Szerepkonfliktusról női szemmel... (beszélgetés)
Nem értem ez miért probléma. Általában a nők tanulnak meg főzni, ők tudják ellátni ezt a feladatot.
Vagy derogáló vajon, hogy egy nő készítsen ételt a férfinak és ne közösbe?
az csusszant az "élre",hogy Te szegény!
aztán meg, hogy lehet, hogy Te így vagy, vagy talán pont ettől vagy boldog.
csak tipp: próbáljak ki egyszer, hogy mekkora örömöt tud szerezni, pl: 1 elmosogatokkal, vagy kiteregetekkel a gépből, vagy, vagy, vagy!?
"nagypályások" sajátja, legalább, mondom legalább egy "dimenzióval" többet képzel magáról, mint a való. de nem baj álmodozzon, csak ne a Te rovásodra képzeljan császárt magára!
"a férjed várja a vacsorát" - éppen, itten van az eb elhantolva!
két hsz - al tovább menve vacsa pedzegeti a tutit.
A család nem csak az Anya!
Bárki bármit észlel nem kikerüli, odébb löki, hanem rendbe teszi a dolgot.
Próbáld ki egy hétig minden nap! Meglátod, mennyivel nyugodtabb leszel!
Még lány voltam, amikor nekem ezt az a nő elmesélte. Nem értettem, hogy lehet annyi idős, legalább 15 évet letagadhatott volna a korából, ha nem többet, ezért megkérdeztem, hogy ez talán genetika? Azt mondta nem, szó sincs róla. Akkor mesélte el azt is, hogy amikor megszületett a gyereke, utána nem sokkal volt egy pont az életében, amikor nagyon maga alatt volt. Úgy érezte, semmire sem képes, ahogy belekezd egy dologba, már másikba kell, és úgy érezte, jobb lenne, ha egy nap 48 órából állna, de talán még az sem lenne elég. Magára soha nem volt ideje, és ezért még nem hogy dicseretet kapott volna, hanem beszólásokat a férjétől. Egyszer nagyon rossz időben szólt be neki a férje, onnantól kezdve minden nap 6-tól 1/2-3/4 7-ig bezárkózott a szobájába és csak magával törődött. Volt, hogy csak behunyta a szemét, volt, hogy olvasott, volt, hogy egy sorozat rövidke részét nézte meg, volt, hogy sminkelt, masszírozta az arcát. A férje ilyenkor kénytelen volt a gyerekekkel foglalkozni, majd ez mindennapossá vált, az egész család elfogadta.
A történetét addig, amíg nem szültem igazán fel sem fogtam. Ráadásul ikreim vannak. :D Nálunk is bevált, a fiúk megértik és olyankor nem nyúzzák meg egymást. :D
Végül is sikerült a vizsgád?
Azt gondolom, ahány ember és ahány neveltetési háttér, annyiféle választ fogsz kapni.Sőt! Korosztályonként és lakhely szerint is másféle.Sőt iskolai végzettség szerint is más a vélemény erről. Mást válaszol egy vidéken élő harmincas és mást egy nagyvárosban élő harmincas. Mást fog válaszolni egy egykeként felnőtt, egy nagy családban vagy éppen elvált anya gyereke harmincasként. Mást válaszol egy munkanélküli alul iskolázott és mást egy diplomás, még akkor is, ha ugyanúgy munkanélküli.
Szóval a kérdésed eléggé sokszínű válaszokat fog eredményezni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen aspektusból nézzük: demográfiai, pszichológiai vagy egyéb, mert ahogy mondtam ez a kérdés elég széleskörű válaszadási lehetőséget ad.
De kutatási területnek sem rossz! ;)
Ajánlhatok nektek valamit? Érdemes megfogadni! Egy svéd nő tanácsára minden nap egy 1/2-3/4 órát csak magammal törődöm már lassan 5 éve. Abban a kis időben tőlem leszakadhat az ég is, piros hó is eshet, nem érdekel. Kizárom a külvilágot.
Ilyenkor a zuram szokott a srácokkal lenni, az ételre vigyázni, a fürdetést intézni, stb. De ha nincs otthon sincs gond, ilyenkor a srácok leülnek és mesét néznek a tv-ben, vagy a laptopon.
Minden nő megérdemli, hogy ennyit foglalkozzon magával! A munka úgyis megvár, nem? :)
Nekem a szerepről az jut eszembe hogy meg kell játszani.
Én nem vagyok tökéletes és játszani sem játszom.
Megpróbálok úgy élni hogy az jó legyen.
Néha én is szoktam mondani hogy miért nem vagyok hárman de sokszor bőven sok belőlem egy is :D
Nagyon nehéz, főleg hogy egyedül vagyok a gyerekeimmel, de igyekszem mindent megtenni! Idáig úgy néz ki jól!:) Bár most hulla vagyok, festésre vállalkoztam, mikor lesz már vége? :)
Amúgy Én azt vallom, Mi vagyunk az elsők, minden más másodlagos pl. régen nagyon rend mániás voltam, ma már úgy vagyok vele, a ház van értünk nem fordítva, teszem fel a mosogatás meg vár vagy bármi más, inkább leülök a gyerkőcökkel egy kicsit társasozni, vagy mint most leültem egy kicsit felnézni a netre, aztán majd folytatom a festést! :)
Nekem egyszerre nincsen bőgő gyerekem és unokám az óvodában, de ilyenkor is csak a sorrend felállításában tudok gondolkodni:
1. irány a gyerekekért, begyűjteni szépen, sorban
2. férj várja a vacsorát....nos egyszer arra is sort fogok keríteni, mert garantáltan túléli ezt a malőrt
1 gyerekem van és egy férjem, aki garantáltan nem segít be soha semmiben
Én meg azt nem szerettem volna ha a férjem élete abból áll hogy dolgozik, dolgozik, dolgozik...
Nálunk mindketten dolgozunk, de nem hajtjuk a pénzt mindenáron. Igyekszünk sokat együtt lenni. A fiunkat együtt neveljük, de együtt főzünk, takarítunk, kutyázunk stb... Mindketten részt veszünk mindenben.
Ha csak a férjem van itthon, akkor ő főz, ha én, akkor meg én. Természetes hogy azé a feladat aki ráér megcsinálni. Nem is jó szó hogy feladat. Nekünk így jó, így szoktuk meg.
Így nem lettem én agyonterhelt nő és ő sem csakapénzthajszolom férfi :)
Miért kerültem volna bele?
Mindig vannak prioritások (amik akár napról-napra is változhatnak)
Azt igyekszem tenni, amit az adott helyzetben a legfontosabbnak találok.
Ami meg nem fér bele, na bumm, az marad máskorra.
Én nem akarok egyszerre több helyen jelen lenni.
Ha a munkahelyemen vagyok, akkor dolgozom (nem foglalkozom az otthoni dolgokkal, kivéve vészhelyzet)
Ha otthon vagyok, akkor család, házimunka miegyéb.
Ha strandon vagyok, akkor meg pancsolok.
Lehet nem nekem való a szerepkonfliktus?:D