Szakítás után... (beszélgetés)

Sajnos ezek nem "ööszekapások" voltak. Egyszerűen képtelenek voltunk összecsiszolódni.

Igyekszem pozitív lenni és megváltozni. Nem bezárkózni, hanem vidámnak lenni. Nem miatta, ne értsétek félre! Felismertem, hogy változnom kell ahhoz, hogy boldog lehessek, mert ez az állapot hosszú távon sem jó nekem:(

Szerelmes volt belém egy évfolyamtársam, és 1,5 évig hetente kétszer elmondta, hogy én szerinte nem vagyok boldog a barátommal. Mert lehet szeretjük egymást, ezt nem vitatja, de ez nem elég, ha nem illünk össze, ha nem vagyunk lelki társak.

De én ezzel nem értek egyet, hanem én azt mondom, mint Mónika a Jóbarátokban a lelkitársról... Mert nem ez a lényeg, hanem, hogy egymásra találtunk, és kitartunk egymás mellett akkoris, ha néha piszok nehéz. Ameddig én a páromon is látom, hogy szeret, és tesz értünk, én is kitartok, és talán tovább is... nem érdekel, hogy van, hogy összeveszünk csekélységeken, és utána 2 napig nem áll szóba velem...

A párod szeret ezek szerint... bár nem tudom a problémád miből fakad, így nehéz mondani bármit. Ha pl olyan mint a "Se veled, se nélküled" fórumban leírt srác, az más eset, őt el kell hagyni. De ha ti is "csak" összekaptok hülyeségeken, akkor ha még ennyire szeretitek egymást, még adhattok esélyt, hogy megtaláljátok a közös nyelveteket.

Sziasztok LÁnyok!

Most értem haza egy gondolkozós hosszú hétvégéről. Kemény volt:( Órákat sírtam, hogy miért ragaszkodok ennyire hozzá, ha nem működik? Órákig kaptam az okos tanácsokat a tesómtól. Aztán sírtam, hogy hiányzik. Rettenetesen.

Ma ott tartok, hogy szeretnék megváltozni. Szeretnék önálló és pozitív lenni. Elvégre annak kell lennem, ha egyedül akarom folytatni. De ha újrakezdjük is azzá kell válnom, hogy működjön.

Délelött felhívtam, mert egyrészt küldött nekem képeket a kollegája babáiról (sokat kérdezgettem, hogy meg vannak-e már a babák, szerintem kedves, hogy eszébe jutottam), meg hogy holnap nődoki előtt felvinném a PSPjének a töltőjét (ő nem lesz már otthon). Azt mondta rossz volt úgy hazamenni, hogy majdnem minden cuccom elvittem, mintha ott se lettem volna. Hogy rossz volt a hétvégéje. HOgy úgy veszi, mintha nem lennénk együtt.

Nagyon hiányzik, de nem rohanhatok vissza hozzá. Egyszerűen nem tehetem, míg elég erős nem leszek ahhoz, hogy saját életem legyen (amibe mindig belefér, akit szeretek). HOgy ne az legyen mint eddig, hogy otthon ülök és várom őt. Csak közben félek, hogy nem vár meg:(

Ő hány éves?

Ne erőltesd... Amikor nyáron összevesztünk, és szakított, akkor felhívtam a volt legjobb barátnőmet, mert ő is szerelmes típus, és tudtam, h megért. Hamarosan 9-en (9 lány, akikkel együtt nőttem fel) ültünk a nappalinkban, és iszogattunk, és szídtuk a pasikat... :) Sokkal jobb volt, mint ismerkedni. Aztán elmentünk táncolni, bár rengeteget gondoltam rá, a lányok segítettek. :)

Igen, én is így terveztem de arra sokat kéne várni mást keresni. Mindenki azt írja pedig, hogy szakítsak. De nem könnyű, nekem főleg bika típus vagyok és mindenm a biztonság, a megszokott közegben érzem jól magam. Plusz a mai felhozatalt elnézve lehet, hogy vénlány maradnék...

Ha kidobom, nincs nyitva a szívem egy új kapcsolatra és amig igy van addig belehalok a hiányába.

Első: Senki sem mondta, hogy nyugdíjas. Olvasson rendesen... idézet volt.

