Törzsasztal (beszélgetős fórum)
igen, sokszor érzem én is amit te... de a sikerhez mindig 2 ember kell(( és az út is elég rögös, mi sem vagyunk tökéletesek(((
azért még mindig azt mondom: lehet, hogy nem mindig tudnak úszni, és néha elmerülnek; de mi itt leszünk, hogy újra a víz felszínére húzzuk őket...
én idén 2 gyereket mentettem meg az évvégi bukástól..a szabadidőmben korrepetáltam őket... 4-et etetek folyamatosan, mert otthon nem kapnak...
rengeteg programot szervezek neki, ruhákat válogatok, meghallgatom őket, tanácsot adok, elkísérem őket...többet nem tudok tenni addig, amíg nem éri föl ésszel az állam, hogy mindennek változnia kell... hidd el, sokszor hajto kétségbeesetten párnára a fejem, és gondolok arra, hogy milyen jó az én gyerekemnek, hogy ekkora biztonságban él...
most el kell mennem..este jövök...
szép napot mindenkinek!
ne vedd ezt bántásnak én igazán tudom milyen nehéz ez ,de az eredményét is látom milyen pici nem gondolok iróasztalt ...és mikor irom hogy nem tudnám tenni épp ezért...
sajnos tudom ,hogy szükség van rá de az eredmény az utobbi tiz évben nem igazán láttam eredményesnek.. és itt is idézőjelt teszek persze hogy volt de nem tartos...
azt hiszem, ezt nyugodtan kikérhetem magamnak a kollégáim nevében! napi 10 órát fordítunk mind arra, hogy ne futószalagon menjenek az események...nem vagyunk belefásulva, csak néha nagyon fáradtak...
én nem azért megyek be, hogy megkapjam a fizetésem, hanem azért, hogy tegyek valamit..
ám csodát nem tehetünk..ha úgy lenen pénz, ahogy nincs, akkor megoldhatnánk nagyon sok ember gondját... azt mondják a pénz nem boldogít...ez igaz, de a hiánya boldogtalanná, földönfutóvá tesz...
abból amit írtál úgy látom, te azt gondolod rólunk, hogy mi íróasztal mögött ülő, kényelmes, a gondokat az asztal alá söprő emberek vagyunk...
nem tudom miből következtetsz erre, és őszintén csodálkozom, hogy pont te állsz ehhez így...neked kellene a legjobban tudnod mennyire nehéz bánni olyan emberekkel, akik pszichésen, lelkileg, fizikailag sérültek...
ha szerinted sziszifuszi munka az, hogy az ember -16 fokban trafóházakba megy ki emberkehez, fóliasátorba, szeméttelepre, hogy gyógyszert, élelmet, ruhát egyebek adjon, hogy kórházba vigye,
hogy bántalmazott gyerekeknek segítsen menedéket keresni, megeteti őket, mert napok óta nem kaptak, és nem is biztos, hogy azért mert nem jutna, hanem mert senkit nem érdekelnek...
áááá..tudod mit? azt gondolom nem sorolom tovább...csalódott vagyok, nem titkolom.. azt gondoltam, aki egy icipicit is ilyen útra "tévedt", sokkal megértőbb, lojálisabb, és átlátja a dolgokat....úgy látszik nekem is van még mit tanulnom...
Hát tudod minderre büszkék nem lehetünk hisz a kitüzött cél alatt mélyen alatta vagyunk, gondoltam majd szállitószallagszerüen kerülnek ki a diplomások a kezem közül ,de az is igaz ,hogy Ez az általam nagyra becsült pap asztalánál elhangzottak te csak tanintsd a többi mind megoldodik igaz lett még ha nem is ugy mint reméltem...akkor.. sokkalta több lett hisz mi ellentétbe veled ezeket a gyerekekből horgászt probáltunk csinálni...és mikor itt ugy ahogy irom büszkék lehetünk e gyerekek tudására ma talán és ez egy bizonyos idő elteltével utat fognak törni...
Mikor a fogyatékosan befogadott kisfiuból remek felnőtt lett ez egy igazi létező mai csoda...aki több nyelven ért ma és bizony kisegitó iskolába javasolták annak idején ... persze hogy ne dicsekedhessem vannak itt böven gondok hisz itt megharcolunk mindenért
az idő remélem nekünk dolgozik majd...
amit Ti csináltok én nem tudnám csinálni ... fontos az eredmény,vagy fontosnak érzem
nagyon nagy csoda, amit véghez tudtatok vinni, én már csak tudom....
a mi küzdelmünk is mindennapos, sokszor keserves, sok sírás, és nevetés van benne, de amit írtál igaz: senki nem lehet próféta a saját hazájában... a legtöbb amit tehetünk: megpróbáljuk terelgetni őket, ami néha hol jobban, hol rosszabbul megy, és bízunk abban, hogy a jó Isten segít terelni őket a kijelölt úton...
Amit csinálunk, szerintem az egyik legszebb, és egyben legnehezebb "munka"...
Igazán büszkék lehettek magatokra, és mindarra, amit elértetek, őszintén mondom...
én nem tudok többet mint a felvállalt gyerekeket taníttatni utba engdni nekem 8 nem saját születésű gyermekem van ebből mondjuk fele nagy négyből három érettségizett négyből háromnak jogsija van négyből kettő több nyelven beszél négyből kettő anyuka már, az unokák hozzám hozzák haza... egyik pesti lakását az idén vettük az is igaz hogy csak 35 négyzetméter de adóság vállalás nélkül sikerült összkomfort..szóval más szerepem ebben az emlitett csoportban nem igen volt van, de a gyerekeim közül többen templomok orgonistái is.... sajnos ezzel és a tetteimmel felénél tartok hisz még a vége segítségre szorul...
de egyedüli vagyok abban is hogy ezzel a kis csoportal végig zenéltettem fél europát..spanyoltol norvégig több mint tiz országban jártak.. de ezeket mind bele számitva mégse lehet proféta az ember saját országában igy vagyok én ezzel itt hisz a szervezet és az én gyerekeim érdeke nem mindig halad egy uton s nekem a gyerekek érdekét képviselnem kell... de nagyon sokat köszönhetek ennek a nagy szervezetnek
most elköszönök, mert reggel dolgoznom kell menni...több száz gyerek vár, és néhány tíz hajléktalan)))
szép álmokat!))
értelek...de a viszonyotok jó marad, és ez a lényeg...
miért költöztetek kisebb házba?