Szabó Magda írónőt és műveit kedvelők klubja (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Igen, többszöri olvasás után változik az ember véleméyne, átértékeli. Észrevesz olyan mozzanatokat, amiket az első olvasásnál még nem vett észre.
Sajnos nekem már annyira romlik a szemem, hogy nem engedhetem meg az újraolvasás luxusát, már az is csoda lesz, ha a könyvtáram minden darabját egyszer végig tudom olvasni.
Igazad van - Szabó Magdában azt is szeretem még, hogy akárhányszor olvasom a műveit, mindig újra élmény. Nem lehet megunni.
Emlékszem, fiatal lány korom egyik nagy élménye Az őz volt,az Olcsó Könyvtár sorozatban volt meg otthon. Olvasta valaki?
Anikó!
Nekem is kedvenc könyvem, és többek között azért is, mert nagyon hasonlít az én gyerekkoromhoz, no nem maga a cselekmény, hanem lelki vonatkozásban. Az én drága szüleim is meséből fontak körém csodás gyermekéveket, melyek megvédett a fájdalmaktól, gondoktól. Süt belőle a megértés, a szeretet. Gyönyörűen ábrázolja az írónő a gyermeklélek apró rezdülseit, félelmeit, örömeit. Nagyon szép könyv.
Sokadszorra olvastam el az Ókutat. Mindig ugyanazt a hatást váltja ki belőlem: hol meghat, hol megmosolyogtat. A könyv az írónő gyerekkori emlékeit idézi. Ír imádott szüleiről,akik boldogságból szőttek várat köréje - mert művészek voltak mindketten, írók, bár egyiküknek sem ez volt a hivatása. Megértették a különös, vékony gyermeket, akiben időnként vad indulatok lakoztak, "nyesegették vadhajtásait", támogatták költői-írói próbálkozásait, s főképpen: nagyon szerették. Sokat vitték őt színházba is, s ha a kis Magda csalódott volt, nem tetszett neki a darab vége, csak annyit mondtak neki: írd át!:) S ő így is tett.
Van néhány különösen megkapó rész a műben: pl. mikor egy séta alkalmával,melyet apjával tesz, látván apját fekete kabátjában szinte szállni, mint akinek nem is éri a lába a földet - hirtlen ráébred, hogy egyszer majd elveszíti Őt...
Mindenkinek, aki kedveli az írónőt, ajánlom ezt a könyvet!
Kedves régi és új klubtagok!
A 9-es bejegyzésben levő blogomban a következő bejegyzések kapcsolódnak Szabó Magdáról(a számukat írom fel):
952
953
954
958
959
960
964
A legutóbbit most tettem fel:)
Azért nem itt találjátok ezeket, mert a klubokba nem másolhatók fel képek, kvízek, stb. - csak a blogokba.
Én pedig úgy éreztem, szegényebbek lennénk nélkülük. Jó szórakozást hozzájuk!
Előzőleg pedig arról beszélgettünk,kinek melyik a kedvenc műve Szabó Magdától és miért - ill. aki ismeri/szereti a Katalin utcát, ki a kedvenc alakja ott?
Remélem, az új tagok is jól fogják érezni magukat közöttünk:)
De jó!
Este megmérem a tudásom:)
Köszönöm!
Kedves Klubtagok!
Van egy meglepetésem számotokra a blogomban!
Jó szórakozást!
/Az utolsó bejegyzés az/
A.
Kedves Mágnes, örülünk az érkezésednek:)
De jó! Én is nagyon szeretem a Katalin utcát! Valamikor,kamasz koromban belelapozgattam,beleolvastam kissé és úgy döntöttem, ez a könyv nekem nem tetszik - érthetetlen. Pirulva vallom be, akkoriban előfordultak velem olyan buta dolgok, hogy így alkottam véleményt könyvekről - vagy megnéztem a végét(!) és utána kezdtem először. Fel kellett nőnöm ehhez a könyvhöz, szó szerint. Ma már nagyon szeretem. Rongyosra olvastam egy antikváriumban vett példányát, majd szintén antikváriumban vettem egy szinte teljesen új kötetet.
Nektek ki a kedvenc alakotok belőle? Nekem Blanka. Persze, egy Irén-típusú emberrel nyilván könnyebb lenne az élet, de számomra Blanka a legszerethetőbb.
Sziasztok!
Köszönöm a lehetőséget!
Szabó Magda művei végigkísérik az életem, de a kedvencem a Katalin utca.
a könyvet az első szerelmemtől kaptam, talán ez az egyik oka a ragaszkodásomnak:)
A 954-es bejegyzés az-(azóta ui. írtam már mást is)
Kedves Klubtagok!
Melyik a legkedvesebb művetek Szabó Magdától?
Meséljetek tóla!
Sajnos, nem sikerült:( még Hoxát is megkérdeztem erről, az oldal készítőjét. Azt mondta, a klubokba nem tehetünk fel képeket, se hanganyagot, de ha van naplónk, oda igen, s a klubtagok ott megnézhetik.
Így tettem, aki szeretné újra hallani az írónő régen nélkülözött, kedves hangját, itt meghallgathatja az interjúrészletet, közben képeket is láthat Róla:
Napló - Gondolatok, versek, zenék és az életünk -Hjaniko naplója; időnként be-betér és ír Lala is, mint vendég /a legutolsó bejegyzés/
Én sem tudom megunni őket! Szerintem az igazán értékes irodalom az, ami mindig tud újat mondani az embernek. S amelyen átszűrődik írójának egyénisége. Szabó Magda pedig igaz ember volt.
