Szoktál félni? (beszélgetős fórum)

Nekem ott a füstjelző. Eszméletlen hangos.

Ettől nem félek.

Igen, meg ha kigyulladt volna a ház, én is jobban tudtam volna értékeket menteni a fiammal együtt.

(Egyszer majdnem "sikerült"... Csak az Ég óvott meg, hogy pont akkor mentem ki éjszaka WC-re, és észrevettem a lángokat a verandán. Nem sokon múlt, hogy nem kapott bele a tetőzetbe.

Nem vettem észre, hogy a hamuban, amit kivittem, még parázs is van, gondoltam, beleönthetem a műanyag vödörbe...)

Ez aggódás.

Attól, hogy mindenki otthon van, még történhet baj. Ezrt ha félni nem is kell, de óvatosnak lenni mindig muszáj.

Szerintem a félelem és aggódás között nagyon vékony a határvonal.

Persze akkor is történhet bármi ha együtt vagyunk, de együtt mindent megoldunk.

Ez nem félelem, hanem aggódás. Nyilván, ha nem tudod, mi van a családdal, akkor ez természetes és egybe áll az ember gyomra tőle... De ugye történhet tragédia akkor is, ha mondjuk mindenki otthon van? Mondjuk egy földrengés...

Mindenki fél, valamitől. Pókok, siklók, az esetleges elszegényesedés, hogy valamit elvesznek tőled, amiről már régen tudtad, hogy a tied, másik embertől, vagy embercsoporttól, stb.

A félelem, szerintem minden érző lény genetikájában benne van.

Ha tudjuk, hogy mitől félünk és nem teszünk ellene semmit, azt gyávaságnak hívjuk. Ha felismerjük a félelmünk okát, akkor már tenni is tudunk ellene. Na, azt hívják bátorságnak. Vagyis a bátorság a félelem leküzdése.

Örökké!

Féltem a lányom, féltem a férjem.

Ha nem telefonálnak rémeket látok.

Csak akkor nem félek ha mindenki itthon van.