Te mit tennél a helyemben és mernél-e kockáztatni? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Te mit tennél a helyemben és mernél-e kockáztatni?
Kingi?Akár hányan írják majd le a saját történetüket,ez rajtad nem fog segíteni.Ilyen témában tanácsot sem lehet adni mert ,mindenki a saját egyénisége,helyzete szerint gondolkodik és cselekszik.Itt érzelmekről van szó,és az egész életedről is adott esetben,amit csak te élhetsz le így vagy úgy.De ha ez úgy gondolod mégis segít hát nagy vonalakban leírom a saját történetemet is.
Az első szerelem az nálam valóban és ténylegesen az első volt,előtte még csak nem is jártm igazán senkivel.14 éves voltam amikor megismertem őt.Vibrált a levegő ,ahogy illik....15 éves korom vége felé már aktív szexuális életet éltünk....szóval viharos hatalmas nagy szerelem volt első látásra.Aztán az történt,hogy több mint 3 év után szerelmes lettem egy másik srácba.A megcsalás eszembe sem jutott,így szakítottam vele,természetesen őszintén megmondtam neki ,hogy mi a helyzet,és hogy nem tehetek mást.
17 éves korom körül történt ez .Közben ugye telt múlt az idő,az új szerelemnek is vége szakadt,mert ott akarta hagyni miattam a főiskolát,és ezt én nem hagyhattam,mindegy.
Érdeklődnék, hogy hogyan alakult az életet? Mostani párod gyerek? Átsegített?
Látom nem csak én szenvedek ilyen gonddal, nekem ez megnyugtató-nektek kevésbbé:)-
Az érdekelne, hogy esetleg férfiaknál is van-e hasonló?
A hölgyektől, akiknek hasonló problémája volt hogyan oldották meg,milyen hatékonysággal? Milyen volt másnak gyereket szülni, nem pedig a hőn áhított "hercegnek"?
Szia!
Ha nem sikerül elfelejteden, akkor nem is kell elfelejteni, úgysem sikerül. Viszont, ha nem működőképes a kapcsolat, akkor át kellene értékelni, más dimenzióba helyezni.
Egyszer (?) én is szenvedtem egy ilyen "nem tudom miért nem vagyunk együtt" kapcsolattól. Már teljesen felőrölt az érzés. Egy napon, aztán azt mondtam, tovább ez így nem mehet. Szeretem Őt, soha nem fogom elfelejteni, életemben egy mérföldkő volt. Lehet hülyén hangzik amit most írok, de nekem a megoldást hozta. Végiggondoltam minden szépet, jót, szinte újra átéltem, majd az egészet képletesen egy szép keretbe foglaltam, mint egy képet, és bezártam jó mélyen a lelkembe. Azóta megnyugodtam, jó rágondolni, már nem fáj. Nem elfelejtettem, átértékeltem.
Az út általában előre vezet,ha visza fordulna ,akkor azt már visszaútnak hívjuk.
Én valószínüleg előrenéznék,de ezt mindenki maga dönti el.
Érdekes kérdés ez is!
Eszembe jutott valami, bizonyára sokan meg is teszik. Találkozni kell néha (2-3 havonta, félévente?) az illetővel és akkor mindent beleadni! Ügyesen konspirálni a lebukás elkerülése végett. Egy ilyen találkozás után vagy nagyon jól érzi magát az ember és megnyugszik vagy a lelkiismeretfurdalás fogja mardosni. Szerencsés az aki a megnyugvós kategóriába tartozik. Lehet, hogy bizonyos idő elteltével az ember kiszeret házasságon kívüli kapcsolatából.
(Mielőtt túl komolyan vennéd javaslatom, jól gondolt át!!)
Az az egészben az a legnagyobb baj, hogy "ön"-özve vagyok! Hogy ez a legnagyobb baj, jó nekem! :)
Komolyra fordítva: még mindíg nem tudok megoldást a problémára. Olyan hülyeségek jutnak eszembe, hogy terelje el az ember a figyelmét valami munkával, tanulással, karitatív munkával, mittudomén.
