Szexuális vonzalom (beszélgetés)
van amit nem is kell elfelejeni, mert azzal alábbadnád!ráadásul szerintem akik itt vagyunk, és erről beszélgetünk, nem is érdemeljük ezt meg!
nekem is vannak felejthetetlen sérelmeim, mondjuk más okból, de ha akarnám sem tudnám elfelejteni!ráadásul ez szerintem csalódás is.valamilyen szinten meg lehet bocsájtani, de elfelejteni soha!
tesóm békés fajta, dde azért egyszer-kétszer már volt ilyen, mikor még otthon laktam...
hát kitartás mindenkinek!és az tuti, hogy nem szabad ennek kitenni a gyereket!anyám ezért vált el az első férjétől, sokat mesélt róla.nem rég halt meg a pasas, anyám azt mondta, na hál' istennek :) még a napja is el volt cseszve, ha esetleg vele álmodott, vagy eszébe jutott!pedig majd' 30 éve nem találkoztak!már nem is fognak!
Jaj, nálunk ilyen probléma szerencsére nincs, nem is volt soha. Az enyém is elég agresszív tud lenni, de soha nem bántott, inkább a falba fejelt :)) De csak ha nagyon veszekedtünk. Mondjuk a szája az pocsék, és ezt nagyon utálom :((
Kapálóznak amikor már késő, pedig ha elmúltak az érzelmek, amiket ők öltek ki belőlünk, akkor már hiába...legalábbis én így vagyok ezzel. Ha pedig nincsenek érzelmeim iránta, én nem bírok vele lenni.
megértelek, mondjuk nálunk szerencsére ilyenek nincsenek!
de van egy tesóm, aki-hogy mondjam-szóval szeret inni...tudom milyen együttélni egy ilyen fazonnal, mert szerintem a rettegésben nincs különbség, akármilyen kapcsolat fűz az illetőhöz, a félelem, hogy mi lesz, ha "elkap", ugyanaz...
azért léptem, mert hazajött, meg itt volt a keresztapja, meg a kollégája, de nekiállt krumlit pucolni, és úgy látom ma még hat a tegnapi! :)
egész jó fiú!ja !és ma kétszer felhívott munka közben!máskor nem szokott! :)
most mennem kell, később jövök!
pussz!
Akkor miért nem költözöl el egy időre? Átértékelnétek mind a ketten a kapcsolatotokat, szerintem jót tenne.
Ez pedig, hogy látja rajtad a család, ismerős...rajtam is látták anno...de nem mondtak soha semmit, pedig talán jobb lett volna. Azóta apám meghalt, anyámnak úgy megnyiltam mint még soha...mindent elmondtam neki, együtt sírtunk és mindenben támogat, elmondta, hogy mennyit beszélték ezt ketten apámmal :(( Annyira jó, amikor el tudod mondani valakinek és megért...sok jó tanácsot kaptam tőle, elmondhatom, hogy sok-sok év után egymásra találtunk anyámmal, azelőtt soha nem volt jó a kapcsolatunk...
azért szerencsére nálunk még nincs ez.az a baj, hogy barátaim sincsenek, akik "rábeszélnének", v legalább kibeszélhetném velük, a családom meg...nem nézi jó szemmel, de azért nem mert rajtam nem látják, h olyan hű de boldog lennék!
azért vagyok ennyit itt, itt legalább jókat lehet beszélgetni! :)
ok, meg ha nem akarod, ne is mondd, csak érdelődtem!nehogy miattam bukj le! :)
szerintem is igaz, csak azért olyan nehéz.annyi dolog köt össze minket!
de furamód nem érzem,h menthetetlen lenne!
Hogy honnan, azt majd privibe :) nyomoznak itt utánam :))
De egyetértek apetitoval ami a házasságodat illeti.