Szerelem ❤️💙💛💜💚🧡 (beszélgetős fórum)

Szóval nem jártál oviba, ahol népdalokat is tanulnak.

Ezt folytatják az általánosban, és sok olvasási gyarorlatnepmese a kiralylanyrol meg a hercegről.

Kimaradtal az irodalomról 8 évig, a rajzorai művészettörténetről és minden ilyesmiről?

Akkor szappanoperakbol szedtél magadra minden szót, amit használsz? De akkor is láttad, hallottad valahol.

Volt, de nem sok. De ne élezzük ki rám.

Én így képzelem el a szerelmet, attól még, hogy nem éltem át, ott van a lelkem mélyén, csak jelenleg senki nem gyújtja meg, de hátha majd valaki.. Ez úgyis spontán jön, nem lehet matematikai egyenletekkel, meg képletekkel leírni a szerelmet. Nem lehet kergetni a szerelmet, nem lehet rigóra ágyúval lőni.

Meg mi az, hogy nem beszélhetek róla? Akkor ennyi erővel az orvos sem beszélhet a konyhaművészetről, vagy egy pszichológus nem adhat pénzügyi tanácsokat, vagy egy politikus nem érthet a művészetekhez?

Még csajod sem volt.

Volt valaha egy igaz barátod?

Mondom, attól még a szerelem érzése benne van a szívemben (továbbmegyek, szerintem mindenkiben él a szerelem), csak kell valaki, aki a gyújtózsinórt meglobbantja és meggyulasztja szívünket. És akkor kettőnk szíve együtt dobban és meggyullad. Ez számomra a totális egybeolvadás.

Egy szív sem arra való, hogy önmagáért dobogjon, hanem hogy valaki megdobogtassa. Hogy a szerelem érzése dobogjon szívünkben. Természetesen a szerelem és a szeretet más. A szerelem egy fokkal magasabban van a polcon, mint a barátság, testi és lelki értelemben is, ugyanakkor a barátság is egy szeretetközösség szerintem. Csak más, mint a szerelem.

Te még nem éltem át, csak olvastál róla. Akkor hogy lenne a saját gondolatod?

De amúgy már filozofaltal itt az egyedül, hu, de egyedi vagyról.

Nem, nem vagy az. Csak osszevagsz olvasott, látott, hallott, tapasztalt dolgokat, és abból osszegyurod magad. Mint már emlegették, ez a szocializáció.

"A szerelem madarát nem lehet elüldözni, mert megijed és elszáll."

A szerelem madara ha megijed, elszáll, és minden madarat el lehet üldözni.

A vattacukor szép dolog, de akkor az igazi, ha utána egy hosszan együttműködő kapcsolattà alakul.

Lehet hinni az eszményi szerelemben, de ebből mit éltél meg úgy, hogy valami tartós is alakult belőle. Még ha szakítás is lett, de azt mondod, tanultál belőle, fejlődtél mellette, megérte, és sár dobalas nélkül hagytad magad mögött?

Természetesen a szerelemhez rendben kell lenni először önmagunkkal. A lépcsősor utolsó, legmagasabb foka szerintem. Azért el kell jutni oda, nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, csak szép sorjában.

Nyilván az 1-es kommentem nagyon szép így leírva, viszont nem tudhatni, ki milyen lelki sebekkel küzd. Épp ezért megértem azt is, aki nem kér a szerelem mákonyából. Egyéni sorsok vannak, a szerelem szerintem egyfajta ajándék. Mondhatnám úgy is, hogy a szerelem " az Ajándékok ajándéka ".

Nyilván ez nem azt jelenti, hogy egyedül nem lehet teljes életet élni. Sokan vagy sokat csalódtak már, vagy destruktív, mérgező családi mintákat kaptak, esetleg valami betegség miatt nem választják a szerelem útját. Vagy mondjuk elvből maradnak egyedül, nincs szükségük társra.

Ettől függetlenül ez egy olyan balzsama lehet a léleknek, ami összeragaszthatja, megheggesztheti, meggyógyíthatja az összetört szív szilánkos darabocskáit.

Saját gondolatok. Az 1-es kommentemben leírtam mindent nagyjából, amit a szerelemről, mint eszményről gondolok. Mindenkinek kívánok igaz szerelmet és szerető társat, akivel " lélektől-lélekig és testtől-testtig léteztek ".

A szerelem madarát nem lehet elüldözni, mert megijed és elszáll. De egyszer mindenkihez odarepülhet. Sokszor elég egy pillantás, egy mosoly- és tudod, hogy ő az igazi. A szerelem madara mindenkire rátalálhat.

Szerintem a szerelem egy csodálatos érzés. Nem mindenki tapasztalja meg, de szerintem érdemes átélni. Amikor megosztod a mindennapjaidat a szerelmeddel. Mellette aludsz el, mellette fekszel. Egymás lelki társai vagytok, imádsz beszélni vele, mindenről tudtok beszélni, motiváljátok egymást.

Gyakran bókoltok egymásnak, vagy hogy milyen ügyes vagy. Ritkán vannak nagy veszekedéseitek, de mindig kultúráltan meg tudjátok beszélni, sosem kiabáltok egymással. Egyenrangúak vagytok, nincs alá-fölérendeltség, nincs érzelmi zsarolás, nincsenek játszmák, nincs zsarolás, hiszti.

Ültök ketten a rózsaszín vattacukor-felhőkön. Elveszel a tekintetében, elveszel a mosolyában- a mosolyától elolvadsz, megdobban a szíved. Imádod a szemeit, az egész lényét, testét, gyönyörködsz a meztelen testében.

Nem tudsz élni nélküle. Hosszan, szorosan átöleled, magadhoz szorítod. Hevesen szeretkeztek meztelenül az ágyban, a fürdőkádban, a padlón, a konyhaasztalon, a kocsiban az üléseken, vagy a csomagtartóban. Villásreggelivel kelted mindig. Együtt fürödtök egy pohár bort kortyolgatva. Eggyé váltok, a külvilág megszűnik létezni, csak Te vagy és Ő. Hallod a halk szuszogását esténként, vadul csókolóztok, hosszasan, elnyújtva. Apró ajándékokkal leped meg, elviszed őt étterembe, nyaralni. De nem számít, hol vagytok, mindenhol szeretitek egymást. Fürödtök a szerelem rózsaszín rózsaillatú tengerében.

Sokan sajnos sebzett lelkűek, vagy túl vannak már a 3. szakításon, csalódtak és kiábrándultak a szerelemből, nem hiszik már el, hogy képesek lehetnek valakit is szívből szeretni. Szeretni és szeretve lenni, ez a legcsodálatosabb dolog a világon, amikor a szívetek együtt dobban, elvesztek a másik mosolyában, tekintetében, együtt nevettek....

Én hiszek a szerelem eszményében! Mindenkinek van egy lelki társa, mindenki megtalálja a párját, minden zsáknak megvan a foltja. Legyen akármilyen nemzetiségű, vallású, orientációjú, bőrszínű, szemüveges, magas, alacsony, mindenkihez passzol valaki. Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg ezt a csodálatos érzést! Akik egyedül vannak, kívánom nekik, hogy találjátok meg életetek szerelmét, párját, aki elhozza nektek a Mennyországot.

Őszintén kívánom ezt nektek, találjátok meg az igaz szerelmeteket, akik boldoggá tesznek titeket! Persze egyedül is lehet teljes értékű életet élni. Szerintem létezik szőke herceg és szőke hercegnő is fehér lovon!