyből lenézést és szidalmazást kapok, mert buta ingyenélő vagyok, aki nagyra van magával.
Persze, hogy mindenkire szükség van. Ezt nem vitatja senki.
Azért rengeteg diplomás dolgozik az egyetemi tanulmányai mellett. Nappal dolgozik, éjjel tanul. Úgyhogy nem kell annyira irigyelni őket sem. De nem a plusz évek miatt magasabb a bérük, hanem a plusz tudás miatt. Mert nehezebb pótolni őket. Egy diplomás bármikor elvezet egy kukásautót. De a legtöbb ember nem tudna beprogramozni egy hegesztőrobotot. Ne adj Isten kiműteni egy vakbelet. És abból is nagy felháborodás lenne, ha leállnának a közmű szolgáltatások, az ellátórendszerek, a termelés, stb. Mert lehet, hogy nem látszik, de mindenhol van egy-két diplomás, aki ha kiesik, nem lehet csak úgy előhúzni valaki mást a helyére.
Gyerekkoromban se kényeztettek el, ruhám,cipőm is alig volt.
Építkeztünk, évekig éltünk létminimumon, rendszerváltás után még munkanélküli is volt a férjem. Ha volt pénzem, többet költöttünk, nyaralásokra is,(tartalékot akkor is képeztem) ha nem,akkor nagyon tudtam/tudok spórolni.
Most ami stresszt okoz, az a bizonytalanság, hogy meddig lesz ilyen inflációs időszak, hogy fogjuk bírni anyagilag ? Talán már nem is lesz " normális" élet ?
De minden éjjel után felkel a Nap ! :) Muszáj reménykedni, és naponta örülni apróságoknak. PL. etetem a madarakat, aranyosak ! :)
Csodálkozom, hogy nem kapnak agyrázkódást a magok feltörése miatt ! A harkály pláne ! :)
Feltérképeztem a kamrát! 😀
Mikor elkezdődött az eszement drágulás a hatósági áras termékek bevezetésével párhuzamosan, hozzá fogtam gyűjtögetni. Ha történne valami komoly áruhiány bármi okból amire számítani is lehet, 3 hónapig kihúznám anélkül hogy boltba mennék. Nem mondom hogy minden van és azt se hogy lenne habzsi-dőzsi, de meglennék. Egyébként is nyílsebesen mennek fel az árak, ami megvan, az meg már megvan. Mivel folytatódik a drágulás, még pótolgatok kicsit.