Valakinek úgy elmondanám... (beszélgetős fórum)

Mond el nekem!

Egy tapasztalt ember vagyok, hátha tudok valami okosságot mondani.

Ha úgy érzed, hogy ide írni egy szelep, egy kicsit könnyebben leszel tőle, akkor tedd azt!

Szerintem ösztönösen megtalálod azokat a véleményeket, melyek segíteni akarnak és azon a vonalon haladj!

A beszűkülés, a gondolataid egy helyben topogása még mindig rosszabb, mint hogy itt kommunikálsz.

Jaj,ne nyugtatòzz,az csak elodázza a megoldást,meg letompít.

Mi a baj? Ha nem akarod kiírni,van a privi.

Nem tudom mi okozza,de a mai nap egy katasztrófa.

Egyébként mostanában mindent az időre fogok..

Szia Anita!Ma nekem sincs kedvem,még élni sem.Mindennel és mindenkivel tele a hócipőm....

Bízzunk benne hogy csak az idő teszi ezt velünk!

sziasztok!

ma szarabb napom volt eddig mint valaha. Kezdek végkimerülni is. A hányás? hát óvodában belémerőltette dadus a gyümimnártást, egész du, hánytam, utána többé nem ettem ott, déli hazajárós lettem.

Kedves Macskanita, teljesen átérzem a dolgokat, amiket írtál.

Én is pánikbetegséggel küzdök, kb. 2-2,5 éve. Kineziológushoz járok, nekem segít. Gyógyszereket nem szeretnék szedni, ezért döntöttem e gyógymód mellett. Ez alatt a 2 év alatt volt kb. egy fél éves szünet, amikor egész jól elmúltak a tünetek, de néhány hónapja újra visszatértek. Nekem ez az egész agorafóbiával párosul. :(

Habár már jobb, mint volt, de még nem az igazi. A legszörnyűbb a félelem, ami szinte folyamatosan bennem van. Mindig attól rettegek, hogy mikor támad újra a roham, és néha azt hiszem saját magamnak idézem elő ezzel a rohamot. :(

Ha van rá módod és lehetőséged én mindenképp ajánlanám a kineziológust. A problémáimat egészen visszavezette a gyökeréig, a születésem, gyerekkorom. Nagyon érdekes volt.

Egyébként hasonló, megmagyarázhatatlan dolgokat én is szoktam érezni. Én pl. nem tudom elviselni a szűk ruhát, úgy érzem megfulladok és már produkál is a testem és tényleg nem kapok levegőt.. Vagy egy magassarkú cipő, imádom, de mégis szédülök benne és szószerint már rosszul vagyok. Vagy, ha eszek vmi új dolgot vagy új helyen, attól félek, hogy allergiás leszek rá ás megfulladok.. és már nem kapok levegőt.. stb..

Nekem az általános tüneteim a légszomj, szapora szívverés, szédülés, halálfélelem.. És utálom, hogy nem tudok uralkodni rajta.. Néha kiszaladnék a világból dühömben.. :S

De remélem hamarosan teljesen túl leszek rajta és szorítok Neked is ezerrel..

Azt tudom tanácsolni, ha lehetséges keress egy jó kineziológust a közeledben (ha az első pár alkalom után nem érzel semmi változást akkor keress másikat, nekem is a 4dik tudott segíteni).

És addig is szerezd be ezt a könyvet: Shirley Trickett: Csak semmi pánik!

Hátha ez is hasznos lesz..

Én élelmiszerellenőrzéssel foglalkozok a NÉBIH-nél. Nem találunk még olyan élelmiszert, amihez hozzákevertek valamit. Amilyen élelmiszerbotrányokról hallasz, azok meg nem meghánytatnak, hanem inkább élelmiszerhamisítások.

Miért félsz a hányástól szerinted? Van valami rossz emléked?

Gondolj arra,hogy csak úgy érzed hogy fura íze van.Nyugtasd magad,hogy nincs baja,így neked sem lehet semmi bajod.

Elhiszem,hogy ez borzasztó dolog,de valahogy vedd rá magad arra a gondolatra hogy lehetetlen hogy rossz legyen.

ja, éls szedek olanzapint, kicsit zombi vagyok tőle, de inkább mint mindentől parázni, így legalább tudok enni kicsit, híztam is tőle, így vagyok 48 kiló vasággyal együtt.írtam egy ideig naplómat is, oda kiírtam a dolgokat...de így itt sokkal jobb, hogy van aki úgymond meghallgat.

Én nagyon nagyon félek az evéstől, hogy nehogy bajom legyen a kajától, konkrétan muszájból eszek szinte. és igen, járok dokihoz...:-(