Válás után boldogság (beszélgetős fórum)
Nem bölcs vagyok... öreg! :)))
Igen, már néztem régen... :)
Én kisfiam is rajzolt annak idején... csupa nevetős virágot, és középen egy színes házat... csupa harmónia volt, és előtte váltunk egy néhány hónappal. Amikor az oviban és iskolában szóltam, hogy elváltunk és változás lehet a gyerekeknél, néztek rám nagy szemekkel... hogy iiigen? hát a legkiegyensúlyozottabb gyerekek a közösségben. Nálunk mindenkit lehetett és kellett is szeretni. Pl. a volt férjem következő élettársának a gyermeke együtt nyaralt az én gyerekeimmel az én anyukámnál... mi így éltünk. :)
Milyen bölcs vagy! A harmónia megfizethetetlen...
Számomra teljesen egyértelmű, hogy mindezt a gyermekeitől kapja vissza... És nem azért, mert én így kívánom!
Így van, jó példa erre a képeim közt található rajz. Levente "mondta" az óvodában.
... nem tudom, nem látok bele...anyuka valószínűleg később meg fogja bánni, a gyerekkel ilyent bűntetlenül nem tehet, a gyerek roppant kritikus lesz a tinikorban. Az én férjem megcsalt, átvert... blablabla... nem érdekel, viszont hagytam, hogy jó apa legyen, mert valóban az volt. Igaz, hogy fizetni nem akart... kereken 10 ezer forintot kapok tőle, de nem érdekel, a békességünk, a harmóniánk többet ér. :)
A világ színes és minden em,ber más! Sok helyen tapasztaltam azt, hogy ugyanazok a problémák kerültek elő, ami a múltban volt a másik emberrel. Mindenesetre amennyiben nem így van, annak örülni kell és bódogságban élni:)
Nem szabad! ... szerintem.
A gyereknek hihetetlen antennája van... megérzi, ha valami nem tiszta és nem őszinte, viszont nincs szókincse arra, hogy ezt megfogalmazza... és nem mellesleg megtanulja, hogy hazugság az élet.... hogy mindenki hazudik, senki se őszinte... nos akkor ő miért is legyen az? És ez a tudatalattiban zajlik. Ha apuka-anyuka közli, hogy elválunk, akkor valószínűleg visít, hogy NEEEEEEEEE, pedig...
.... és a szülő felelőssége felmérni, hogy mi is jobb... mi is jóóó a gyereknek, és nem a saját önzésünk miatt, hogy félek újra kezdeni az életet, félek, hogy egyedül maradok, senkinek se kellek majd... stb. okok miatt magunkhoz láncolni egy családi boldogtalanságot.
Ha mondjuk feltételesen tettem is volna valamit, valami igen rossz dolgot, mi az, amiért ezt kell tenni velünk??
Nem hiszem ,sőt ha átértékeled mi történt és hogyan.Nem ismétlődhet meg újra és ugyanaz:)
sehogy nem bánt , mert nem foglalkozott velük. azóta van neki mégegy , de azt sem szereti. és a barátnöjével ugyanazt csinálja mint velem.
... ejj-ejj... mit tettél?
És szerintetek a gyerekek miatt érdemes fentartani egy évek óta nem müködö kapcsolatot? mert erre azt irtam , hogy felesleges mert a gyerekek megérzik ha nem vagy boldog, erre ö azt mondta probálni kell akkor is.
Amúgy a gyerekekkel jól bánt??
Sajnos én teljesen tabu vagyok Anyukánál és én vagyok a "világ legrosszabb" embere-apukája...
köszi. nekem döntenem kellett, hogy vagy maradok ,és tönkre mennek gyermekeim, vagy megyek. igy is 1 évig jártam velük pszihologushoz.
Volt egy ismerősöm, akit vert a barátja elég keményen és egyszerűen képtelen volt kilépni a kapcsolatból.., pedig egy nagyon szép, értelmes nőről beszélek.
... hát ettől valóban csak jobb lehetett a válás után. :/
Neked nem lehetőség volt a válás akkor, hanem egyszerűen életbevágó. Sokkal több jót kívánok és légy nagyon boldog! :)
Amikor elváltunk, a volt férjem is félt, hogy majd ellene nevelem a gyerekeket, ezt ő mondta így... mondtam, hogy kizárt... és nem őmiatta, hanem mert ez a gyerek nekem mindig kelleni fog, és ha én csak egy rossz szót is szólok az apukájára, úgy itt hagy amint lehet, mint annak a rendje. :)
Nos nem mondtam soha, ... a leányom mégis lelépett 18 évesen, bár ez igaziból nálunk családi szokás: a lyánygyerekek 18 évesen szárnyat bontanak. :))
Örülök, hogy sikerült lépned és remélem, életed végéig tartani fog a boldogságod!
amugy meg mi is egy utcában lakunk, de nem nagyon mozgatja magát értük
sajna én ugy jártam , de amikor a bordám törte léptem. most az élet kárpotól mindenért.
Irígylem a gyermeked apukáját, bárcsak én láthatnám bármikor a Kisfiamat...:(
Nekem van egy barátnőm, ő elvált és utána tök maga alatt volt. De aztán megismerkedett egy nagyon jó emberrel, aki nem mellesleg tuti pasi is, azóta boldogabb, mint valaha és totál kiegyensújozott. :) Össze is házasodtak, csak a baba nem akar összejönni, ez az üröm az örömben.
végre nem csak én vallom, hogy van élet a válás után
ez attól függ. ha a pasi nem foglalkozott veled, és ütött vert , akkor nem hiszem hogy ugyanolyan lesz a következö
Szia!
Én is elváltam 10 évvel ezelőtt, és 6 éve találtam meg az új párom.
Azóta is boldog vagyok vele, nem laposodott el a kapcsolatunk, 4 éve hozzámentem feleségül!:)
Úgyhogy igenis van olyan, hogy elválsz és utána boldogabb leszel, mint valaha!:)
További ajánlott fórumok: