Szeretőként... (beszélgetős fórum)

Szia! Férfiként nem ítéllek el (a pasit sem és a feleségét sem), sok olyan helyzet van az életben, amikor nem az észérvek vezetik az embert az útján. Azt gondolom, mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné. Nyilván Neked is jó volt és valamilyen szinten most is jó ez a helyzet, mert ha rossz lenne, már rég kirúgtad volna ezt a pasit. Tanácsot nem tudok adni, csak azt mondom el, mit tennék. A picit joga van látni, hisz az Apja. Viszont ez a jog kötelességekkel is jár, ezt nem szabad elfelejtened. De ez más tészta, most Rólad van szó. Ha ez Neked így jó, akkor maradjon minden így. Ne agyalj rajta, hogy jó ez, vagy rossz. A konvenciók is hatással vannak Rád, nem "szokványos" kapcsolat ez. Ha azt gondolod, hogy "addig, amíg nincs jobb, jó ez..", ez nem jó taktika. Totálisan lezárja a lehetőséget, hogy új kapcsolat alakuljon ki bárkivel is.

Szóval... Örülj a picurnak, neveld becsülettel, szeretettel, ne őrlődj a helyzet miatt(!!!). A pasi legyen APJA a picinek, annak ellenére, hogy nem él veletek, semmi rosszat nem látok abban sem, ha szerelmeskedtek. (Viszont ebben a helyzetben benne van az, hogy egyedül fogod felnevelni a gyereket.) Ha eljött az idő, amikor vége kell, hogy legyen ennek a kapcsolatnak, akkor érezni fogod, nem lesz kérdés, amit feltettél, hogy: "Mit tennétek"

Mit tennétek?

Tudom, hogy sokan elítélnek majd..de hátha külső szemlélőként lesz valakinek egy jó mondata, meglátása ami könnyítené a továbblépést vagy maradást (??)

4 éve estem abba a hibába, hogy egy családos férfival kezdtem kapcsolatot. Nem elsőre adtam meg magam. Sokáig udvarolt, hiába küldtem el többször, mindig újra és újra jött. Akkor még nem volt köztünk semmi. Sokat beszélgettünk, mindig várt rám munka után, hazakísért miegymás. Aztán egy iszogatós estén célba ért. Nem vagyok rá büszke.. De addigra már valószínűleg többet éreztem, mint kellett volna.

1 hónapra rá jött a lebukás.. Túl sokszor és sokat volt nálam, akár éjszakákat is..

A párja megbocsátott neki, mert "1 alkalom volt csak"

Én elküldtem, hogy nekem ez így nem megy. Én nem vagyok alkalmas szeretőnek. De jött és jött. Hívott, írt, hogy nem akar elvesziteni, de a kisfiát nem akarja elhagyni. Végül fél évig ment ez a játék még.. Mikor teherbe estem.. O persze nem akarta a babát, én nem tudtam mit tegyek. Első baba, 30 fölött.. Háttér nélküle is meg volt, a családom maximálisan támogatott. 3 hónap szenvedés után végül megtartottam a babát. Ő közölte, hogy befejezte velem és nem kell neki semmi és senki.

Mégis a nevére akarta venni a babát és megint akart engem is 2 nappal később. A párja ezt is megbocsátotta neki.

Azóta megszuletett a kislányom. Az ő nevén van, hetente jött hozzá mikor olyan kedve volt. Köztünk a kislányom születése óta szinte semmi nem volt. Mikor úgy érezte, hogy hidegen hagy akkor bújt volna, ölelgetett stb. De sosem hagyta végérvényesen lezárni a kettőnk dolgát.

1 évvel ezelőtt a párja elköltözött tőle a kisfiával együtt. Akkor természetesen megtalalt engem, hívott, jött heti 3x-4x. Én tartottam magam, nem történt semmi köztünk. Csak beszélgettünk. Mondta, hogy idővel, ha úgy érzem még ő szeretne velünk lenni. Nyilván, ha nincs más jók vagyunk mi is a kislánnyal.

Aztán a párja fél év után visszament hozzá. Nem fejtette ki a miérteket. Azt sem mondta el, mi lett a velünk való terveivel. Utána csak a picilány miatt beszéltünk, nem próbálkozott nálam.

Egészen 1 hónappal ezelőttig. Akkor valaki azt mondta neki, hogy bepasiztam (ami nem igaz, ő volt az utolsó akivel együtt voltam) és megőrült. Jött és hívott és írt, mint az elején. A kislányommal is lényegesen több időt töltött, persze úgy, hogy utána itt maradt velem este. Egy darabig semmi nem volt, de aztán gyenge voltam és győzött a sok év egyedüllét..

Azóta járt itt többször, hozzam érkezve...

Meséli, hogy milyen rossz neki otthon (persze..) és nincs köztük semmi. És nem akar engem mással látni, mert szeret és a többi... Kiderült, hogy eközben ő nyaralni jár a családjával, állandó programok vannak hármasban miegymás. Szóval gőzerővel zajlik a kapcsolatuk helyrehozása. Ezt persze nekem tagadja.

Tudom, hogy h.lye vagyok.. És szégyen, hogy a kislányom mellett megint belementem ebbe.. De hogy zárjam őt ki teljesen, miközben heti szinten jön a picihez? És vérszemet kap, ha úgy érzi elveszít engem, mint tökéletes B tervet?

Tudom, hogy hazudik. Tudom, hogy miért csinál mindent és mégis..

Mit tegyek?