Tényleg hiba volt, hogy ennyiért dobtam egy jó pasit? Egyedül maradok így? (beszélgetős fórum)
Igen, tényleg ez a legrosszabb. Nekem nagyon fontos a beszélgetés, talán első helyen áll, hogy valakivel egymásra hangolódva tudjak beszélgetni.
De ő sajnos csak beszél. És nem érdekel a szomszéd kollégájának a gyerekével mi történt. (Nyilván túlzok ezzel, de értitek).
Az a rosszabb akivel nem tudsz beszélgetni mert csak ő beszél, te meg a falat kaparod le tőle kínodban. Ez pont kibírhatatlan kategória.
Nem tudni hogy a jó. Ha alacsonyra teszed a lécet, az nagyon rossz. Ha magasra, mondjuk oda ahol te vagy, akkor nem találsz. Na ezért vagyok én is egyedül. Elvártam volna hogy legalább olyan legyen mint én. Jobb nem kell, csak egy ilyen. Volt? Nem. Az a szerencsém, hogy én nem is bánom, mert roppant feltalálom magam egyedül.
Felkészülhetsz arra is hogy egyedül maradsz. A mai fiatalok nagy többsége egyedül van. A nők többsége vagy gyerekkel, vagy kutyával. A férfiak meg egyiket se díjazzák.
De az én ideálom az nem a tökéletes.
Egy darabig tényleg volt egy kép a fejemben, hogy mit szeretnék és semmi más nem volt jó. Megkaptam, rájöttem, hogy nem olyan, mint képzeltem. Azóta teljesen elengedtem, jöjjön akivel klappolnak a dolgok.
Egyébként ha hiszed, ha nem ez az első jól kinéző pasi volt az életemben. Ha valami megfogott a kevésbé jóképű pasikban, nekem mindegy volt, hiába mondta mindenki, hogy nem illik hozzám..
Ez volt az első aki úgy tényleg nagyon adott a megjelenésére, de ez csak egy plusz. Normálisabb életű pasi volt, mint az eddigiek. Ezért írtam, hogy kicsit bizonytalan vagyok, hogy jól teszem-e, hogy hagyom ahelyett, hogy alkalmazkodnék kicsit jobban.
De a válaszok többsége elég egyértelműen az, hogy úgyis az agyamra ment volna.
Jesszus. Tényleg érdekesen fogalmaztam, de teljesen egyértelmű, hogy nem a beszélgetés miatt voltak rosszabbak.
Például volt köztük függőségtől szenvedő, vagy megbízhatatlan, így értettem..
Én úgy érzem magammal meg vagyok elégedve vagy nem értem mire írod ezt.
Vágyok egy kapcsolatra, nem is kicsit.. közbe senki nem az "igazi"...
Hát igen, ahogy írjatok, ha szeretsz valakit eltörpülnek a hibái. Úgy néz ki nekem őt nem sikerült annyira megkedvelni.
Egyszerűen volt olyan, hogy több óra beszélés után szóltam, hogy menjünk haza és azt válaszolta, hogy ne, ezt még végig akarja mondani és én olyan ideges lettem ezen, hogy ezt nem gondolhatja komolyan.
Ha közbeszólnék, hogy elmondjam a véleményem, rám szólt, hogy engedjem meg, hogy végig mondja..
De mindeközben tényleg kicsit bánom is, hogy így alakult.. nála csak "rosszabb"-ak voltak eddig.. de velük persze nem voltam nyűgös, ha találkozni kellett, imádtam beszélgetni velük..
A jó választás az, amikor olyan van melletted akivel jó érzed magad és ő is veled.
Akiről írtál, én is menekülnék. Ismerek ilyen embert. Borzasztó!
"Soha senkivel nem vagyok elégedett." A bajaid itt kezdődnek, pláne, ha magaddal se vagy megelégedve.
Olyan nincs, akivel minden klappol. Biztos, hogy előbb, vagy utóbb kiderül valami, ami nem tetszik neked, s ha nem vagy képes tolerálni, keresheted a következőt. Szerinted veled (bárki számára) minden klappol?
Szerintem ha már elején idegesít, az csak rosszabb lesz.
Még sok idő után is kibújhat bosszantó jellemvonás, de arra jobban megismerve kompenzálják a jó tulajdonságai. Hiba nélküli ember nincs, mi sem vagyunk azok.
Így akkor ne bánd,,több hét után simán eldől mi jön be és mi nem.
Lesz jobb is :)))))
Szerintem semmi baj veled. Én is utálom ha valakitől kérdezek valamit, és utána a dolgok keletkezésétől tartó előadást kell meghallgatnom, ahelyett, hogy azt mondja, hogy igen, vagy nem, vagy egy tömör választ.
Ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki szeret-e hosszasan beszélgetni, de ott pont az a lényeg, hogy a labda hol itt, hol ott van, és nem mindig az egyik oldalon. Ha engem valaki lecsitítana, én is dobnám.
Persze ettől még tökéletes ember nincs, de ha már az elején zavar valami, akkor ő nem az igazi :)
Tökéletes ember nincs és nem is kell, hogy legyen, de ha már úgy indultál a randira, hogy nincs kedved megint a felesleges fecsegését hallgatni, akkor ne bánd, hogy dobtad.
Majd jön más - aztán egyszercsak megérkezik az "igazi" :D
Ja neem, ez nem egyetlen randi volt.
Több hetes ismerkedés. Vártam, hátha megkedvelem és nem fog zavarni, de sok találkozó előtt az járt a fejembe, hogy nekem nincs most kedvem ezt hallgatni...
De közben kicsit azért bánom is..
De nemtudom, hogy miatta bánom vagy csak mert félek, hogy nem jön jobb.
Olyan, hogy hibátlan, nincs .(talán nem is kell)
Nem vagy szerelmes,,,majd ha így lesz elnézel sok mindent.
Na mondjuk ezzel sem árt vigyázni:))
Szóval kicsit több esélyt érdemelnének azok akik nnem reménytelenek.Pl. a fecsegős illető lehet hogy csak zavarban volt azért beszélt ennyit.Persze ha lelőni se lehet,,,:))
Soha senkivel nem vagyok elégedett.
Már attól tartok, hogy egyedül maradok, ha a nagy szerelmet várom aki úgy tökéletes nekem, ahogy van, mindennel együtt.
A legutóbb egy jóképű, kedves, értelmes pasival már azért nem akartam folytatni a dolgot, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy olyan sokat beszél felesleges dolgokról, olyan emberekről akiket nem is ismerek, vagy, ha kérdeztem valamit és azt hittem majd pár mondatban válaszol abból másfél órás mesélés lett...
Ha közbeszóltam volna lecsitított.
Iszonyatosan fárasztó volt néha..
Szerintetek hiba vagy túlzás ilyen miatt tovább lépni?
Egyetlen hosszú kapcsolatom volt, ott mindennap órákat beszélgettünk, sosem éreztem, hogy fárasztana..
Egyáltalán érdemes várni, hogy jöjjön akivel minden klappol? Vagy ha jön egy olyan ember aki egyébként jó választás lenne akkor el kell nézni, hogy olyan, amilyen és "megfogni"?