Vallomások

Nem szeretem, ha megkérdezik, mit olvasok. Vallom a "mutasd, mit olvasol, megmondom ki vagy" elvet, és nem akarom, hogy a külvilág tudja, mi zajlik bennem.

Másodjára mondja vissza a héten a találkozót a párom és most kell neki 2 hét “gondolkodási idő”. Felőrül ez a sok csalódás…😞 Nagyon vártam ezt a hétvégét. A világ sz#rjának érzem most magam.

Flörtölt velem egy foglalt pasi. Nagyon vágyok rá. Bűntudatom van.

Ma egy ismeretlen nő megállított az utcán. Azt kérdezte, nem vagyok-e neki ismerős? Mondtam, hogy nem.

Ki a lány, ki az asszony, ki a csajszi? Nekem ez sosem volt teljesen egyértelmű. Ki a nőci, ki a néni? Ezeket sem értem igazán.

Április körül töltöttem vele egy hétvégét. Azóta üldöz a szerelmével, folyton hív, van úgy hogy szó nélkül a lakásomra állít. Teljesen nem normális a nő! Nem érti meg, hogy nem kell nekem. Nagyon bosszant már.

Mennyi megtört szív, és közöttük vagyok én is ! Van akit könnyen elfelejtünk , és van akinek az emléke végig velünk marad. Gyáva voltam vele új életet kezdeni.

Korán felkeltem. Ki akartam menni a lengyel piacra, de a busz csak 10 ó 40-kor indul. Szóval, még van időm...

Szeretem őt.

Hiányzik. Az ölelése és minden ami ő💙.

Fáj a szívem.

Egész héten várom a hétvégét, hétvégén meg hogy elteljen. Aztán kezdődik minden elölről.

Augusztusban nyaralni megyünk kettesben. Mindkettőnkre ráfér. Rengeteg mindenen mentünk keresztül, megérdemeljük.

Minden barátnőm boldog házas. Külföldön él vagy saját házuk van. Nekem három gyerekem van, de nincs férjem se házam… de a közösségi oldalon mindent másképp mutatok.

Zaklatott éjszakám volt. A szomszédról álmodtam, de amióta rendszeresen mozgok jobban alszom és kevesebbet álmodok.

Én mindig 100-200 lájkot kapok a képeimre, ezért posztolom életem minden pillanatát.

Szeretem a páromat, de zsinórban az 5. hétvégénket mondja le/rendezi át az utolsó pillanatban valami miatt. Szégyellem, hogy így én is kitolok másokkal, a hetem is oda ezek miatt, amit precízen terveztem meg. Nem tudom, meddig bírom így tovább…

Nagy ívben teszek mindenre. Önző lettem.

A te szeretetlenséged nyomait próbálom eltüntetni évek óta. Rémes némber.

Egyszer a szájsebészeten adtak Dormicum tablettát. A kezelés alatt folyton kinevettem az epres ínyzselét és úgy beszéltem, mint egy 3 éves. Jajj. 😬

Férfi vagyok. Megtaláltam ma volt szerelmeimet a társkeresőn. Sokat öregedtek és csúnyultak. Nem kellenének már.

Ma megint járkáltam. A boltban egy kicsit becsaptak, mert ami akciós volt, azt egész áron adták.

Egy rigópár épp a szemem előtt maszolja a megbízóm fügéjét. Nem zavarom el őket, otthon sem szoktam.

Találkoztam a nős pasival és hát megtörve minden elvemet, szerető lettem... Ez valami egészen új dimenzió és hihetetlenül izgató. De nem akarom szétbombázni a családját, nekem is van már két gyerekem és elváltam. Ez így oké mindkettőnknek.

Elegem van anyósból.

Én mindig mindenkihez jó vagyok, velem mégsem jók az emberek

Nagyon ellenszenves, ha valaki az orvosokat szidja, mindennek elhordja őket. De ha baj van, hisztizve rohan hozzájuk. 😒

Szundiba tettem, vagy teljesen kikapcsoltam a követését a magamutogató ismerőseimnek a facebookon.

A több mint ezer FB barátból csak 5 szólt hozzá az új profilképemhez. Pedig nekem tetszik a sötétkék pántos felsőm pöttyökkel. Biztosan a túl vastag felsőkarom miatt dicsértek ilyen kevesen. A combom is iszonyat vastag, nem csoda a kevés hozzászólás.

Tegnap szakított velem a szerelmem. Nagyon fáj. 10 percenként jön rám a bőgés. Magyarázatot nem adott, eldobott mint egy rongyot. Nincs senki másom, csak a beteg anyukám. Őt nem akarom terhelni. Szerencsére szabin vagyok. Nem bírnék látni senkit💔