Szóval a számból vetted ki a szóT!:)
Tisztelt Uram! :) Elnézést nem önre gondoltam!:)
Ez általánosítás volt, ami a mai férfiakra általában jellemző...
Szia.
Megoldást azt nem tudok, csak elmondani, hogy nekem is hasonló érzéseim vannak egy férfiú iránt, aki valaha nagy-nagy szerelmem volt, és ma is azt gondolom, ő lehetett volna az igazi... akinek gyereket akartam szülni... és a rettentő ragaszkodás részemről sajnos megmaradt a mai napig... de neki már nem kellek, és csodálkozik (!) az érzéseimen, azon, hogy a mai napig nem tudtam feldolgozni a köztünk történteket.
és magam sem tudom, miért nem tudok még mindig elszakadni tőle - gondolataimban. Merthogy már csak igen ritkán találkozunk... de ezek a találkozások felkavaróak... legalábbis ami engem illet.
És isten látja lelkem, én hosszú évekig próbáltam kiradírozni őt a lelkemből, a szívemből, de mintha egy láthatatlan lánc összekötne bennünket...
aztán néha hajlamos vagyok arra gondolni, hogy áh, ezzel bizonyára mindenki így van, hiszen azt szokták mondani, az első szerelmét az ember soha nem felejti el... hm..., na de ennyire nem lehet elfelejteni???
"Gondolom ismeritek a férfiakat milyenek... "
Az a szerencsém, hogy magam is az vagyok.
De a nők sem piskóták ám...!
Mindenkinek igaza van! De melyik út a helyes? Én szeretném kitörölni a nagy Ő-t az életemből, talán.. mert ugye a szerelemre nem lehet alapozni. Na most az is lehet, hogy azért van bennem ez az érzés, mert tisztességesen nem tudtam lezárni, nem tudtam meg az okát, soha nem mondta el.
Az is lehet, hogy mert plátói volt...benne láttam a biztonságot...
letty és myly, mind a kettőtöknek igaza van.
A mostani kapcsolatom, kiegyensúlyozott, nem veszekszünk, becsületes, nem csavarog családcentrikus, segít ahol tud....nagyon mély szeretet van köztünk... ami mellé valami más érzés is keveredik...
Miért nem keresek mást? Nem vagyok egy ugrálós tipus, meg ketyeg is a biológiai órám -33 év környéke- Meg ha keresnék, mi a biztosíték, hogy a mai világba találok egy rendes társat? Gondolom ismeritek a férfiakat milyenek...
Csak a felejtés menne...
A házasságom egy érdekes szitu volt :) Nagyon helyes 2 méteres pasi volt, jól éreztük magunkat, gondoltam biztos el tudom felejteni az "érzelmeimet". Talán ment is volna, de a férjemnek elvette a pénz az eszét és két teljesen más énje lett...
Na most már értem miről beszélsz!Az más,persze!
De Kingi szerelmet csak az exe iránt érzett,és érez még most is,a mostani kapcsolatáról nem írt túl sokat,én meg feltételeztem,mivel nem említette hogy szerelem volt,hogy nem az.
Megoldást csak te tudhatsz,ebben az esetben,de tanácsot adhatok.Az tisztán kiderült, hogy a szíved nem a mostani férfiért dobog,sőt számomra az is hogy nem is szereted.Nem értem a nőket,ezért a mindig kell egy pasi mellettünk témában!!!!!
Nincs gyermek sem ami bonyolítaná a helyzetet,akkor miért nem állsz a saját lábadra???Miért nem adsz esélyt annak,hogy olyan férfit találj aki igazán neked való,és akit őrűlten szerethetsz?????
Állóvízben akarod leélni az életedet,csak azért mert kiegyensúlyozott???Én nem tenném a helyedben!
Egy férfi és egy nő között nem elég a megértés a kedvesség a kiegyensúlyottság,oda tűz kell,vibrálás....különben barátság szintjére silányúl az egész,amit akkor is tarthatsz,ha független nő leszel!
