Szétmarad a barátság, ha másfelé sodor az élet..? (beszélgetős fórum)
Barátnőmmel gólyaként ismerkedtem meg az egyetemen, ennek több, mint 10 éve. Szobatársak voltunk, mondhatni éjjel-nappal együtt voltunk. Diploma után 2 különböző városban kezdtünk el dolgozni, de hetente beszéltünk telefonon és minden hónapban találkoztunk. Most már mindkettőnknek családja van és több, mint 300 km választ minket el egymástól. Még mindig jóban vagyunk, ritkábban találkozunk, immár családostul, de sűrűn beszélgetünk. Nem ugyanaz már a kapcsolat, mint régen, "fénykorunkban", de azért még barátságnak nevezhető.
Talán elmúlik pár év múlva, és csak 1-1 sms, e-mail emlékeztet majd a legendás barátságra, de sajnos változunk. Változik az értékrendünk. De ha úgy tudunk néma csöndben ülni akár percekig, anélkül hogy egymáshoz szólnánk, hogy nem jövünk zavarba, nem érezzük kellemetlennek, akkor azt hiszem, nincs nagy baj:)
Érdekes ez a téma. Közös iskola, munkahely, tanfolyam egyértelműen a hasonló dolgok hozzák össze az embereket. Aztán mindenkinek másképp alakul a sorsa. Házasodik, elköltözik, új helyen kezd dolgozni stb. Ilyenkor temészetesen lazábbá válnak a kapcsolatok. Szerintem az az igazi barátság egyik ismérve, hogy bármennyi idő kihagyás után ott tudjátok folytatni a beszélgetést ahol abbahagytátok. Hogy megvan a közös hullámhossz. Régen nekem is sok szomorúságot okozott, hogy elmúltak a barátságok a sok együtt töltött idő, de mindig lesz egy új kapcsolat, új ismeretségek. Persze egy gyerekkori barátságot nem lehet pótolni.
Számomra nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Igenis fel kell hívni , vagy meglátogatni azokat az emebreket akik fontosak Neked.De ha már családot alapít valaki, akkor az lesz az első neki minden téren. Sajnos ez van.
Az élet többnyire úgy hozza, hogy változnak a körülmények, változnak az emberi kapcsolatok. biztosan vannak "életre szóló barátságok" is, d e ez aritkább. At ember folyamatosan halad előre...iskola 1, iskola 2, munkahely 1, munkahely 2...az élet úgy hozza, hogy az ember egyre távolodik a "barátaitól"...lesznek újabbak...én is mindig azt kérdezem, biztos, hogy ezek barátságook?
Elmondok egy alapvető esetet.Volt egy "barátnőm" ...éveken keresztül...majd megismerkedtem egy fiúval..de ők nem bírták egymást...sőt a "barátnőm" kényszerített választásra...vagy ő, vagy a pasim...akkor?
Az egyik "barátnőmnek" nemrég volt az esküvőjé, és várják a kisbabájukat. Tegnap elgondolkodtam rajta, hogy mennyire eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben. Engem lefoglal az egyetem, őt meg a (mostmár) férje, meg a terhessége. Alig beszélünk egymással.
Másik barátnőmmel (is) akkor volt a legjobb, legtartalmasabb a kapcsolatunk, amikor az iskola miatt minden nap találkoztunk. Azóta is találkozgatunk, együtt megyünk bulizni, de már nem olyan, mint régen. Csak akkor hív, ír, ha épp segítségre van szüksége (elég zűrös kapcsolata van), de egyébként eszébe sem jut, hogy megkérdezze, hogy mi van velem stb. Ez eléggé bánt, ő a legrégebbi barátnőm és sokáig ő volt a "legjobb" is.
Egy másik barátnőmmel is miután már nem együtt jártunk suliba, néha kicsit eltávolodtunk, de idővel mindig visszataláltunk egymáshoz. Ő is egyetemista, az utóbbi időben minden nap több sms-t írunk egymásnak, hogy mi újság, hogy megy a tanulás stb.
A legtöbb dolgomat mégis annak a két "új" barátnőmmel beszélem meg, akiket az egyetemen ismertem meg. Nagyon jóban vagyunk, minden hétköznap találkozunk, így sokkal könnyebben tudjuk követni egymás életének alakulását, mint azok a barátok, akik messze vannak...
Mit gondoltok, kihat egy barátságra a fizikai távolság? Fontos, hogy egy barát mindig ott legyen a közeledben? Ha különbözőképpen alakul az életünk az hatással van a barátságunkra? A más "érdeklődési kör" szétrombolhatja a barátságot? Vagy az olyan nem is volt igaz barátság? A barátok jönnek-mennek? Vagy léteznek egész életen át kitartó barátságok? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ... Gyertek nyugodtan beszélgetni..!