Szörnyetegnek lát a családom (beszélgetős fórum)

Mégis...

Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót!

Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt!

A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy,

mégis tedd a jót!

A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,

mégis légy becsületes és nyílt!

Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják, mégis építs!

Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz támadás érhet, mégis segíts!

A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, s ha verést kapsz is cserébe,

mégis a legjobbat add a világnak, amid van!

Kalkuttai Teréz anyát idéztem. Vagyunk a világban páran ilyen Teréz anyák, és a fenti idézet minden pontja szent igaz. Életemben sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy én vagyok-e az anyám anyja, vagy ő-e az én anyám? Mert sokszor úgy érzem, hogy én vagyok az övé. Rengeteg fájdalom árán jutottam arra a felimerésre, hogy én meg nem menthetek akarata ellenére senkit, mert nem hogy nem kér belőle, hanem egyenesen kikéri magának. Megeshet, hogy a "csináljanak amit akarnak" rosszul sül el, és akkor a te gondod lesz megint az anya és a nagyi, pénz meg nem lesz már egy fia se, akkor is te leszel a falu rossza egyedül. Eszembe jutott most még egy jó mondás: "Tedd, amit tenned kell, és jöjjön, aminek jönnie kell".

Szerintem is beszélnetek kell erről közösen.

Ha ennek ellenére a helyzet változatlan, akkor le kell venned az óvó kezet a nagyiról.

Hát itt valóban itt nincs szó semmiféle karmáról. Bár nem sok szó esett apukádról, gyanítom, hogy te őrá hasonlítasz, ezért lehet a gondolkodásod, mentalitásod más, mint anyukádé vagy a nagyidé. Én is csak felnőtt fejjel jöttem rá, hogy az én természetem szerint apámra hasonlíthatok, de anyám nevelt fel és nem értettem jó darabig, miért "kedvesebb" a bátyám és az öcsém az ő számára. Nyilván, mert ő felismerte azt, amit én nem tudhattam, mert szinte alig ismertem az apámat.

A lényeg, szerintem zárd rövidre a dolgot. Korábban is írta valaki és egyet értek vele: döntse el a nagyid, mit akar, kapja vissza a pénzét(ami lehet, hogy rövid úton anyukádnál fog kikötni) és költözzön ha akar, te pedig lépjél túl a dolgokon.Ha most elkezded felnyitni a mamád szemét, megint te leszel a rossz. Ha visza akarod tartani, akkor is. Nem tudsz mit csinálni. Szállj ki ebből a dologból, mert sehogyan sem tudsz jól kijönni belőle később.De mielőtt elköltözik, mert szerintem az lesz belőle, azért én elsorolnám neki a listát, hogy mennyi mindent segítettél neki, önzetlenül. Hogy amikor a lánya kisesemmizte, azért legyen mire emlékezzen.

Van egy nagy igazság amire már én is ráébredtem, és majd te is rá fogsz.

"Ne tedd a gyöngyöt a disznó elé"

sok dolog megfogott a cikkedben,leginkább azért mert én anyámmal mentem ugyanezen keresztül.

Nem részletezem,de mindig csak 5.-én hívott és első kérdése nem a hogylétemre irányult,hanem,h megkaptam-e a fizut és mennyit tudok hazaküldeni...(bár ált. a pontos összeget ő jelölte meg és követelte)

Most már házasságban élek,gyermekem van,nagyjából megszűntem pénzautomataként üzemelni,de folyamatosan szid és mindennek elhord a hátam mögött. Eddig mindig érzelmi zsarolással ért célt, most már nem hagyom magam.

Fájó, de te se engedj,szakítsd meg a kapcsolatot és pont. NINCS más megoldás,hidd el, tudom. :(

A második pontodat azzal egészíteném ki, hogy nem annyira irreális a félelmük, hogy esetleg rosszul JÖNNEK ki ebből a dologból.

Amúgy házasság alatt szerzett vagyon az közös.

Szerintem nem szörnyetegnek látnak. Baleknak.

Már ne haragudj, de tényleg az vagy. Nem egy rokon, hanem segélyközpont.

Bejön a karma, van ahol rövid, van ahol hosszútávon.

Nagyapámnak volt az a szokása, hogy ököllel ütötte a mellét, hogy ő micsoda csudaember.

Negyven évet váratott magára a karma. Pontosan negyven évet.

Mikor anyukám öt éves volt, a szülinapján nagyapám úgy elverte, hogy eltört a karja. Nem vitték orvoshoz, csak befáslizták. Anyám jobb keze ferde.

Édesanyám 45. szülinapján nagyapám szívrohamot kapott a fürdőszobában, elesett és szilánkosra tört a jobb karja.

2 dolog fogalmozodott meg bennem:

1. Ha nem kernek a segitsegedbol, ne eroltesd ra senkire. Nem eroszak a disznotor, ahogy ezt mondani szoktak- csak a disznonak.

2. Nem tul szep, hogy nem irat rad a ferjed dolgokat. Mi sem keszulunk valni, 2 gyonyoru gyermekunk van, de mindenunk kozos, ferjem oroksege a telek ahova a hazunkat epitjuk, de en is rajtavagyok a tulajdonlevelen. Nem annyira irrealis a felelmuk, hogy esetleg rosszul jossz ki ebbol a dologbol.

