Te mennyivel támogatnál egy rászorúló családot? (beszélgetés)

Épp ezen gondolkodtam, hogy nem tudom, hányadik ilyen topikot olvasom itt a hoxán az elmúlt egy évben, aminek érdekesek a közös jellemzői:

- mindig új nick nyitja

- mindig már van valami ki tudja mióta összegyűlt elmaradás, amire hűdegyorsan kéne pénz

- az illető nem tököl azzal, hogy leírja, hogy jutott ebbe a helyzetbe (vállalva, hogy esetleg rossz döntések sorozatának a következményeiről van szó...)

- nem tököl azzal se, hogy leírja, mennyi a bevétele és a kiadása, hogy képzeli ennek a rendezését - na már azon kívül, hogy valaki most kifizeti -, és mi a megoldásterve hosszútávon

- milyen intézményekben járt (családsegítő stb) és mit intézett eddig;

Ezekkel szemben viszont ha bárki rá mer kérdezni ezekre az infókra, vagy megkérdőjelezi a dolgokat, akkor felháborodott, már-már agresszív stílusban jön a visszaszólás, hogy milyen bizalmatlan, kellemetlen, stb alak is a kérdező.

És ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig ugyanaz az ember nyitja ezeket a topikokat, hanem hogy olyan érzésem támadt, hogy egy bizonyos fajta élettel szembeni HOZZÁÁLLÁS vezet ahhoz, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön.

Nos, ez az én véleményem.

100%-ig megértem de mint ahogy irtam szivesen álok elébe a dolognak!

Tudom ez igy hihetetlenül hangzik de már többet tényleg nem magyarázkodom, de én nem a "lehuzást" választom!

Semmi probléma nincs, ha tényleg "vadonatúj" tag vagy:-)

Csak tudod van ( vagy volt)itt a portálon pár szélhámos akik átvertek kamu történetekkel embereket, pénzt csaltak ki tőlük, aztán töröltették magukat majd visszajöttek más nicken.

Lehet nem tudsz erről, ezt csak azért írom Neked, hogy megértsd miért ez a bizalmatlanság.

Bár jó hosszúra sikeredett, de bemásolgattam ide a naplómba, amiket azokban az időkben írtam.

Ha valakit érdekelne.

Jó hosszú. :) Előtte érdemes ebédelni, nasit magatok mellé tenni... stb. :D

igen igy van..

mi ezzel a próbléma?

Nem a neten élek!! ;)

Itt felénk is van, és énis leviszem neki a kistányér ételt szerinted olyan rossz ember lehetek?

a szinte nincsből is adok másnak?

te igy gondolod, én ugy..

nem erőszakoskodom!

Van egy hajléktalan ismerősöm. A Boráros téren üldögélt régebben, és rajzolgatott, csodálatos rajzokat. Soha nem fogadott el tőlem semmit, csak egyszer. Amikor színes ceruzákat és krétát vittem neki. Akkor láttam őt először mosolyogni és akkor hallottam először beszélni. Ennyit mondott:

- Köszönöm!

Ha valakit érdekel, szívesen felteszem a naplómba a saját történetemet. :) Úgyis üres még, tiszta, szűzfehér az első lapja. :)

:) Nem vagyok szuperember, sem szupernő. :)

46 éves vagyok, testileg beteg, de a lelkemmel, az élniakarásommal semmi gond. :) 20 évig éltem úgy, hogy megpróbáltam megfelelni másoknak. Azután rájöttem, hogy magamnak kell megfelelnem. Így leszek teljes ember. Na, ehhez tartom magam. :)Tökéletesen érzem magam a bőrömben, és ne hidd, hogy közben nem majrézok a számlák miatt, a "mileszhanemleszebbenahónapbanmellékes" miatt. De megoldom, mindig megoldom. :) Anyukám, aki 83 éves, ugyan ilyen gondolkodású. Barátaim szerint pedig igazi túlélő vagyok. Viszont teszek is érte, bár néha sírok is (de ezt csak úgy súgom :D).

Én nem azért nem adok ezeknek,mert földhöz vág,hanem mert gusztustalan undorító beteg gyerekek nevében,árváknak,rákosoknak...stb..kéregetni,és azt zsebre tenni.Nálam ez elvi kérdés.

Ha meglátok egy hajléktalant bolt előtt,veszek neki enni,inni(nem alkoholt)nekiadom.De pénzt nem adnék nekik sem.Sajnos nagyon hazug világban élünk....

Ha teszel, akkor tegyél...

Ha akarsz, akkor akard jobban...

Anya vagy, aki beszállt egy mókuskerékbe, és ebből nincs kiszállás, legyenek a gyerekeid akárhány évesek (20-30-40-50), ezt vállaltad, akkor rázd meg magad és tegyél érte, hogy méltó legyél rá... méltó legyél arra, hogy anyának nevezzenek...

Bár lehet, hogy én vagyok maradi nézetű őskövület...

Bocsánat, elfelejtettem hozzátenni, hogy az egyedülálló (és több mint 20 éve elvált) anyuka azért egyedülálló, bár van párom, de papíron nem lakunk együtt.

Attól függetlenül, hogy neki is meg vannak a maga anyagi gondjai (beteg édesanyja, anyuka házának korszerűsítése, hogy végre ne kiskályhában fűtsön, legyen benti wc-je és fürdőszoba is) maximálisan mellettem áll, és így segít a kajában.

