Vallomások

Sajnálom, hogy a férjem nem kávézik. Néha olyan jó lenne együtt inni reggel.

Imádom, hogy a 90-es évek zenéin nőttem fel. :D

Úgy érzem, senki nem szeret. Fáj a szívem.

Azt hiszem megkaptam az égiektől, amiért pár hete fohászkodtam, mégse tudok élni a lehetőséggel. Miért gyáva az ember az élethez? Könnyebb megbújni az árnyékban, mint kilépni a fénybe?

Hosszú idő után végre azt érzem, jól vagyok, vidám vagyok, a megfelelő emberek vannak körülöttem, sokan szeretnek, és én is szeretem önmagam.

Bevallom foglalkoztat melyik évszak az igaz, Jézus születésével kapcsolatban, télen, vagy nyáron született? Többször találtam már videót, cikket, hogy a csillagok állása alapján nyáron született.

Nem tudok, sőt képtelen vagyok veszíteni.

Szüleimnél karácsonyozik az egész család szenteste, kivéve idén. Nem fiatalok. Idén wellness hotelbe hoztam őket. Anyu most hívott, életében nem volt ilyen nyugodt karácsonya.

Imádok gyurmázni a párommal.

Hülye vagyok, mert nem tartom magamat a népi bölcsességhez, mely szerint „Mondj igazat, és betörik a fejed”.

Idén már nem főzök. 31-én nyitok egy lencsekonzervet és viszontlátásra.

De jó lenne két ünnep közt pihenni! De sajnos dolgozni kell folyamatosan, se ünnep, se hétvége, pedig nagyon fáradt vagyok.

Egy pasi ismerős burkoltan megvádolt azzal, hogy zaklatom, csak mert 2 hete és tegnap ráklikkeltem a profiljára az egyik közösségi oldalon. Úgy beolvasnék neki, de visszafogom magam, nem cseszem el az ünnepet. De gyűlölöm, ha igazságtalanul vádolnak.

Nem vagyok annyira másnapos, így Karácsony másnapján.😁 Kicsit enni is tudtam, már jobban vagyok.😄

Magamnak fogyok, nem másoknak!

Aki "kitalálta" a blúzok,meg az ingek vasalását, hát,azt elküldeném melegebb tájakra! 😂😂

Féltékeny vagyok, mert a páromra a női (korunkbeli) munkatársai irkálnak Facebookon. :(

Szomorúan olvasom, hogy mennyi negatív vallomás és fórum születik most karácsonykor.

Gyűlölöm magamat. Sem a külsőmet, sem a belsőmet nem szeretem. Néha azt érzem ki kellene szállni, de a kutyáim miatt ezt nem tehetem. Egy vegetálás az életem.

Egyedül töltöm a karácsonyt és nagyon jól érzem magamat, mert csend, rend, béke van körülöttem. 😀

Tele van a hócipőm az utolsó kártyára várással. 4 órája várok. Nekem senki ne mondja, hogy nem létezik ez a jelenség!! Tök jó, hogy lehetne játszani, végre normális a várakozási idő. Ja... fél napom már ráment, és nem haladok.

Egyszer próbáltam megnézni a Reszkessetek betörőket, de olyan unalmas volt, hogy elaludtam rajta.

Megnéztem vagy 20 fotót a repedt bejglikről a közösségi médiában és már teljesen elfogadom az én általam sütött bejglit.

Fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel. Jövőre 35 leszek, gyereket szeretnék szülni, de nem megy még az ismerkedés sem. Nem tudom belevágjak-e egyedül a lombikba.

Nem ettem magam ma túl.

Jövő szerdán vastagbél-tükrözésem lesz, előtte kedden csak reggelit ehetek, utána folyadék meg hashajtó por. Félek, ha lemegy a vérnyomásom kávét se ihatok. meg hát éhen... szerda 10-kor van időpontom. Kemény menet lesz :(

Nem tudom tovább tolerálni a férjem italozását. Ha megyünk valahova, akkor mindig kellemetlen helyzetbe hoz. 🙁

Nem igazán vagyok oda az étcsokiért. A Tibi kajszikrémes étcsokiját viszont imádom!

Levittem a szemetet és találtam a kukában egy fürt banánt egy zacskóban.Meg van barnulva kívülről, de belül alig látszik. Nem élek rossz anyagi körülmények között, de felhoztam, ne menjen veszendőbe. Reggel jó lesz a müzlihez is.

Sajnálom azokat, akiknek az ünnep nem az örömről, hanem a szomorúságról, valaki hiányáról, vagy a magányról szól. Ilyenkor biztosan méginkább felerősödik ez. Szerencsésnek érzem magam, élnek a szüleim, van két gyermekem, és egy csodás férjem.