Ti hogy készültök a karácsonyra? (beszélgetés)

Talán én leszek az egyik nagy kivétel mert minden ünnepnél jobban imádom a Karácsonyt.....Nem az ajándékokat, hanem az együttlétet a kicsicsaládommal....Tavaly dec 24-én derült ki hogy érkezik a szemünkfénye 6,5 év várakozás után, idén pedig már majdnem 5 hónapos lesz :)

A Karácsonyt nem is igazán az aji miatt szeretem hanem a hangulata, a finom ételek,az illatok miatt...Novemberben már megvan minden apró aji ( mi nem veszünk soha sokat inkább csak egy két nagyon vágyott dolgot ) és finomakat eszünk, együtt vagyunk....Ételekből minden évben ugyanazt csinálom , finom húsleves, krumplisali, rendelt franciasali, rántott hal-hús, és kétféle süti....nem állok egész nap konyhában....Vásárolni a frisseket ( hal-hús-leveszöldség) 20-án, a kenyér stb 24-én délelőtt és igy soha nem rohanok, hanem élvezem az ünnepet, nem vagyok sose feszült vagy ilyesmi....

ha nem kapnék ajándékot sem érdekelne, hiszen a kisbabánknál és a boldogságunknál nagyobb ajándék nincs és amúgy sem voltak soha extrém nagy vágyaim, pl mobil tablet és ilyesmik....Nekem ha kapok is bármit az számit hogy amikor vették akkor azal rám gondoltak nem pedig az ajándék nagysága....Egy kis bohóc csokinak vagy tábla milkának is éppúgy tudok örülni mint bárminek....lényeg a gesztus és nem az ajándék... mérete.....

De apukád nem szeretné, hogy miatta ne tudd jól érezni magad! Erről beszélek! Pont erre gondoltam, hogy ez a bajod:(

Tudod!? Írtam. Apósom szenteste hajnalán meghalt és annak ellenére karácsonyoztunk, mert tudjuk, hogy nem szeretné, hogy miatta szomorkodjunk. A nagymamám december 1-én halt meg és 15-én lett volna a szülinapja, és ő se szeretné, ha miatta ne lenne ünnepünk....

Az egy dolog, hogy a lányod lehetnék. Most nem ezen van a hangsúly. ;)

Persze a padlófűtés (irigy vagyok) :P

Nem a luxusról van szó, ha azt írod, hogy nincs mit enni. Az emberek szeretik sajnáltatni magukat, nem mintha másnak ne lenne meg a saját problémája, akár rosszabb is.

Írod, hogy nincs mit enni, nincs miből főzni, de azért van net, telefon stb., amiket ugye havonta kell fizetni túl azon, hogy egyszer megveszed. Hogy lehetne így bármi sirámot komolyan venni? :)

Mindenki a saját életéért felelős, úgy élsz, ahogy azt te alakítottad. Mindenkinek lehetnek nagyon nehéz időszakai, kerülhet gödörbe, és lehet siránkozni vagy megoldást találni. Ha én annyira csóró lennék, hogy nem lenne mit adni a gyerekeimnek enni, elmenni takarítani, utcát söpörni, bármit.

Pedig hidd el,hogy ez az egyetlen szórakozásunk!!!

Könyvtár??Olyan messze van,hogy nem érdemes oda elmenni,meg fájós lábbal(mert nekem a térdem rossz,és a bokám is)

Kirándulás a rossz lábam miatt megint kilőve.

A férjem maszekolgat így,a gyerek(a nagyobb) ovis hétköznaponként),és a kirándulás megint kilőve...Hétvégén meg örül a férjem,hogy pihenhet.

én úgy érzem néha hogy nem lrdemlem meg hogy boldog legyek, mert ha az vagyok akkora büdös nagy pofont kapok rövidesen a sorstól hogy a fal adja a másikat..

úgyhogy inkább nem merek boldog lenni.. megszokom az érzést és hátha nem jön annyi szar a nyakamba...

Ha a rossz dolgok miatt álltok így a karácsonyhoz, akkor gondoljatok arra, hogy az aki miatt már nem ünnep, nem szeretné, ha miatta rosszul éreznétek magatokat.

