Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Útmutató a gyerekhez fórum

Útmutató a gyerekhez (beszélgetős fórum)


8. 388b941089 (válaszként erre: 7. - Pipőci)
2010. szept. 15. 14:26
igen, azt a műsort is nagyon szeretem! Nem semmi milyen szülőket és milyen gyerekeket tudnak ott mutatni... :O Viszont ha a szülő nem működik együtt már régen rossz a dolog. :(
7. Pipőci (válaszként erre: 3. - 388b941089)
2010. szept. 15. 13:45

Nem láttam, de a csatornát sem ismerem... :( Halló, én vagyok itt, a faluból... ! :D

Viszont a Viasaton a "Joe dadust" szoktam nézni. Bevallom, nem mindig tetszett. Én nem tudnék olyan kitartó lenni, mint ott a szülők a dadus irányításával. Én a kompromisszumok híve vagyok. Ha valamit nagyon nem lehet, akkor felajánlok mást helyette. Elmondom, hogy az eredeti dolog semmiképpen sem fog megvalósulni, testet ölteni, de ezt és ezt tudok helyette felajánlani...nekem ez általában bejön. Persze nem mindig. Amikor nem, akkor tovább állok egy helységgel... :)

2010. szept. 14. 12:59

Én tegnap kaptam egy csúnya mondatot. Inkább nem írom be mert elbőgöm magamat. Nem hallhatott ilyet, mert nem használjuk ezt a szót, még a jelenléte nélkül sem. Ráütöttem kicist a szájára, leültettem magam elé és higgadtan próbáltam a buksijába verni, hogy ez csúnyát jelent.

És a hisztiért mesemegvonás jár.

Próbálom kordában tartani ezt a tényt.

A boltba menetel közben megmondom neki, hogy csak 1 édességet kérhet valami kisebbet.

És ez többségében be is válik.

Sajnos a műsorra nem emlékszem.

De szívesen megnézném.

Ez a tény, hogy apára másképpen hallgat mint ránk anyára, ez szerintem mindenhol így van. Mi is így vagyunk. De ez szerintem azért van, mert többet van velünk mint apával, és tudja mi meddig engedjük a gyeplőt.

5. 388b941089 (válaszként erre: 4. - Nusika74)
2010. szept. 13. 19:09
bizony-bizony, Tanya Bairon volt a gyerekpszichológus, nagyon tuti volt az a műsor, sztem rengetegen vehetnek onnan mintát. :)
4. Nusika74 (válaszként erre: 3. - 388b941089)
2010. szept. 13. 16:52
Nem ott volt az hogy ,ha hisztizik a gyerek akkor annyi percre be kell tenni egy szobába ahány éves,és ha kiengedjük akkor határozottan megígértetjük vele hogy nem viselkedik így ?Ha igen az nagyon jó kis műsor volt.
3. 388b941089 (válaszként erre: 2. - Pipőci)
2010. szept. 13. 14:21

sziaa....... :)))


mi már ismerjük egymást.... :)))

régen volt egy műsor a tévében (Club Tv asszem) Vásott kölykök volt a címe, ami hasonló témákkal foglalkozott, valóságshow volt, gyerekpszichológussal. Ismered, ismeritek?

Marha jó volt, mindig néztem! :)))

2. Pipőci (válaszként erre: 1. - D0b7178f40)
2010. szept. 13. 14:16

Szia! Nagyon örülök Neked és a témának... :)

A hisztit a férjem és én két különböző módon kezeljük a két éves gyerkőcnél. Én nem veszek róla tudomást. Persze ezzel az a gond, hogy nyilvános helyen nem túl jó megoldás, ha előfordul, de velem még nem volt ilyen. Ha rákezdi a fiam, én átmegyek másik helyiségbe. Megszólítom, de nem a "sírással" kapcsolatban, hanem az aktuális tevékenységemről mondok valamit ("Hú, látod, megint takarítunk...", "Jöttél segíteni?"). Van, hogy elsőre bejön, de előfordul,hogy mennem kell egy kört, mire "kapcsol", hogy ezzel nem ér célt.

A férjem másként teszi ezt. Bevezeti a szobába és közli vele, hogy sírja ki magát nyugodtan ott, mert a hisztis gyerekekkel nem lehet jól játszani. Ő kijön, aztán csendben a gyerek is pár perc múlva. Nekem ez nem jó megoldás, ha én kérem, nem marad a szobában... :)

Egyébként kár, hogy nincsen jó recept a gyereknevelésre...én is rögtön megvenném... :)

2010. szept. 13. 12:54

Itt az érdekelne, ki mit hogyan kezelt.

Tehát a hisztériás rohamokat, a sokszor süket füleket, a nemtörődömséget.

Mert biztosan vannak jó páran akiknek nincsen idejük a szaklapokat és cikkeket bújni. De szívesen elolvasnának egy rövid történetet és levonva belőle a tanulságot megszívlelnék.

Vagy hogyan neveljünk úgy, hogy a gyerekünk ne azt érezze, hogy a szülő egy felsőbb rangú ember, de még is tisztelje, és hallgasson rá. DE fordítva is. Ne legyen az akarat állandóan rákényszerítve a gyerekre, de mégis tartsuk tiszteletben a szokásait, a nyűgjeit.

Mert a mi gyerekünk.

Tehát a kérdés: Hogyan alakítsam ki a gyerekemmel a jó kapcsolatot?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook