Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Újrakezdés féle fórum

Újrakezdés féle (beszélgetős fórum)

8. Napsugár8 (válaszként erre: 1. - Mosomacilany)
okt. 1. 08:40

Egyelőre 4 változat jutott az eszembe azzal kapcsolatban, hogy a főnök viselkedése megváltozott:

- kiismerte az értekezleten elhangzottakkal kapcsolatos reagálásodat, most már tudja, mit is várhat el tőled ilyen esetekben

- van esetleg másik dolgozó is, akit hasonló módon tesztelni akar

- nem szeretné, ha bárki az eddigi viselkedését félre magyarázná, ha elkezdenének pletykálkodni és ebből a magánéletében problémák adódnának

- jelezni akarja, hogy eleget pátyolgatott már, itt az ideje, hogy ebben a kis közösségben megállj a magad lábán.


Egyébként köszönjük, hogy megosztottad velünk gondolataidat. Meglehet, hogy sokan vannak, voltak hasonló helyzetben. Talán lesz, aki tud valami megoldást is arra, hogy ne sokáig töprengj az ilyen dolgokon hanem minél gyorsabban tovább tudj lépni.

7. ikres_anyu (válaszként erre: 1. - Mosomacilany)
okt. 1. 07:51
Sok sikert kívánok az újrakezdéshez, ha gondolod írj naplót, oda is le tudsz jegyezni gondolatokat.
okt. 1. 06:42
Ok
okt. 1. 03:49

Hát jó.

Most akkor majd legyen egy olyan év, hogy nem húzigálod magad alól a talajt. 🍀

okt. 1. 00:43
Elolvastam..ennyi..köszönöm,hogy beavattál ..okosat nem tudok írni.
3. andi6020 (válaszként erre: 1. - Mosomacilany)
szept. 30. 22:53
Egészségedre :)
2. b19731d497 (válaszként erre: 1. - Mosomacilany)
szept. 30. 22:39

"Ennyi. Igazából csak ki akartam magamból írni a dolgot :)"


Ez (szerintem) sikerült.

szept. 30. 22:26

Igazából nem is tudom miért írom ezt. Nem megoldást akarok találni, egyszerűen egyrészt ki akarom írni magamból, másrészt nem is tudom... egyszerűbb a net anonimitása alatt.


Szóval, az egész év végén kezdődött. Egyrészt véget vetettem egy 10 éves kapcsolatnak. Nagyon sokat küzdöttem érte, de ez már egy olyan helyzet volt, amikor én is azt mondtam, hogy elég volt. Persze 10 év alatt eléggé összefonódott az életünk, így kb közös volt a baráti kör, stb. És ha bár nem vesztettem el a barátaimat, de nem is akartam elmondani nekik mi történt, mikor sajnálkoztak, hogy pedig mennyire összeillő pár voltunk. Ez a fiú volt a legjobb barátom. Kiskoromban sokat bántottak az iskolában, ezért a mai napig eléggé nehezen bújok ki a csigaházamból és évek kellenek ahhoz, hogy megbízzak valakiben. Na de igen, ezen a részen kihúztam a talajt a lábam alól, de még mindig úgy voltam vele, hogy vannak helyzetek, hogy ki kell húznod magad alól a talajt.


A másik dolog a munka. Az első munkahelyemen 9 évig voltam. Szerettem ott dolgozni. a fizetés nem volt a legjobb, de alapvetően nagyon jó csapat volt. Kaptam egy lehetőséget, elmentem interjúra. Tudjátok van az a helyzet, amikor egy pillanat alatt klikk van és rá vagy hangolódva az interjúztatóra. Na ez ilyen volt. A munka is tetszett. Kihívásokkal telinek tűnt, pont amire épp szükségem volt. Nagyon vártam, hogy kezdhessek. Ez nekem egy merőben új dolog volt, jogászként mérnökök és közgazdászok között. elkezdtem dolgozni. Akihez mentem az három napig hozzám se szólt. Aztán mondván, hogy beteg elment szabadságra. A kettőnk főnöke behivatott magához és megmagyarázta a helyzetet, hogy éppen most szakított. Ekkoriban húztam ki magam a alól a talajt magánéletileg, így megértettem, de igazából mégse. Nagyon vártam, hogy odamehessek, dolgozhassak, mikor odamentem, hónapokig semmilyen komolyabb dolgot nem bízott rám. Mikor meg egy dolgot félreértettem és kisebb kavarodás lett belőle, amit simán lehetett volna 3 ember között orvosolni, hatalmas patália lett belőle. Emellett ugye egyrészt mivel sokáig teljesen magamra voltam hagyva, másrészt mivel idegen környezetben voltam, viszont érthető okok miatt a régi kapaszkodóim már nem voltak meg, borzalmasan elveszettnek éreztem magam. A főnököm (akihez mentem dolgozni azzal közös) észrevette az elveszettségemet és némileg felkarolt. Voltak olyan feladatok, melyeket kifejezetten nekem címzett. Beszélgetett velem, tanítgatott. Ahogy észrevettem ő maga is kívülálló volt ott, így kisebb szövetség alakult ki köztünk. Együtt ebédeltünk, sokszor hazavitt, mert egyfelé lakunk. Igazából ő volt valami viszonylagosan stabil pont az elveszettségemben, annak ellenére, hogy néha eléggé fura. Sokszor pedig azon kaptam magam, hogy megbeszéléseken mindig mellém ül le és figyeli a reakcióimat. Nem tulajdonítottam és nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Csak az elmúlt napokban az tűnt fel, hogy kevésbé keresi a társaságomat és ha közös megbeszélés van mindig a tőlem legtávolabbi székre ül le, mintha kerülne. Igazából hála a mentorálásának némileg megvetettem a lábam a munkahelyen, lettek ottani barátok, de zavar ez a hirtelen változás.


Ennyi. Igazából csak ki akartam magamból írni a dolgot :)

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook