Társkereső portál (beszélgetés)

Ha érdekel, keressed! Mégis csak te b.tad rá a telefont.

Nekem az onfényezés, ex szidas nem jön be, de valakik szeretik ezt kozosen művelni.

Jajj Kati, én nem tanácsolok semmit, nehogy az én véleményem alapján dönts!

Csak én nem kedvelem az ilyen nagydumás, órákon keresztül magukról beszélő embereket, mert az a tapasztalatom, hogy önmaguk érdekli őket a legjobban, imádják a hangjukat hallgatni, a másik meg nagyjából le van tojva, csak jó közönség.

Még véletlenül se magadban keresd a hibát!

Jó, te mondhattad volna, hogy nekem ez így sok, Bélám, aludjunk, de ő meg kereshetett volna azóta.

Szia,

Elmesélte az életét - és mivel az életemben ez az első eset, nem tudtam, hogy mi a jó? megfelelő? pozitív? hozzáállás.

Aztán és is meséltem az életemről, majd megint átvette a szót. Éjfél után már pisilni kellett, meg aludni akartam, mert ilyenre nem számítottam. Ő egész nap dolgozik a Media M-ben, este 8-kor zárnak, ezért került ilyen este későn a beszélgetés.

Arra is gondoltam, hogy nem tetszett a stíusom, hangom, stb,. De ha Te is ezt tanácsolod, akkor hagyom a csudába - csak azt hittem szokás elköszönni - bocsi, nem téged kereslek-.

Köszönöm a tanácsot.

Szia Kati!

Ő nem keresett azóta?

Akkor hagyd.

Gyereket is beszél a hasadba meg sértődős is ... 🙄 Azt meg elfelejti azóta megkérdezni, hogy vagy.

Jó türelmes vagy! Én nem hallgattam volna órákon keresztül 😀

Sziasztok!

58 évesen életemben először regisztráltam egy társkereső portálon. 5 éve vagyok egyedül. Már aznap elég szép számmal voltak jelentkezők. Egy főnek válaszoltam is, akivel most nem tudom hogyan tovább. Naponta leveleztünk, majd 1 hétre rá beszélgettünk Messengeren. Na, ez a beszélgetés a kérdéses, mert nem tudom mi tévő legyek. Szombaton este beszéltünk kb. 21:10-től vasárnap 00:20-ig. Én ekkorra már elveszítettem a türelmemet, és igen gyorsan elbúcsúztam, szinte levágtam a telefont. Igaz, hogy erre a típusra mondják, hogy „gyereket beszél az ember hasába”.

A kérdésem erre vonatkozik, hogy mit tennétek a helyemben, írjak bocsánatkérő sorokat, vagy hagyjam a csudába?

Kati