Már sokszor leírtam: sok tragédia kötődik a karácsonyhoz nekünk is, de akiket elveszítettünk pont e napokon, vagy akikkel e napokon történt rossz dolog, nem azt várják el tőlünk, hogy a boldogságunk, jó kedvünk ezen múljon.

Nekünk is volt olyan, hogy az előző hétről maradt rizseshúst ettük szenteste, , de ettől még a lakást feldíszítettük és jól éreztük magunkat, apósom december 24-én hajnalban halt meg, a gyerekemmel is történt baleset szenteste, így végig bőgtük mind a három napot. Ez van/volt, de ettől még nem fogjuk utálni az összes ünnepet.

És mi sosem költünk sokat karácsonyra. Nem erről szól, hanem arról, hogy nyugodtan, kapkodás nélkül töltsük el azt a pár napot:D

Nem,nem, öreg, csak pontosan a lányom lehetnél, pedig nem fiatalon szültem. :)

Így marad ez, én úgy érzem, már mentségem is van, miért nem lehet fa: a padlófűtés miatt rögtön tönkremenne.

A karácsonyi díszektől rosszullét, mint Andinak.

Ki érti ezt? Na, ha lesz kedvem, megmagyarázom, csak vasalok kicsit. D

Nem az ünneppel van neked bajod szerintem, hanem az egész életeddel... azon kellene változtatni.

Olyan sincs, hogy valaki csak áll és várja hogy szeressék, azért is tenni kell... ha ez nincs meg, akkor valóban csak díszlet az egész, tartalom nélkül. De az hogy megtöltsd tartalommal az életed, az a te feladatod, nem másé.

én a magam részéről tudom.. lelkileg és érzelmileg kisiklott az életem.. lassan anyagilag is kezd, minden a pénz körül forog (számlák így számlák úgy.. még szerencse hogy hitel nem sok van...)

másképp akartam sokmindent mégsem úgyjött össze.. belefáradtam a folyamatos megjátszásba.. nem lehetek önmagam mert az nem jó... mást kell csinálnom mert az az elfogadott..

Fincsi.. tartsunk Hanukát... mit szólsz? :D

Tavaly egy kis jelképes ajándékot tudtam venni a 2 gyereknek.Úgyhogy nem volt drága,luxusajándék....

A mai világban szerintem a net nem luxus...

Már akkor volt itt ebben a házban számítógép nettel,mielőtt megismertem volna a férjemet,és gyerekünk lett volna....Mint írtam ez az egyetlen érted,az EGYETLEN szórakozásunk!!!!Nem cigizünk,nem iszunk,nem bulizunk.....A telefon meg kell,mert a héten is kértem időpontot a 2 gyereknek az ortopédiára,és 5 perc volt,míg kapcsoltak...

Én meg azt nem értem,hogy sokan vannak olyan csórók szerintem mint mi,és kocsit tart fent!!

Sokáig éreztem ugyanezt!

Azóta jelent valamit újra mióta megzületett a lányom.

Előtte inkább beírattam magam ünnepi műszakba,csak ne kelljen ünnepelnem.

igazából sosem serettem ezt a cécót, tán gyerekként élveztem valamennyire de aztán macerának éreztem.. de anyám mindig kötelezően megtartott mindent. így kénytelen voltam.

mindig ki van cicomázva minden meg van csinálva.. a látszat legyen meg.. de nem érzem belül.. üres.. értelmetlen.. céltalan.. mióta apu sincs pláne.. nincs rokonság, testvér, senki. barátok vannak de ők meg messze,mert mindenki elment innen ebből a nyomortanyából..

Mondjuk ha éheznénk, és nem tudnék enni adni a gyerekemnek, akkor pont örülnék ha karácsonyra eszébe jutna bárkinek is hogy adjon...

De tény és való, nem a pénzen múlik az ünnep... Apukám 42-ben született falun, kitelepítették a családot, semmijük nem maradt. Mégis egyik legszebb karácsonyi emléke, sokszor mesélte gyerekkoromban, amikor egy gyertya fénye mellett állták körbe a karácsonyfát, amit ő és az öccse egy seprűnyélből és fenyőgallyakból készítettek... Hát ennyi...