Valakit elveszíteni... (beszélgetős fórum)

És még nem írtam,hogy a mostoha apám szintén élet halál közt:(

Mikor bele gondolok hamarosan elmegy...könny szökik a szemembe, de az vigasztal, hogy a lélek itt marad örökre, csak azok mennek el akiket nem őrzünk a szívünkben.

Apukád örökké élni fog a szívedben.

Őszinte részvétem!

Nagyon átérzem a helyzeted és nem bírtam ki én sem zokogás nélkül a sorokat amiket írtál.

Az apukám lassan négy éve hallt meg.Érettségim előtt két hónappal.Nem volt időm akkor teljesen feldolgozni az egészet,sőt még a lábam is eltörött.Szóval az iskolába mindenki csak sajnált.

Akkor a családban valakinek a talpára kellett állni ,mert anyukám meg a többi családtag teljesen elhagyta magát.Végignézni ahogy leépül.Pokoli volt!

Én voltam az aki majd megmutatja.Még abba is belementem,hogy anyummal megnézzem őt a halála után,mert édesanyám és az apukám anyukája nem hitte el hogy VÉGE.

Tüdőrákban hallt meg (cigaretta),miután kiderült a betegsége fél évre rá.De nekem volt időm felkészülni rá mert tudtam ,hogy elmegy.Így sem könnyű,de el sem tudom hinni milyen nehéz lehet ,ha hirtelen vesztünk el valakit.

Ma is számtalanszor eszembe jut,tudom butaság,de néha az utcán sétálva még az illata is ott van az orromban.És mikor idegen emberek faggatnak a szüleimről mindig gombóc van a torkomban és minden erőmet össze kell szedjem ,hogy el ne sírjam magam.

Tartsa benned az erőt az emléke és higgyük,hogy fájdalmunk csökkenni fog még ha tudjuk,hogy múlni sose.

Részvétem...

Most teljesen együtt érzek veled, mivel az én papám most kedden éjszaka hagyott itt bennünket...

Sajnos mindig ettől féltem és féltettek a legjobban, de most bekövetkezett...

Még most sem sikerült elfogadnom és felfognom, hogy itt hagyott minket, nem is tudom mit érezzek...

Nagyon zavaros, már előre félek a temetéstől...

Nagy erőt kívánok Nektek és lélekben veled leszek...

sajnálom:(

Úgy fogd fel, hogy a lélek örök sosem hal meg.

Apukád ott van melletted, csak nem látod....de érzékelheted:)

A lelke ott van és szeret téged továbbra is, tudom ez talán fura a számodra ...de ne légy szomorú, mert biztos ő sem akarná, hogy szomorkodj.

Fogadd őszinte részvétem! Én 2 éve veszítettem el apukámat, szintén hirtelen. Szintén voltak előjelek, és szintén nem vették észre az orvosok. Pedig rajta akkor még lehetett volna segíteni. :((( Ő 50 éves volt. A mai napig iszonyatosan hiányzik, és biztos vagyok benne, hogy ez örökké így lesz! Decemberben ment utána nagymamám, az ő édesanyja. Most már együtt van a család. :((( Nagyon hiányoznak, iszonyatos érzés!Sok erőt kívánok Neked, és mindenkinek, aki elvesztett valakit.

Nektek pedig pláne, akik írjátok, hogy attól féltek, hamarosan bekövetkezik ez a szörnyű dolog!

őszinte részvétem..ezt feldolgozni sosem lehet,max beletörődni a megmásíthatatlanba..nekem apukám 1988-ban halt meg,ugyan úgy mint neked,szív izom sorvadásban..8 éves voltam,búcsú nélkül,hirtelen történt..

én a mai napig nem tudtam a gyászt feldolgozni,és még 23 év után is elsiratom..

"az unokáit hogy imádná"..szoktuk mi is emlegetni..;)

.."őrizzetek emlékeitekben,hisz csak az hal meg,akit elfelejtenek"...

kívánom neked,hogy enyhüljön a gyászod,hisz az élet megy tovább..itt vannak a gyerkőcök,akiknek szükségük van ránk..

és én tudom,hogy ha egyszer nekünk is mennünk kell majd a nagy útra,akkor az út végén ott lesznek ők is,és tárt karokkal várnak

minket...;)

minden jót neked...

Őszinte részvétem!

Tudom, mit érzel, én az anyukámat veszítettem el 2,5 éve. Leukémiás volt, de mégis hirtelen ment el. Az orvosok hitegettek, hogy ez még szinten tartható, élhet még így akár 10 évet is! Hát... 1 évvel később meghalt.

Idővel kicsit jobb lesz, de teljesen soha. Én még a mai napig nem tudtam elfogadni.

SAJNÁLOM és fogadd őszinte részvétem.

Nem lesz könnyű ezek után sem mindenről mindig eszedbe fog jutni, de az idő LASSAN enyhíti azt a mérhetetlen, fájdalmat, hiány.

Tudom min mész most keresztül nekem már nem élnek a szüleim.

Szívből kívánok jobbulást édesapádnak!

Amennyit tudsz legyél vele.Sose tudni mit hoz a jövö...

Őszinte részvétem.

Beszélgessetek sokat róla az unokákkal,őrízzétek meg őt emlékeitekben,az idő majd lassan segít.

Csak az hal meg, akit elfelednek.

Részvétem apukád el vesztése miatt:(Igaz én a férjemet vesztettem el fél éve,nálunk sem volt semmi külső tünet,havonta jártunk orvoshoz,és még is egyik pillanatról a másikra 6nap leforgása allatt történt meg a tragédia.A szeretteink elvesztését nagyon nehéz folyamat fel dolgozni,sőt van aki idő múlásával sem tudja.Én is a mai napig napi szinten bár hol el sírom magam.Sőt a kis urnája is otthon van nekem is,szinte ez nyugtat meg és felette a fényképe./Van aki ettől el szörnyed,de ez nem számit/Kivánom,hogy idővel csituljon ez az érzés egy picit,mert hidd el ők tényleg látják a minden napjainkat és figyelemmel kiséri az életeteket,a kis unokái nővekedését.

Míg idáig el jutottam,hogy ezt a magam bőrén is megtapasztaltam hosszú utat tettem meg,de meg érte mert mára ez éltet,hogy ők még vannak.

Hidd el mindig veletek lesz édesapád és nem csak a szívetekben...

Hodanyo:Nagyon sajnálom.

Én most szinte a nap minden percében apukámért aggódom.

Kb 3 hónapja tudjuk,hogy leukémiás,azóta kemoterápiát kap.

1,5 hónapig volt kórházban,most otthon van