Vallomások

Én már voltam életem folyamán boldog úgy igazán. 💗

Meglep mennyi boldogtalan, depressziós ember van itt. Több rosszat lehet itt olvasni mint jót.

Szomorú vagyok, megvígasztalsz? Nem baj!(adsz ölelést), Tédepelj kukoricára!(menjek világgá)

Olyan jó lenne boldognak lenni. Úgy igazán. 😊

Vettem tegnap két nagyon szexi ruhát. Ma egész nap az egyikben flangáltam a városban, csak úgy meresztették a pasik a szemüket.

Félek, hogy mit mond a doki.

Bye bye :-)ez ennyi volt és óriás megkönnyebbülés.

Jó lenne találkozni vele

Szerintem az a család ahol gyerek is van. Ahol nincs az csak házasság vagy kapcsolat, ha tetszik másnak ha nem, ez az igazság.

Nekem ez a bitcoin megfoghatatlan valami. (Néha még a kártyás fizetésnél is parázok.) 😁

Bajban van egy ismerősöm. Ilyenkor lehet megtudni, ki a barát és ki a nem barát. Jóban, rosszban.

"Fiatal" koromban sajnos nem volt lehetőségem leérettségizni, bár most sem vagyok annyira idős. Van már három szakmám, de belevágok. Szeretnék ápolónő lenni, így úgy döntöttem szeptembertől továbbtanulok. 🙂

Ma ünneplem a születésnapomat, teljesen egyedül! Bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem bánom, nagyon jólesik egyedül lenni, jelenleg senki társaságára nem vágyom.

Szeretem! 😊

Tapasztalat, tény és állandóan rácáfolnak, miért?Már unom. A felülbírálással együtt. 😟

Már nincs rám szükségük a gyerekeimnek. Tanácsot, pénzt adni nem tudok, beszélgetőpartnernek sem vagyok jó, hisz én nem vagyok tanult, művelt és okos sem.

Miért nem lépnek ki az emberek a rossz kapcsolatokból? Egyáltalán mikor romlik el egy kapcsolat? Odafigyeléssel, kommunikációval szerintem a legtöbb kapcsolat menthető lenne..., de egy fecske nem csinál nyarat.

Még három hétig nem láthatom. :( De nagyon várom haza! Szeretem! 💚

Miért vágyok ennyire az anyaságra?

Egy picit nehéz a szívem. Ismét lezárul egy fejezet az életemben. Minden vég minden lezárás fájdalmas, de új utak várnak rám és állok elébe, mert elég erősnek érzem magam.

Örömmel olvastam kb. egy évvel ezelőtt, hogy kedvencem végre le akar szokni a dohányzásról. Kétszer írt a témáról, aztán többet nem. Biztosan nem sikerült neki és nem meri bevallani, sajnálom őt.

Jól vagyok. Végre! 😊

Csalódott vagyok és szomorú, hogy a férjem halálával nem is álmodhatok már boldog öregkorról. Mégis, így is, élem tovább az életemet, és nem adom fel semmi áron!

Nem szeretem a gyerekeket. Nem is akarok egyet se. Ez olyan rossz dolog?

Van több fiatal ismerősöm a Facebook-on, akik sajnos már nem élnek, de nincs a profiljuk törölve vagy átállítva emlékoldallá. Páran boldog szülinapot kívánnak nekik évek óta, pedig tele van az oldaluk részvétnyilvánítással. Nem jó érzés látni... 😥

Holnaptól direkt akkor fúrok és hangoskodok, mikor a szomszéd gyerekeknek délutáni alvásideje van, mert az ő anyjuk sem vette figyelembe, hogy ne akkor visítsanak, mikor én meditálnék, jógáznék, befelé figyelnék. Amilyen a mosdó...

Utálom a nyomi embereket, akik sírnak, hogy nincs pénzük, de minden melót nem vállalnak persze el, tanulni meg lusták. Mindenki a maga sorsának a kovácsa.

Sajnálom a szomszéd srácot, elhagyta a felesége és azóta iszik, nem tud rajta túl lenni. Pedig már van mellette Új asszony is. Ma tőlem kért egy üveg bort, azt hazudtam, hogy nincs itthon.

Nagyon ledöbbentem és bizony zokon is vettem, hogy egy lakodalomban külön ültettek a férjemtől, és nem hogy elnézést kértek volna, még flegmán oda is vágták, hogy ugyan már, "kibírjuk!". :(

39 éves vagyok.