Én nem tenném ki szándékosan a gyerekünket annak, hogy pl. 10 évesen elveszítse az apját és nélküle kelljen felnőnie, csak mert nekem 40 után nem biztos, hogy lehet még utódom.
Fontos szempont, hogy örökölhető-e a betegség, illetve hogy egyedül fel tudnád-e normális körülmények között nevelni. Ha az elsőre NEM a válasz, a másodikra IGEN, akkor én vállalnék gyereket. Ő vinné tovább az édesapja életét, emlékét.
Én a helyedben próbálnék elképzelni egy legrosszabb forgatókönyvet és egy legjobbat. Gyerek nélkül viszonylag könnyű, majdnem olyan lenne az élet, mint idáig. Gondolom, a lakást többek között ilyen tervekkel vettétek. Bárki magára maradhat gyerekkel, még betegnek sem szükséges lenni hozzá, elég gyakran megesik. Tudom, ez szörnyen hangzik a szemszögedből, de úgy gondolom, ilyen aspektusból gondolsz te is rá...
Egyébként ennek kapcsán nem hinném, hogy megtudnák mondani, hogy mennyi ideig fog élni az új szervvel, ezt senki nem tudja előre, ahogy azt sem, hogy ilyen betegség nélkül meddig él valaki.
Ha a betegsége nem örökölhető, akkor szerintem simán lehetne babát vállalni. 1 gyereket szerintem simán feltud nevelni bárki...
Szerintem ezt nem tudhatják előre, a modern technikáknak nálunk még nincs akkora szakirodalma, gyakorlati tapasztalata. Ha nem vállaltok babát, kicsit olyan, mintha arra várnátok, na most mi lesz, mikor... és ha nem tíz év, hanem több? Az elveszett idő nem tér vissza.
Jelenleg 30 éves vagyok, a párom 31. Pár hónapja vettünk egy lakást. Nagyon szeretnénk gyerekeket is. Egy hónapja kiderült, hogy legjobb esetben is a páromnak maximum 10-12 éve van hátra egy betegség miatt. Ezt tudva bevállalnátok egy gyereket?