Második: Együtt éreztünk Önnel, mert látjuk a szülőkön mennyire fáj nekik, ha mi szenvedünk. De ha ezen kívül nem tud hozzászólni a témához, szerintem nem csak a magam nevében mondom: Kérem NE TEGYE! Van egy "Kötözködés nevű" fórum is. Ott kiélheti az ilyesfajta vágyait.

első:még nagyon sokára leszek nyugdíjas

második: roppantul örülök, hogy kevés ilyen buta emberrel hoz össze a sors mint Te.

Van egy mondás, ami valahogy így hangzik: "Ha az álom nőre, álom férfire vágysz, menj el aludni!" :)

Én nem kergetek azért álomképeket, úgy érzem: én a párom úgy szerettem, ahogy volt, elfogadtam, pedig voltak dolgok, amikre ha visszagondolok, hát, bizony, zavaró volt (másokkal lekezelő, kioktató stílusa, velem is olyan volt, stb.), de kit érdekel akkor, amikor szereted, és odabújik hozzád, és azt mondja szeret, és látszólag minden rendben. Te meg úgy érzed, benne megbízhatsz. És az sem baj, ha nem tud igazán megnevettetni, az sem baj, ha úgy érzed, nem tudsz vele beszélgetni számodra fontos dolgokról, mert mindenről az ő véleménye jó csak...De szereted, és kész! De ez nem működik, ha csak az egyik fél képes elfogadni a másikat. Szóval, lányok, akik még kapcsolatban vannak, jobb minél korábban észrevenni a jeleket.

Így van sajnos, nagyon igaz minden amit leírtál. Mondjuk nekem Darcy karaktere nem nagyon jött be, pnt a túlzot nyugi miatt. Nekem szükségem van izgalmakra egy kapcsolatban. Illetve csak lenne. Persze nem ilyenekre hogy azon izguljak kibékülünk vagy nem. Mindig rossz az, ha a pasi előáll egy teljesen ásfajta karakter igényével? Ha a nő ezt tudja teljesíteni akkor esetleg mint újítás fellendítheti a kapcsolatot. Nem? Persze csak átmenetileg. Mert ha a pasi újra meggondolja magát.. Hosszú távon a folytonos alkalmazkodás is kimerítheti a partnert. Én az utolsó fűszálba is kapaszkodom :(

Nekem is vannak ilyen időszakaim, hol ilyennek hol olyannak szeretném látni és ezt ő nehezen tudja összeegyeztetni. Mi van akkor, ha mindketten éretlenek egy kapcsolatban? :) Ha együtt érnénk meg az jó volna.

Sajnos, vannak olyan pasik is, akik képtelenek beszélni a problémákról.Nos, ilyen típusú emberrel nem lehet együtt élni sokáig, mert a hétköznapok olykor a problémákról is szólnak, melyeket meg kell oldani... Mellesleg azok a pasik, akik nem merik, akarják kimondani, hogy van valami probléma, inkább megvárják, míg a nő kimondja, és ilyenkor jön az, hogy hagyja, hogy elköltözzön, stb.

Szerintem mostanában nehéz igazi férfivel találkozni. Összetévesztik az izmos felsőtesttel és menő BMW-vel... Azt hiszik, ennyi elég...

Csak épp a tartás hiányik belőlük. Olyan férfi, akiben megvan az a belső nyugalom...Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Olyasvalaki, mint Darcy. :) És nem csak az "úgy szeretlek, ahogy vagy" mondata miatt.

És az az ember nem képes másokat elfogadni, aki saját magát sem tudja... Azt hiszem, a legtöbb "uh, de férfi vagyok" férfi saját magával sincs tisztában... Van olyan pasi is, akinek minden gesztusa, szava azt sugallja, harmonikus, nyugodt, "hazamegyek és otthon vár a kedvesem" típusú kapcsolatra vágyik, aztán egyszer csak előáll a szakításnál azzal, hogy neki misztikus, elérhetetlen nő kell, izgalmas kapcsolat. Hát, erre egy hosszabb együtt élés után mit lehet lépni? Komolytalan gondolkodás. És ilyen hozzáállással nem lehetne majd családot alapítani...

Ha hagy elmenni, ha nem megy utánad, akkor nem ő a megfelelő... Tovább kell lépni minél hamarabb. Nehéz, baromi nehéz, nehéz, mert szerettétek egymást, és olyankor elképzelhetetlennek tűnik, hogy egyszer nem lesztek már egymás mellett, és idegenként fogtok egyszer egymásra tekinteni. De ez van, az álomképet, amit a másikról felállítottunk, el kell felejteni. Majd jön valaki, akivel természetes lesz minden, és a problémákat is meg lehet oldani, mert ő is akarja.