"Száraz" alkoholisták, akiknek sikerült kiszabadulnia az alkohol bűvköréből (beszélgetős fórum)

Szió!

Köszönöm, olyan jól esik, hogy segíteni próbálsz, hidd el nagyon hálás vagyok érte. :)

Itt sem élünk luxus életet, de az itteni fizetésből meg tud élni az ember, persze ha egészséges és tud dolgozni, tudja fizetni a számláit.

Először Magyarországon próbáltunk a családunk közelében közös életet kezdeni. Nem vágytunk sokra, egy 50 nm családi házunk volt és egy suzuki altonk, de ezt sem tudtuk fenntartani.

Jött egy lehetőség kiment Németországba, majd onnan pedig Ausztriába ment és ide költöztünk ki. Nehéz az itteni élet is, a gyerekeket is megviseli. Mire minden hitelünket kifizettünk nem maradt pénzünk. Itt is most minuszban vagyunk, és nem lehet csak úgy hazamenni, ahhoz is pénz kellene, hogy hazaköltözzünk. Ez most ördögi kör.

Ha választhatnék a szegényebb de boldog életet választanám (bár most is alig marad, ha kifizetek mindent), csak most az élet nem ad ilyen opciót.

Itt kell talpra állnunk, és innen fogunk győzni.

Kemény menet lesz, de menni fog.

Szia Szilvi!

Nem gondolkodtatok még el azon, hogy érdemes lenne hazaköltözni? Tudom, a pénz nagy úr, de talán megérné egy fokkal alacsonyabb életszínvonal, ha más problémákat könnyebb lenne megoldani. Nem tudom, van -e családotok, vagy bárki, aki segítene itthon, akár a gyerekekre vigyázni is. Nem tudom, vannak -e a férjednek hosszú távú céljai, de talán érdemes lenne ilyeneket is kitűzni, pl. ha az ember a saját házát építgeti, csinosítgatja, máris jobban van miért élni, mint amikor az egyik albérletből a másikba költözik.

Tudom, hogy nagyon nehéz és nagyon fontos tényező a pénz, de talán át lehetne értékelni dolgokat és a gyerekek is még picik, talán jól tolerálnák, ha kicsit szorosabbra kellene húzni a nadrágszíjat, annak fejében, hogy egy boldogabb családban élhessenek.

Ma megint kiderült, hogy iszik, nem adtam pénzt, erre kölcsönkért meg a pénztárcámból vett ki pénzt. . . Mondtam neki, a kölcsön az övé, én nem fizetem ki.

Hétfőn megyünk a dokihoz, be akar feküdni kórházba. Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Nagyon örülök neki, hogy menni akar, viszont ez kórházi számlát jelent és valószínűleg elveszíti az állását. Nekem nincs munkám, 3 műszakos melót találnék, de ha ő kórházba megy, ki lesz a gyerekekkel?! Viszont ha nem dolgozunk, miből élünk meg, tartalékaink nincsenek, pont most költöztünk egy drága albérletbe, felmondani sem tudjuk, elköltözni se tudunk. Mi lesz velünk. . . ?!

Hinnem kell a gyógyulásában, talpra fog állni, csak az odáig vezető utat most nem látom.

Szia!

Egy ismerősöm barátjának a bőre alá ültettek be valami hosszú hatású gyógyszert, ami mellett, ha iszik, állítólag meg is halhat. Azóta nem iszik, ez kb. 1 éve volt. Úgy emlékszem, azt mondta, hogy ő az utolsók egyike volt, már nem engedélyezik Magyarországon ezt a fajta gyógyszert. De ennek utána kellene nézni. Ha gondolod, megkérdezem, hogy hol feküdt (valahol Pesten). Olyan kórházat kell keresni, ahol van a pszichiátrián addiktológia is. A bentfekvésről nagyon szörnyű dolgokat mesélt, egy fiatal szobatársa ott halt meg a szemük láttára, mert valahogy kilógott és bepiált.

Kitartást és sok erőt kívánok. Ha még van munkahelye, talán nem annyira vészes még a helyzet.

Múlthéten csütörtökön hazaengedték a kórházból. Másnap elmentünk a háziorvoshoz, aki tovább küldte egy pszichiáterhez. Írt fel még nyugtatókat, bízom benne, hogy a gyógyszerek segítségével most sikerülhet kimásznia a gödörből, persze ő is és énis úgy gondoljuk, hogy ez most nélkülözhetetlen, de hosszútávon, szépen lassan el akarja hagyni a gyógyszereket.