Ezt azért tettem hozzá, hogy ez is tisztázva lééégyeeen. :)

A munka nem szégyen. Meg kell fogni minden lehetőséget, minden pici szalmaszálat.

Ötször kezdtem a semmiből, akkor még két picurka gyerekkel, majd hárommal, ténylegesen egyedülállóan... kétszer próbálták végrehajtani a lakásomat... és mégis itt vagyok, élek, boldog vagyok és senki, senki nem fog legyőzni! :) Mert nem engedem! :)

Pedig csak egy átlag nő vagyok és anya... akinek még feladata van...

"Lakhatási támogatást csak az kaphat, akinek minden csekkje be van addig fizetve, ha tartozol, már mehetsz is a sóhivatalba."

Akik állitják hogy a hivatal segit itt vannak a dolgok és ezt enm én irtam...ugye?

No, nézzük! Saját példám.

Alapfelállás: egyedülálló anyuka, két nagykorú (már elköltözött) és egy kiskorú (11 éves gyermekkel). Másfél éve munkanélküli, meszesedett nyakcsigolyákkal és kinövéssel, ami azzal jár, hogy nem tudok az utcán egyedül járni-kelni, csak ha jön valaki velem, mert szédülök. (Leszázalékolásról ugye ne is álmodjak!) Jövedelem: 28.000 Esély-pénz és 13.800 CsP. Itthon tudnék csak dolgozni bejelentve, ilyen munka azonban álom. Tehát az ember lánya elvállal mindent, amihez hozzájut és dolgozik, dolgozik, dolgozik. Ehhez természetesen kellenek a barátok, ismerősök, akik nem anyagilag, hanem munkaadással segítenek. El nem fogadnék senkitől semmilyen pénzt vagy anyagi dolgot.

Az iskolában az étkezés ingyen jár. A tankönyvek szintén. Bár minden évben meg kell kérni.

Az önkormányzatnál lehet kérni fél évente átmeneti segélyt, ami kb. 5000,-. Egyszer krízissegélyt, persze csak az, aki kapott átmenetit. Az összegét a nyugdíjfolyosító állapítja meg.

Lakhatási támogatást csak az kaphat, akinek minden csekkje be van addig fizetve, ha tartozol, már mehetsz is a sóhivatalba.

Viszont az Elmü-nél lehetsz "védett fogyasztó", ami nem azt jelenti, hogy tartozhatsz nyugodtan, ha nem fizetsz, hanem kapsz 4 hónap haladékot az elmarásaidra havonként. Addig rendezned kell, mert bizony védett ide, védett oda, kapcsolnak könyörtelenül.

Hálózat-alapítvány. Szintén Elmü. Érdemes megpróbálni. Én nem kértem, nem tudom, hogy mi az ügymenet, csak mondták, hogy ilyen is van.

Tehát ott tartok most, hogy egyedül fizetem a lakásrezsit (ebből van hogy a fűtés 65 ezer, mióta ügyesen megszavazta a lakóközösség idősebb korosztálya az egyedi infrásmérőt, ami áll: közösktsg., díjbeszedő, elmü, vezetékes telefon+internet (mielőtt valaki kövezne, a kapott munkámhoz elengedhetetlen, tehát kell!), távhő, a lakáson lévő banktartozás (havi 45 ezer), és a havonként a számlatartozásokhoz kért részletfizetések. Ez úgy összejön 160 ezer forintra havonta.

Párom ugyanúgy nyögi a saját részét édesanyjánál, ő teljes egészében állja a kaja-részt.

Dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk. Nem rinyálunk, nem kéregetünk, hanem mindent megpróbálunk, hogy a legkisebb gyerekem ne szenvedjen semmiben hiányt.

A két nagyobb gyereknek is meg vannak a saját problémái, kölcsönök, lakástörlesztés, rezsi. Ők már oda fizetnek. Régen segítettek, most néha én csúsztatok oda nekik.

Nem telik nyaralásra (utolsó külföldi kiruccanásomkor még láttam a berlini falat), néha elmegyünk egy koncertre, vagy motorozni, jó nagyokat sétálunk a Duna-parton (az nem kerül semmibe), leülünk a fűre és megesszük a kis szendvicseinket.

Sokan élnek így, és még többen azok, akik elveszítik lakásukat, nincs munkájuk, utcára kerülnek, hajléktalanok.

Talán az a legnagyobb baj, hogy nem vagyunk tisztába a jogainkkal. Sokan elhiszik, hogy amit papíron kapnak, az szentírás, nem tehet már semmit! Dehogynem, csak utána kell járni.

Egy biztos, én soha nem fogom feladni!

Az interneten keresztül nem támogatnák senkit,mert megfordul az ember fejében,hogy internetre van pénz másra meg nincs?

Volt már olyan,hogy beteg gyerekeknek gyűjtöttek párszáz forintunk volt csak,mert fizu előtt voltunk 1 nappal,és odadatam nekik az aprómat,nem biztos,hogy odakerükt,de legalább mutatták az adakozók listáját és az aláírásokat,és a beteg gyerkőc adatait,képét.Ismerősnek is adtam már akiről tudtam,hogy tényleg rászoruló..