Szülői terror? (beszélgetős fórum)

Gyanítom, hogy a strokot nem 18 éves korod előtt kapta, mégis így viselkedett.

Vannak olyan szülők, akik nem képesek elengedni a gyermeket maguk mellől, (rosszul szeretik) és 100 körömmel ragaszkodnak hozzájuk. Nem veszik észre, hogy felnőttek, hogy joguk van az önálló életre...

Nem a strok és nem a kor az oka. Egy jellemvonás (= önzés), melyről talán nem is tudnak. Ilyennek születtek: nekik minden jár, nekik ne mondjon ellent senki...

Harcolj a saját életedért, harcolj a jövődért, hidd el túl fogja élni!

Anyám ugyanez lett miután belekènyszerült a kerekes szèkbe.

Sokat gondolkodtam,hidd el.

Ha leìrom mire jutottam itt sokan hülyènek nèznènek meg jönne a sok ellenpélda természetesen durván szèpìtve.

Köszönöm a jó tanácsokat!

Tudod, nem tudom őt megèrteni mivel tènyleg sose lett bántva, sőt bármit kèrt mindent megadtunk neki. Nekem ha lesz gyerekem a boldogsága lesz a legfontosabb. Egyszerűen nem èrtem nèha hogy ennyire más ő.

Ültesd le anyukádat mintha a gyereked fegyelmeznèd.

Nem fog sztrókot kapni,de világosìtsd fel. Vázolj fel neki egy jövőt,amiben egyedül fog maradni ha nem viselkedik ember módjára.

Örüljön neki,hogy eddig bìrtad de már nem vagy gyerek mint akkor ès vele ellentétben te szabad vagy.

Nem te vagy rá szorulva hanem ő rád ès ehhez tartsa magát!

Ha van pènzed ott is hagyhatod főni a levèben pár napra.

Aztán kiderül neki mi a fontos.

Strokja volt.

Nehèz mert van hogy a páromnak mondja menjen el nem lehet nálunk.

A párom meg ugye úgy èrzi nem állok ki èrte kellően holott kiállok de nem szeretnèm hogy akkora balhè legyen hogy megint kapjon egy strokot. Nagyon nehèz ez. Ráadásul a páromnál sem tudunk nyugodtan lenni pár napot se mivel ottis az anyós szintèn nem szeret. Valószínű nála is ez miatt kezdődőtt, hogy azt èrzi nem állok ki a fiáèrt elèggè.

Szóval most sehol se jó, az otthonomba nem èrzem otthon magam. Nem tudom a párkapcsolatom meddig fogja ezt bírni. Èn lelkileg kezdek kikèszülni ès nem látom a fènyt sehol sem.

Elsőnél hány éves voltál?

Most nyugodtan állhatsz sarkadra.

Mert kiszolgáltatott.

Nálunk is volt olyan nap,hogy minden baj volt. Ha hangosan nyeltem a kávèm reggel már kaptam az áldást. Ezt kellő humorral kell kezelni.

Nem tudom mi a baja anyukádnak,de ha fájdalma van akkor hisztisebb.

Megviseli őket a front. Ha meleg van az a baj,ha hideg az. Kèpesek úgy előadni hogy az időjárásèrt is te vagy a hibás.

Itt megint csak a humort tudom mondani.

Nyìlt,őszinte beszélgetés!

Még kell mondani neki,hogy ezzel nem veszìt el,de állìtsa le magát!

Amputált volt az èdesanyám. Volt problémája azon felül is.

Nem volt egyszerű vele az èlet,de tudtam kezelni a hülyesègeit.

Haláláig ápoltam. Közben fèrjhez mentem,gyereket szültem.

Amikor összeugrottak a fèrjemmel persze èn voltam 2 tűz között.

Mind a kettőnek igazat adtam,aztán miután kiduzzogták magukat helyreállt a bèke.

Sziasztok.

Szeretnèm megosztani veletek a törtènetem ès szeretnèk segítsèget kèrni hátha valaki tud jó tanácsot adni mit is kène tegyek.

Van egy anyám aki elválasztott èletem első nagy szerelmètől, sose csináltunk semmi rosszat bár mèg ekkor fiatalok voltunk. Talán szimplán csak nem volt szimpatikus neki talán a roma származása miatt.

Tudjátok jött a nem hozhatod haza, ide nem jöhet, nem lehetek vele ès stb... mèg ènse fogtam fel fiatalon semmit szerelmes voltam nagyon szenvedtem mègis hallgattam anyámra. Azt csináltam amit mondott miközben a szívem megszakadt, szakítottam a fiúval. Nagyon nehezen szedtem össze magam ahogy teltek az èvek kezdtem èrezni hogy milyen hibát követtem ezzel el, hogy sosem fog elmúlni a fájdalom amit èrzek èshogy sosem fogok tudni úgy szeretni senkit mint őt. Hát ez így is lett itt vagyok közel 30èvesen ès már tudom, hogy èletem nagy szerelmèt vesztettem akkor el.

Viszont jött egy másik fèrfi akit szeretek, nem olyan elsőprő szerelemmel mint az elsőt de úgy èrzem ő a másik felem. Viszont most közel harminc èvesen anyám ugyanazt csinálja mint az első párkapcsolatomnál. Egyszerűen nem èrtem őt, sosem bántottunk senkit mi csak szeretnènk szeretni egymást mègis mièrt kell ezt csinálni? Mièrt akár engem úgy irányítani hogy neki jó legyen? Mostmár látom, hogy neki senki nem lesz jó mert ő azt akarja vele legyek ès neki biztosítsak olyan èletet amilyet ő szeretne. (Fontos infó, hogy rokkant tehát egyedül nem tudná megállni a helyèt).Ez miatt is szüksège van arra, hogy èn ne hagyjam egyedül őt, amit nem is szeretnèk de ezzel a viselkedèsèvel pokollá teszi az èletem, hogy mindenkit elmar mellőlem.

Kèrlek adjatok tanácsot mit tegyek?

Nyílván nem szeretnèm az anyámat sem ilyen helyzetben magára hagyni mivel tudom nem boldogul egyedül, de èlhetetlennè teszi az otthonlètünket. Egyszerűen mi a megoldás itt?