Most ő is akarja, belátja, hogy alkohollal nem mehet tovább.

Péntek hajnalban rosszul lett a munkahelyén és kórházba vitték. Így most elérte azt amit akart, bár nem hosszútávú, holnap vagy holnap után hazaengedik. Írtak neki gyógyszereket, reméljük hamar be tudják állítani és sikerül elindulnia ezen a józanság felé vezető úton.

Szeretném, ha többen idelátogatnának, és írnának a tapasztalataikról bármelyik oldalon is álljon az illető.

Elöre elne`ze`st, ne`met billentyüzetröl irok.

Most mär eljuttunk oda, hogy ö is akarja.

A pärom is be szeretne feküdni, de most nem engedhetjük meg magunknak, mert uj a munkahelye, e`s kirugnäk. Megke`rdezhetem, hol fekszik, es hogy kell-e fizetni, ha igen mennyit? Minden informäcio` e`rdekel.

Írtam neked privit.

Egyébként ez biztos,hogy komoly személyiségzavar,betegség hogyha egy ember eddig jut.Ő most pótolja mással,most gépfüggő 2-3 éve.

Mármint számítógép nem játékgép.De nagyon,minden szabad percét a gép előtt tölti.Nagyon antiszociális egy pasas.Ez sem egy álom,de ahhoz képest mikor ivott,annál sokkal jobb.Úgy látszik mindig kell neki valamiféle függőség.

Szerencsések vagytok ha belátja mekkora baj ez. Tesómmal alkoholista apa mellett nőttünk fel. Az egész gyerekkorunka, és édesanyánkat tönkretette, mind lelkileg mind anyagilag. Én eljutottam arra a pontra, hogy undorodtam tőle. 46 évesen meghalt az alkohol miatt, és már évekkel előtte is haldoklott. Kívánok nektek sok erőt és kitartást a sikerhez, ne menjen tönkre a családotok!

Kitartás! De ez már egy nagy lépés, hogy beismeri a problémát.

Sajnos tudom, azért is írtam, a címben, hogy "száraz" alkoholisták.

A férjem fiatal, kemény időszak vár rá, és ránk is, de végig kell haladnunk rajta, hiszen van egy családunk, talpon kell maradnunk. Neki kell akarnia és végig csinálnia, de mi mellette állunk és segítjük amiben lehet.

Most mi is itt tartunk ahol a rokonod. Régóta téma, szépen-csúnyán kérve, követelve, hogy ne igyon. Semmi nem fogta meg igazán. Segítőkezet nyújtok neki, de énis ultimátumot adtam neki, fiatal vagyok, van két kisfiunk, fel kell nevelnünk őket, de ha ő nem képes rá, egyedül teszem meg. Nem akarom magára hagyni, szeretem. Mellettem csúszott le, nem engedhetem, hogy elvesszen. Mindenben igyekszek a segítségre lenni.

Azt szeretném megkérdezni,hogy hol volt elvonón, akár nyilvánosan, akár privát üzenetben írd meg kérlek.

Konkrét orvosokat, címeket, gyógyszereket (nem reklám, hanem segítség céljából) szeretnék összegyüjteni, hogy segíthessünk magunkon és másokon.

Én csak annyit fűznék hozzá, hogy sok esetben lelki eredetű. Fel nem dolgozott trauma, felhalmozódott feszültség amit így kezelnek, az esetek egy részében kisebb-nagyobb mértékű depresszió.

Én ebben éltem, mivel apum alkoholista volt. Sosem sikerült kikevergőznie belőle és 43 évesen ez lett a veszte.

Általában nem ismerik el, hogy segítségre van szükségük és úgy szintén általában a saját erő és a család kitartása kevés. Szakemberek többféle módon tudnak már ebben segíteni, de a függőségben szenvedőnek el kell ismernie, hogy valóban az adott dolog rabja és kitartó munkával dolgoznia kell azon, hogy kijöjjön belőle.

Minden jót kívánok! Sok erőt és kitartás a férjednek és a családnak!

Bár sok fórum indult már a témában, de sajnos idővel mindig befullad.

Elsősorban olyanokra számítanék akiknek sikerült "meggyógyulniuk", vagy a családban van olyan akik már nem isznak.

A férjemnek van alkoholproblémája, szeretne olyan embereket megismerni, akiknek sikerült megszabadulnia a függőségtől.

Azt mondta csak az értheti meg, aki már benne van/volt.