Ti is érzitek ezt? (beszélgetős fórum)

Nm sosem voltak ilyen érzéseim. Az élet elég váratlan és nagy terheket tett rám ahhoz, hogy tudjak örülni dolgoknak.

Olyan nincs, hogy mindent értesz és tudsz a világról, az emberekről. Nm hiszem, hogy Te lennél az a kiválasztott egyén, aki megkapta a bölcsek kövét.

Ebből a pár mondatodból az jött le egy elkényeztetett gyerek vagy, akinek soha, és semmiért nem kellett harcolni, eléggé önelégült is , hogy úgy gondolod, Te már mindent megéltél és meg is értettél az életből. Ez egy hamis képzelet, hiszen, amíg élünk, mindig lesz valami, ami új kihívás, mindig van olyan dolog, amit még meg kell tanulnunk.

Amit írtam az első hsz.- ből vontam le, lehet nem ilyen vagy. Nincs időm visszaolvasni a többiek hozzászólását, és a válaszod sem, majd este benézek, kinek mi a véleménye.

amennyiben lehetséges, keress új társaságot.

olyan embereket, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak.

olyanokat, akik elértek már dolgokat az életben, akikre felnézhetsz.

vannak még emberek, nem csak azok, akiket most ismersz.

keresd meg őket! :)

Nem látunk bele mások életébe,csak ha egy főiskolás/egyetemista ilyet mond,hogy kiismerte az életet,az hogy is mondjam...nevetséges.

Életunt vagy és boldogtalan.

Van benned szeretet?

Miért akarsz meglepődni?

Két embert ismerek aki imád sakkozni,sajnos mind a kettő érzéketlen tuskó,lehet nem sakkozni kellene...hanem mondjuk nyisd ki a 3. szemedet!

Igazad van.

Sakkozom is amúgy, kedvenc stratégiai játékom.

És az baj, ha kiszámítható az élet??

Nekem például semmi szükségem nincs arra, hogy mindig alkalmazkoni kelljen valamihez, jobb ha működik a napi rutin... sokkal jobban tudsz koncentrálni más dolgokra, ha a mindennapi teendők olajozottan mennek a maguk útján!

Tanulj meg sakkozni! Ott mindig történnek meglepő lépések egy parti alatt! :-)

Épp ezen gondolkodtam.

Egy síkot ismer és azt gondolja már tudja!

Még nem volt magasban és nem élte át a zuhanórepülést.

Majd ha mindez megvolt,de még akkor sem ismeri az életet.

Ért már. Nem lepett meg.

Minden rossz, ami történhet a világon, nincs miért meglepetést okozzon. Murphy is megmondta ezt, miért éri az embereket váratlanul ? Ez is az élet sakktáblájába tartozik.

Egyáltalán nem kiszámítható az élet.

Majd ha váratlan tragédia vagy boldogság ér,másképpen fogod látni.

Hát ha maga mondja, Bözsi néni :D

Az Ön válaszát is vártam már, többek között.

No, igen, látszik, hogy nagyon fiatal vagy még.

"az élet 80%-át már kiismertem" :-))))

Még nagyon fiatal vagy!Majd lesznek élethelyzetek amikor nem a monotonitást fogod érezni!

De monnlightnak akkor is igaza van!

Ne kitölsd a napjaidat,hanem élj!!

Nem értetted a lényeget.

A tevékenységek lehetnek változóak, számomra is azok. Az egész napomat betöltöm, de ez csak az unalomra megoldás.

A kiszámíthatóság ellen nincs mit tenni, mert az élet kiszámítható. Az emberek is kiszámíthatóak.

Nem mindenki számára persze, mert nem mindenki gondolkozik így, de aki igen, az rájön erre.

Olyan az egész , mint egy nagy matektábla, csak nem mindenki tud rajta számolni.

Akkor tegyél valamit, hogy ne legyenek ugyanolyanok a napjaid! Iratkozz be tanfolyamran, táncrra, járj el edzésre. Tedd változatossá a napjaidat!

Te magad teszed kiszámíthatóvá.

Fiatal vagyok még, de úgy érzem az élet 80%-át már kiismertem abból a szempontból, hogy számomra minden egyes nap szinte előre belátható. Az emberek ugyanazokat a dolgokat mondják, ugyanazok a problémáik vannak, ugyanazokat a válaszokat várják, ugyanazokat a döntéseket hozzák; a dolgoknak is, amelyek történtek, van egy menete és egy ok-okozati következménye.

Minden egyes nap, ugyanaz ismétlődik újra és újra. Az élet rendszere egyáltalán nem meglepő, ha az ember figyel.

Semmi nem tud már igazán feldobni, mert minden annyira kiszámítható. Az egyetemen is, a diákok többsége csillogó szemmel néz, ha a tanár valamilyen " érdekes " dolgot mond és ezzel csodálkozást hoz ki a diákokból, de számomra ez sem működik, mert minden emberi megnyilvánulás számomra már egy régi trükk, amelyen egyszerűen már nem tudok meglepődni.

A dolgok is, amiket hallok, már egyáltalán nem meglepőek. Volt, hogy beszélgettünk valakivel és miután az illető elmondott nekem egy hosszabb, számára felettébb bonyolult és furcsa gondolatsort, én kifejezéstelen arccal néztem rá és vártam, hogy folytassa. Azt kérdezte, hogy értettem-e, amit mondott ? Azt válaszoltam, hogy igen, de nekem ez a reakcióm mindenre, amit hallok.