"bosszúból eljegyeztettem magam-nem vele- és férjhez mentem, amire "besápadt", ..."
"bosszúból"
Ezt a fajta gondolkodást sosem tudtam megérteni.
Elnézést, kérek, hogy ezt beírtam, sajnos momentán nincs ötletem a helyzet javítására. De gondolkodom.
Szia kingi7!
"Sajnos nem úgy alakult,-amit a mai napig nem tudtam meg, hogy miért- hogy együtt legyünk, nem tudta igazán elmondani, hogy miért talán a korkülömbség..stb"
Úgy gondolom, hogy ebben a mondatban lehet a megoldás. Megválaszolatlan kérdések maradtak benned. Nem lehetne feltenni Neki ezeket a kérdéseket? Mert, amíg nincs válasz, nem tudsz tovább lépni.
Hmm, nem lennék a te helyedben! Egy biztos: a mostani párodat akkor ne hitegesd...
Erről beszéltél VELE? Mármint kettőtökről? Neki van valakije?
Az ilyen egetverő szerelmek azért maradnak meg,mert nem teljesültek be ,de a hétköznapok mindent tönkretennének közöttetek.Csak addig ilyen szép mig Platói marad,gondold végig,mentartott érdemesnek rá hogy eggyütt éljen veled.
A körülményekre hivatkozni mindig lehet,de ha igazán akarunk valamit,és midketten akarjuk meg lehet oldani a helyzeteket.
Szerintem nézd meg jól hogy mit teszel kockára a bizonytalanért.Vonj párhuzamot a két férfi között.
-Mondjuk ha beteg lennél melyik férfi ápolna ,
-vagy valami probléma miatt,ki az akire biztosan számithatsz.
Én nem dőlnék be hamis ábrándoknak!
Sziasztok!
Nekem nem ilyen, de hasonló problémám van...
Kicsit zavaros a dolog, de megpróbálom leírni...
Kb 10 éve megismertem- akkor 23 voltam, ő 33- a nagy szerelemet. Sajnos nem úgy alakult,-amit a mai napig nem tudtam meg, hogy miért- hogy együtt legyünk, nem tudta igazán elmondani, hogy miért talán a korkülömbség..stb, (hozzáteszem, hogy akkor már volt neki egy cége 20 alkalmazottal)
Amikor találkoztunk fergeteges szenvedély, szerelem volt oda-vissza, életem legcsodálatosabb élménye volt még most is beleremegek...
Szóval nem kaptam lehetőséget a továbblépésre és bosszúból eljegyeztettem magam-nem vele- és férjhez mentem, amire "besápadt", bíztam benne, hogy el tudom felejteni, de nem így lett, beadtam a válópert, amikor ismét találkoztunk. Sikerült egy nővel összehozni egy gyereket neki, aki nem akarta elvetetni, így együtt maradtak én meg váltam. Folyamatosan keresett, kedveskedett stb...
Azóta nem találom a helyem, nem gondolok rá, de nincs olyan hét, hogy ne álmodjak felőle, néha felhív, most ismét keresi a kapcsolatot velem, ha nagy ritkán találkozunk -évente mostmár kb: 2*- akkor is érzem rajta, hogy beleremeg ahogy hozzámér, mintha valami korlát lenne közöttünk...
Teljesen szét vagyok esve, úgy érzem, hogy csak neki tudtam volna gyereket szülni, 32 éves vagyok 4 éve élek egy kiegyensúlyozott kapcsolatban, miközben a szívem valahol máshol van, rosszullét fog el ha rágondolok... valahogy mintha belémköltözött volna, nem tudom leírni, de most is azt érzem, hogy egy szavába kerülne és én mindent felrugnék, csakhogy vele legyek...holott ez lehetetlen...
Nem a megcsalást keresem, hanem Ő-t talán...átölelni,megcsókolni...nem tudom..zavart vagyok...
Tud valaki valami megoldást?