Vallomások

A pénz nem boldogít. Nagyon is igaz a mondás. Anyagi téren mindenem megvan, amit csak ember kívánhat, mégis szegényebbnek érzem magam, mint egy koldus.

Szinte mindent meg tudok venni magamnak és a családomnak, mégsem vagyok boldog. :(

Én sem posztolok, pedig lenne mit! Rengeteget járunk a világban. De nincs szükségem bizonygatni posztokkal, hogy én mennyire boldog vagyok!

Soha többé nem szeretnék kutyát. Ezt a fájdalmat nem tudom többször elviselni. Túl sok volt!

Ma sem tudtam leülni reggelizni, maradt a kávé...

Megbocsátás terén elbuktam. Sokáig azt hittem, hogy ez nem így van, de sajnos be kellett ismernem. Még mindig sok a harag bennem sajnos...

Én karácsonyra csak jó egészséget,alacsony vérnyomást és szédülés mentes napokat kérek.

Több mint 10 évig minden évben karácsony előtt, ugyanazon az úton mentem. Az érzés is mindig ugyanaz volt. Idén sem lettem a felesége. Azota más felesége vagyok mar,de ha azon az úton megyek, azért ez eszembe jut.

Nekem sincs Facebookom, nem vagyok kíváncsi mások "tökéletesnek" látszó életére. Persze mi is járunk pl. moziba, nyaralni, stb. csak nem pakoljuk ki a virtuális kirakatba. Szépen, csendben, boldogan élünk és nem hiányzik az állandó posztolgatás.

Borzasztóan hiányzik! Szeretem ő is engem. Ha újra látom, az kész karácsony!

Szép karácsonyra vágynék, de minden évben elrontják. Régen a nagymamám, mostanában az anyám. Nem bírja a dekorációt, karácsonyfát sem. Segítség nem kell neki, de őrjöng, hogy sok neki a főzés. Szikrázik a levegő. Egyedül maradni még sincs kedvem.

Sokszor eszembe jut a kis szurikáta. A felgyújtott süni, nemrég a szerencsétlen kutya... És a sok ártatlan állat, akiknek az emberi kegyetlenség miatt kellett megalniuk.

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért nem tudunk kedvesebbek lenni a másik emberhez sima hétköznap is miért kellenek ehhez ünnepek?

Nincs két egyforma bögrém.

Semmit nem jelentettem neki. Ha nem így lenne, nem lép le szó nélkül. Nem ragozom, hogy mennyire rühellem a gyáva embereket.

Nincs Facebookom, se Instám, nem posztolom ki sehova mi volt az ebéd és nem töltöm az időt, hogy más emberek "tökéletes" életét lapozgassam.

A karácsonyt a nagyobbik fiamnál fogom tölteni. Ők jól főznek, kellemes lesz az ünnep. Viszek persze ajándékokat és pénzt is. Így szoktam. Majd hazahoz a fiam autóval.

Meghalt az egyik drága kutyám és én nem voltam mellette. Nagyon szomorú vagyok!

Bármennyire ciki egyszerűen vastag nadrág és vastag harisnya, vagy aláöltözet nélkül megfagyok.

Netes fórumokon sírok zenék mögé rejtőzve ahelyett, hogy megkeresném. Egy gyáva féreg vagyok. Boldog karácsonyt.

Rokon kisgyerek egyáltalán nem értékelte a Mikulás csomagomat. Az édesség evés nem olyan különleges dolog manapság, naponta esznek mindenféle édességet, sokat is. Azért volt benne dió és narancs is.

Cudarul érzem magam, lázam van, de muszáj dolgoznom. Annyira remélem nem fertőzök le senkit, de nem tehetek mást jönnöm kell.

Nem szeretem azt a mondatot, hogy "A haza minden előtt." Szerintem a család sokkal fontosabb.

Kiborulok azoktól az ismeretlen ismerősöktől akik úton-útfélen megállítanak, hogy délutános leszel? Nem vagy már a cégnél? Kirúgtak de nem bánom mert új céljaim vannak.

Bánt az hogy szorongásos depressziós vagyok 30 éve és gyógyszer nélkül már meg se merek próbálni létezni, sőt előfordul havi 2-3 alkalommal, hogy az orvos által felírt gyógyszeremmel sem tudok elaludni.

Pajzsmirigyre, hipofízisre, IR-ra, mellékvesére c-peptidet szedek. Gyógyszert nem.

Már egy hete zabálom a szaloncukrokat, pedig nem vagyok oda a karácsonyért.

Össze fogom hozni a lányomat egy helyes pasival. Nem érdekel, hogy ő akarja-e. Már 21 éves és kell neki valaki. Rendes a srác, akit kiszemeltem és normális a családja is.

Én és a férjem csendesen, kettesben töltjük az ünnepeket. Veszünk sütit, együtt főzünk valamit, és 3 napig beszélgetünk, összebújunk, filmezünk, társasozunk, vagy amihez kedvünk lesz. Karácsony után pedig elutazunk 1 hétre. Már nagyon várom.

Tegnap fedeztem fel, milyen remek albán zenék vannak. Azóta csak albán slágereket hallgatok.