Titkolt TIC betegség (beszélgetős fórum)
Nem a gyerek a pasi hibája, hanem hogy úgy csinált neki gyereket hogy nem mondta el hogy ő beteg és a gyerek is örökölheti. Ez a pasi hibája egyedül, nem volt helyes.
Az, hogy gyerek lett kettejük felelőtlensége amit a fórum indito el is ismert.
Ne félj ,hogy megbántod,nem volt őszinte veled.
Még mindig jobb,mint titokban elvetetni a gyerekét,vagy csak köszönés nélkül lelépni.
Hogy mi lenne a helyes megoldás? Erre nehéz egy fórumon, idegen emberektől megkapni a választ. De, még, ha közeli ismerős/barátnő tenné fel a kérdést, akkor sem lehetne 100%-ig jó választ adni. Mert mindenki maga tudja/érzi mit tud bevállalni, mi fér az ő életébe, értékrendjébe bele. Sokan vagyunk, sokfélék... Ami egyiknek jó, attól a másik visítva menekül.
A te esetedre reagálva, csak annyit tudok írni, ha valóban úgy érzed nem tudsz a párod betegségével együtt élni, akkor még mindig tisztességesebb külön utakra térni, mint magadra erőlteni a vele való házasságot és szenvedni mellette utána.
Az viszont számomra is érthetetlen, hogy nem lehetett ezt fél év alatt észrevenni, meg ameddig nem voltál biztos a kapcsolatotok tartósságában, miért játszottál a tűzzel? Felvállalva egy nem kívánatos terhességet... Na, de most már mindegy..., a helyzet adott. Dönteni kell..., és a lehető legjobban.
Köszönöm szépen a válaszokat! Sokat segítettetek, innen már menni fog egyedül is!
Az ember kívülről mindig jobban látja a dolgokat, és ha nem olyan rosszindulatú, mint Böce, még segít is! ;)
Ennek a kapcsolatnak már így is, úgy is befellegzett.
Most az a kérdés, akarsz-e egyedüláőlló anya lenni.. Nyilván nem. Akkor tiszta sor.
Ha nem tartod meg a babát (nagyon efelé gondolkodsz), akkor viszont gyorsan intézkedj.
olyan kis ártatlanka se
a fene ezt a telefont
1. kérdésed:"Ti mit tennétek?"
Leülném, átgondolnám, és eldönteném, megmondanám a páromnak, de nem nyitnék fórumot félinformációkkal, ki tudja, mennyire megmásitott tényekkel (mert szerintem van itt egy kis csúsztatás itt-ott.)
2. kérdés: "Most tényleg én vagyok a bunkó?"
Ezt nem tudom, de olyan kis ártatlaka s, mint ahogy beállitod.
Na, megválaszoltam a fórumindító kérdéseidet.
Ancsika!
Igen.Van benne valami.Le sem merek vele ülni megbeszelni, félek, hogy megbantom.Ha őszinte lennék vele, így szólna a mondatom: "Nem szeretném megtartani a babát, mert nem ilyen apukát kepzelek el gyermekem apjának.Nem tudok együtt élni a betegsegeddel, és félek, hogy a gyermek is orokolne tőled. Ezt valószínű nem tudnám sem neked, sem magamnak megbocsatani".
...szóval van az a helyzet mikor nem kell oszintenek lenni..
És nem olt cseppet sem gyanús a rángatózás?
Mióta tudod "biztos forrásból" és ki az?
Vdekezés nélkül szexeltél, a baba benne volt a pakliban, nem érhetett anmyira váratlanul.
Böce!
Én sem hittem volna , hogy van ilyen, de mégis. .Sajnos.Egyebkent magát a betegséget sem tudtam hogy létezik míg a tünetek alapján ki nem googléztam...
A babát valóban ketten csináltuk, ez ugye máshogy nem is lehetséges.
Hunorka!
Már kb. 2 oldallal ezelőtt leírtam hogy hogyan tudta eltitkolni. Dióhéjban:keveset voltunk együtt, aztán mikor gyanús volt a sok köhögés meg hélium a rangatozassal megspékelve, ràkérdeztem mért köhög, erre azt felelte, hogy nem tudja...Még el is hittem volna ha biztos forrásból nem tudnám, hogy az exe ugyan így rakerdezett, és neki elmondta...Szóval ez számomra titkolózás és bár kegyes, de attól még hazugság. ..Erre jön a a sztori legjobb része; kiderult, hogy állapotos vagyok...
A babát ketten csinálák, nem a pasi egyedül csinálta szegény lánynak...
Mellesleg én nem hiszem, hogy ilyen erős tic-et nem lehet több hónap együttélés alatt észrevenni, csak félév után.
Köhög, hörög, ugrál az ágyon - már az első héten kiderül!
Szeruntem meggondolta magát a topikindító.
Ne haragudj,de milyen kapcsolat az ahol nem meritek megbeszélni a problémákat?
Ő is hibás,nem mondom ,hogy nem az,de akkor is döntened kell,és elmondani mit akarsz.
Egyébként is tudod már...
Nincs egyensúlyban az, hogy gyereket szülnél valakitől, akivel együtt is élsz, de megbeszélni nem mersz vele egy mindkettőtök, vagy mindhármótok számára rendkívül fontos dolgot.
Azt tegyed, ami neked jó, felesleges áldozatokat hozni valakiért, akit nem is ismersz, nem őszinte veled és nem is törődik veled. Különben elmondta volna a dolgokat, hogy tudd, mire számíts, ne érjen váratlanul.
De hát már alapból átvert téged! Ez sem ad neked elég bátorságot ahhoz, hogy leülj vele megbeszélni azt, amit tulajdonképpen Ő NEM AKAR megbeszélni?
Te vagy erkölcsi fölényben vele szemben! Nem érzed ezt?
Az igaz, hogy nem tehet róla, és pont ezért nem merek vele leulni szemtől szembe, és konkrétan kimondani a dolgokat. Ez az én gyàvasàgom, tény. Az pedig egy másik tény, hogy valószínűleg nem most van a betegsége miatt először hátrányos helyzetben. ..Gondolom ezért próbálja titkolni.Viszont ha ő nem néz szembe ennyi idősen önmagával, akkor én kuzdjek még ezzel is? Plussz szuljek egy kisbabát...Úgy érezem rögtön két gyermekem lenne...
Valószínűleg elvetetem a babàt! Túl nagy a köd az úton, de én ha családalapitásra gondolok, nem szeretnék tapogatozni.Elvezni szeretném a kismamasàgot, nem két hànyàs között a pszichiátriai osztàlyokat hivogatni, hogy ki tud segíteni apukànak...Később pedig még nehezebb lenne...
Hát, nem tudom, de manapság már igazán minimális esélye van a "véletlenül becsúszott" babának szerintem.
Tudom, tudom, most majd írtok több olyan esetet, hogy védekezés, gyógyszer mellett is lehet babája xy-nak, de kérdés, hogy mennyire őszintén mondják el ilyenkor a tényleges dolgot.
Mert ugye azt nem sokan mondják, hogy hülye v. lusta voltam védekezni... a legegyszerűbb azt állítani, hogy gyógyszer mellett...
Egyébként ha nem akarok babát, akkor többszörösen védekezek (gyógyszer, óvszer vagy ha gyógyszer nem mehet, akkor egyéb eszköz/szer kombó pl.). Esélyt sem adok.
Négy hónapos kapcsolatnál meg abszolút felelőtlenség.