Bocs, csak oszinte probaltam lenni.

Minden jot kivanok es remelem minden rendbe jon:-)

Teljesen normális emberi reakció:))Engedd el a kezét!

Amiért nem dolgozzunk meg ,attól nem várjuk az elégedettséget:))

Édesanyád nem kispályás. Tovább nem ragozom, mert nem jönnek a számra szalonképes gondolatok.

Sok szerencsét kívánok a dolgok elrendezéséhez!

Jól látod a családod! Ha ezt a gondod megszüntetet, majd jön a másik, sajnos! Azonban a gondok az élet velejárói, mindig túl kell lépni rajtuk, legyél egy kicsit önző, gondolj magadra is!

Nagy tévedés, hogy válás után neked nem jár semmi!

Először is, szerncsére erről szó sincs nálatok! Másodszor, meg minden közösen szerzett vagyontárgy fele a tiéd, ha dolgoztál, ha nem, ezt csak úgy mellékesen írom!

Persze te nem az a fajta vagy, aki ezen agyalj, mint a felmenőid, akik attól félnek, nem örökölnek utánad semmit! Nem azon vannak, hogy téged és a családodoat segítsék, hogy ebben a nehéz világban mindene meglegyen a gyerekeknek!

Látod, ők milyen önzők tudnak lenni! Csak egy töredéke is elég volna ebből neked!

Azért én hiszek a jóságban, abban, hogy a jók nyugodtan hajtják le este a fejüket, mert tudják, értékes volt a napjuk, értékes emberek!

Abban is hiszek, hogy saját magamnál senki nem fog engem szeretni, és ki kell állnom magamért!

Az egyensúlyt nehéz megtalálni, nekem sem sikerült még, én is az vagyok, akit inkább kihasználnak!

Szia!

Általában így szokott lenni, aki segít attól elvárják, hogy tegye amíg él, hiszen megteheti szerintük. Mintha a segítség a másiknak nem kerülne idejébe, pénzébe, energiájába.

Hagyd a mamádat menjen amerre akar, az ő élete, tegyen vele amit akar. Esetleg egy beszélgetést megérne még, hogy mond el a tényeket. Nem kell azt, hogy nem fogsz segíteni, hiszen akkor azt gondolja zsarolni akarod, csak próbáld felnyitni a szemét. Nehéz lesz, hiszen a gyerekéről van szó, akit biztos segítene szeretne, mert az anya az mindig anya marad. Ha úgy dönt menni akar, menjen. Te éld az életed a családoddal lelkiismeret furdalás nélkül, egy életed van Neked is nehogy a Tiéd menjen tönkre emiatt.

Sok sikert! Majd írd meg egyszer mi lett a történeted vége.

Szia!

Mamádnak nem te vagy a lánya, maradj ki. Nem a te reszortod az amit most a férjeddel csinálsz.

Nem kell megváltani a világot a világ sem fog téged. A családodat nem válogathatod meg, ne is akard..de hagyd a csudába, már így is sokat tettél...

Hát őszintén? Egyetértek az előttem szólókkal.

Ha menni akar, had menjen! Ha nem tetszik a mostani helyzet, alakítsa ki úgy, ahogy neki jó.

Ha nem nálatok, akkor ott, ahol ő jobbnak gondolja.

Nem egészen értem amúgy, mire várnak még tőled? Mert ezek szerint mindkettejüket te segítetted anyagilag.

Picit hasonló történet nálunk is van, de én már nem foglalkozom semmilyen szinten az anyukámmal és a húgommal. Minimális telefonhívás és kész.

Sejtem, mit érezhetsz, nem kellemes. Nekem csak ez az egy segített, hogy majdnem teljesen beszűntettem a kapcsolatot velük. Sok összetevője van még ennek, mielőtt bárki elítélne, de azóta legalább nem megy rá a saját családomra a nyomott, elkeseredett hangulatom.

Akármit csinálnék, akkor is én lennék a rossz, így tényleg az a legjobb, ha már nem akarok ellene tenni, az az idő- és energiráfordítás megy a gyerekeimre. Így boldogabb vagyok. :)

A házasságodra vigyázz, a gyerekeid tegyenek boldoggá, a többit próbáld kizárni, bár sokáig nem könnyű. :(

Legyél boldog! :)

Azert durva a mult heti husleves sztori is:))))

Viccen kivul, a csaladi karmadat akkor oldhatod fel igazan, ha szakitasz egy az egyben a csaladoddal. Ez az o utjuk, nem a tied, es ne allj be a kis jatekukba!

Hát, a mami felnőtt ember, oda megy, ahova akar. A helyedben segítenék neki összecsomagolni, visszaadnám a pénzét, ami most le van kötve, aztán onnantól végre azt csinálhat, amit akar, ott lakhat, ahol akar.

Ja, és ha utána is panaszkodna, hogy nincs ez, nincs az, kifejezném sajnálatomat, és abbéli reményemet, hogy majd valahogy összespórolja a rávalót.