Szeretet (beszélgetés)

:) már az vagyok, különben túl sem éltem volna...

már nem a szívem fáj, hanem az adósság :(

Aki menni akar, azt el kell engedni.

A szívedben dől el.

A többit majd priviben:)))

Fel a fejjel, s ügyes leszel.

Köszi, már féllábon! :)

Sok itt a rendes csaj, lassan lent lesz mind a kettő...

Helyes!A házasság szentsége egy nagy baromság!

Vagy tudsz együttélni valakivel,vagy nem,a válás az csak megnehezíti,belepiszkít az egyszerű szakítási folyamatokba.

Ha pedig boldogok vagytok,akkor papír nélkül is életed végéig a másik felének mondhatod magad.

Én egyszer mondtam ki az igent,azt hiszem utoljára.

"Ha igazán szeretünk valakit,úgy szeretjuk ahogy van,nem várunk el semmit tőle és nem akarjuk megváltoztatni sem."

Ez jogos. És az is, hogy nem mindig olyan, amilyennek látni szeretnénk, illetve olyannak látjuk, amilyennek szeretnénk.

Erre csak azt tudom mondani "az életben az a szép, hogy bármi megtörténhet, és a szar benne, hogy meg is történik."

Tizennyolc évig szerettem a páromat, olyannak, amilyen. Ennyi ideig nincs színészkedés, legalább is azt hiszed, ismered, akivel együtt élsz...

jó házasságban, szeretetben éltünk, legalább is a rózsaszín ködöcskéken keresztül hittem benne, bíztam benne, és kiderült hogy évekig félredugott... miről beszélünk?

"De igen is van olyan amikor a szeretetet ki kell érdemelni. az érzés jön magától valóban, csak nem biztos hogy az a valaki meg is érdemli..., és na ez szokott baromira fájni.."

Ez a szeretettől független történet.Az emberek sokszor hiszik azt ,hogy szeretnek valakit,csak azt nem veszik észre,hogy nem is azt a valakit szeretik,hanem egy általuk elképzelt embert.Ha épp nem úgy viselkedik ahogy azt ők elvárnák,ha úgymond csalódást okoz nekik,nos akkor döbbennek csak rá,hogy igazából nem is őt szerették,sőt talán nem is ismerték azt a bizonyos másik embert.

Ez szokott baromira fájni,nem a szeretet.

Ha igazán szeretünk valakit,úgy szeretjuk ahogy van,nem várunk el semmit tőle és nem akarjuk megváltoztatni sem.

A szeretet nem egy díj,amit kiérdemelni,vagy megszolgálni lehet???!!!!A szeretet csak úgy jön.

Ha pedig jön ,boldogok leszünk tőle,ha viszonozzák ,ha nem!

"Megélni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig szeretni és remélni, így érdemes a földön élni!"

Én túl sokat csalódtam, túl sokat szenvedtem, de a mosolyomat senki nem veheti el! A gyerekeimnek szükségük van a mosolyomra, az ölelésemre, a szeretetemre, mint ahogy én is az ő mosolyukból merítek erőt. Az élet kegyetlen néha, de a mosoly és a szeretet belülről fakad. Az a miénk, azzal mi 'gazdálkodunk', aki nem érdemli meg, arra ne pazaroljuk, akinek jár, ne felejtsük el mindennap mondani! Ki tudja, meddig mondhatjuk...

„A szeretet nem adó, nem követelés,

mely mögött áll végrehajtó.

A szeretet úgy árad, mint a napfény:

csöndesen és állandóan – egyedül

a maga csodatévő hevétől.”