S hogy mért vált azzá? A gének, a nevelés, a szülők, a környezet...mind hozzásegítették.
Olyan szeretettel ír róluk az Ókútban is!
....
Szeretettel köszöntöm az új klubtagokat!
Érezzék jól ők is magunkat köztünk!
Bízom benne, hogy így lesz, hisz' a nagy írónő szelleme közöttünk él, a művein át.
Nem tudom, fel tudnánk-e tenni ide a hangját, lehet, megpróbálom...
Én gyakran újraolvasom és mindig élvezem őket.Mint ahogy most az Ókutat.
Emlékszem,mennyire boldog voltam,mikor a Születésnap Borija, miután hirtelen felnőtt az őt ért események hatására - rátalált a maga Rudolfjára:)
A Zsófikát imádom, bevallom, a végén sírni szoktam - és a Für Elise volt az a regény, amit, alighogy a végére értem, azonnal, szinte egy lélekzetre újra kezdtem - nem bírtam elviselni, hogy vége van, újra át akartam élni az egészet. Neked tetszett a Für Elise?
Olvastam mindet, de elég nehéz már elővenni a gondolataimból, hiszen igencsak rég voltam gyerköc. Tudom, hogy élveztem nagyon. Álarcosbálra, születésnapra emlékszem. Mondják meg Zsófikának külösen tetszett- ez megmaradt az emlékezetemben.
Disznótor és a Danaida is nagyon jó volt. Ott is ami a lélekben zajlik le, hogy milyen értelmetlenné vált a főhősnő élete, mint a Danaidák, hordja a vizet egy lyukas edénybe, mely soha nem telik meg - és mikor rájön, tud változtatni rajta.
Az ógörög és latin műveltsége káprázatos és ezeket valahogy beleszővi a regényekbe. Volna időm - szemem - újra kellene olvasni őket.
Szia,kedves Arany!
Örülök, hogy idetaláltál és Te is szereted Szabó Magdát:) Nem tudom,mikor jelentkeztél a klubba, én csak most vettelek észre és jeleztem vissza - kicsit szomorú voltam már, hogy senki sem téved erre. Hogy Szabó Magdát ne szeretnék többen, azt nem hiszem,inkább az lehet, hogy nem tudnak a klubról, nem vették még észre, hogy létezik.
Gondolkodtam,nekem mi volt az első mű,amit olvastam Tőle. szerintem a Tündér Lala kb. másodikos koromban. A Szigetkéket anyukám hozta ki nekem a könyvtárból. Később jött a Születésnap, majd az Álarcosbál. így nem maradtak ki a gyermek-ill. ifjúsági művek sem:) De első nagy élményem Az őz, majd az Abigél volt.
Most,a Te hatásodra újrolvasom az Ókutat - nagyon szeretem én is! Épp ott tartok, mikor a kislány felfogta, hogy az apja is halandó és egyszer elveszíti majd - torokszorító, hogy minderre az a fekete kabát vezeti rá, amelyben a kis, sovány ember szinte úszni látszik a levegőben... s közben elveszíti a narancsait, melyeket először kapott életében, de észre se veszi...
Igen, valóban csodálatosan ábrázolta a lelki történéseket, ahogy mondtad, mind a felnőttek, mind a gyerekek esetében.
Te olvastad a gyerekekről szóló könyveit?
S melyik művei tetszettek külünösen?
Szia Aniko!
Nekem is kedvencem Szabó Magda, aki egy idős volt drága édesapámmal. Még gimis koromban fedeztem őt fel. Először a csikos,-pöttyös könyveit olvastam, majd anyuval közösen olvastuk végig a Ókutat. Gyönyörűen írt gyermekkoráról. Ezután már módszeresen kerestem a könyvtárba könyveit, és sikerült is mindet elolvasnom. Különös szeretettel tud írni gyerekkoráról, szűleiről. És jellemző a könyvére, hogy nem az események annyira fontosak, hanem a lelki történés, ami a lélekben játszódik le.
Szabó Magda olyan számomra,mint egy nagyon kedves ismerős. Igaz, az életben csak egyszer találkoztunk - egy író-olvasó találkozón volt itt kis városunkban. Nagyon meleg nap volt, a könyvtárban egy tűt se lehetett volna leejteni...és csak hallgattuk Őt órákon át, elbűvölve...
Amikor bejött, picike volt a hangja, maga is kis,törékeny asszony - de hamarosan megerősödött az a kedves, különös hang, s felszárnyalt...
Tegezett minket,emlékszem - ez más szájából megdöbbentően hangzott volna, Tőle nem volt az.
Nem emlékszem már pontosan,mivel kezdte a mondanivalóját, talán valahogy így: "-Hát azt hittétek, nem jövök azonnal, ha hívtok? Hiszen ez a környék a szülőföldem, erről a tájról származott az édesapám..." (Szabó Elek köröstarcsáról származott, akár az én apám)
Aztán csak hallgattuk áradó beszédét,ha akarta, nevettünk,ha akarta,sírtunk - tudta, érezte ezt, mert nagyon tudott a szavakkal bánni,s leblincselő egyéniség volt.
Nagyon szeretem Szabó Magdát, mint embert és mint írót egyaránt. Tiszta lélek volt, okos, sőt bölcs, szellemes és jó humorú ember, állatbarát is ,olyan személyiség, akire csak felnézni lehet.
Remélem, sokan vannak itt, akik szeretik, olvassák Őt, bár már csak szelleme él velünk.
Aki valaha személyesen találkozott vele, vagy ismerte, az is jöjjön közénk!