Sírnak-e a férfiak? (beszélgetős fórum)
Én többször láttam pasimat sirni mert félt hogy bajom esik!
azért ez így kicsit durva,nem?
én kétszer láttam Apukámat sírni!
Egyszer a nővére sírja felett(rettentően összetört akkor).
Egyszer pedig a szívműtéte után egy nappal. Valószínűleg akkor a fájdalom is benne volt a dologban(azért a bordaterpesz tud fájdalmat okozni)de leginkább azért,mert érzékenyebb volt abban a helyzetben(ergo kiszolgáltatottabb testileg-lelkileg)és a szobatársa egy háborúbeli története mélyen megrendítette!
Nem volt homokos, képzeld el:)
ezt ugye te sem gondolod komolyan...
És biztos vagy abban, hogy nem volt meleg?
Eddig csak egy Férfit láttam sírni: apumat, amikor kedvenc kutyánkat el kellett altatni.
Szerintem olyankor engednek érzéseiknek, amikor egyedül vannak.
Tényleg egy férfi tudná csak a választ arra, hogy miért nyílnak meg olyan nehezen ilyen téren. De végre valakitől azt hallom, hogy úgy neveli a fiait, mint Te. Hogy ne szégyenljék a sírást, csak jól válasszák meg, hogy ki előtt adják ki az érzelmeiket. De ez a szerelemre is úgyanúgy igaz. A legtöbb fiúba már kiskorában belenevelik, hogy nem szabad sírni, aztán amikor felnőnek, magukba fojtják a fájdalmukat, a végén meg depisek lesznek. Mert írtó rossz, ha nem mondhatjuk/ák el a bánatunkat valakinek, aki megért, vagy esetleg megvígasztal, ha kell. Szóval, csak így tovább...
A sírás az csak úgy jön magától,ha akarom ha nem.Sőt álltalában mindig első lépésként visszatartom...ameddig csak tudom....általában ez úgy 1-2 perc remegő szájszélben nyilvánúl meg aztán utánnam a vízözön!
Szóval a férfiak is tudnak sírni csak nem akarnak(nagy külömbség)és ezt a visszatartás művészetét olyan szintre fejlesztették ,hogy mi nem is érthetjük.Ebben ők viszik el a pálmát,nincs mese!:D)
Sírnak persze, csak nem mindegyik férfi mutatja ki, és persze nem mindenki előtt. De érzelmeik nekik is ugyanugy vannak, de talán több olyan férfi van mint nő,aki magában csendben , könny nélkül sír, ez hogy mért van válaszolják meg ők!
Én spec arra tanitom a fiaimat, hogy sírjanak ha bánatuk, fájdalmuk, örömük van, de ha lehet, ne bárki előtt, mert 1 férfi pillanatyi gyengeségével hamarabb visszaélhetnek a későbbiekben!
A férjem sírt, amikor feleségül vett és az oltártól vonultunk kifelé.(Hogy miért, nem tudom.) Néha láttam filmen sírni. Sírt amikor elpusztult a kedvenc macskája, de ritkán láttam férfiakat sírni.
Férfiak véleményére is kíváncsi lennék! Ki, mikor, és miért sírt utoljára? Ki az a személy, aki előtt nem szégyenlik a könnyeiket? Vagy marad este a kispárna?
A férjemet örömében láttam könnyezni, az esküvőnk és a babánk születése idején.
Sirjanak, hisz ok is ereznek. Egy ferfi nem attol ferfi, hogy soha nem latszik gyengenek, hanem attol, ha megengedi a nonek, hogy az gyengenek is lassa.
Én az apámat sose láttam...vagyis, de igen, csak ő könnyek nélkül sír.
Láttam már örömében, meghatottságában,fájdalmábban könnyezni, kétségbesetten zokogni férfit.Vannak az életben kisebb, nagyobb események, amik igenis mélyen hatnak a férfiakra is.Egyáltalán nem baj, ha ezt valaki be is meri vállalni, ettől nem lesz gyengébb adott férfiember.Férjem zokogása belémégett.Élete csúcsán.. 42 évesen, sokadik diplomája után, a világmegváltás közepette értesült a hirtelen jövő, már gyógyíthatalan betegségéről.A tehetetlenség, a döbbenet...ugye nem kell magyarázni, ha egy férfi könnyezik, sír, netán zokog?
Igen. Csak nagyon büszkék
Én 13 éve vagyok a párommal, én még soha nem láttam sírni. El sem tudnám képzelni.
A drágámat akkor láttam zokogni amikor el akartam hagyni.
Az én párom is csak akkor sírt, amikor elveszítettük a babánkat. De akkor is próbált erős maradni, hogy ne boruljak ki mégjobban.
különben meg miért ne tudnának? hisz emberek. csak mutatják, hogy erősek.
Én sem vagyok férfi, de én már láttam a páromat sírni. Igazából miattam sírt. Összevesztünk és olyankor hajlamos vagyok lelkileg bántani a másikat és akkor is ezt tettem. Nagyon rossz volt látni nem is gondoltam volna, hogy tud sírni. Bár szerintem ő ugyanezt gondolja rólam.
Persze, elő fordul. Én már nem egyszer láttam és nem egyet.
Teljesen személyiségfüggő,nem nemi sztem.Én sem nagyon szoktam sirni,csak ha igazán komoly fájdalom ér(mint pl egy szerettem elvesztése).Hasonló esetekben,gondolom a férfiak is könnyebben elsirják magukat.
Nem szeretik kimutatni a gyengeseguket.
Igen ,bemerik vallani hogy ereznek,de sirni azert nem sirnak annyira konnyen mint a nok.
En csak sajat magamrol irhatok,de meggyozodesem hogy igy van ezzel a legtobb ferfi tarsam is.
Az hogy valaki megbant attol egy csepp konny sem hadja el a szemem sarkat. Attol mar inkabb ha en,ill.mi bantunk meg olyan embert akihez ragaszkodunk es szeretjuk.Milyen gyakran? Nagyon,nagyon ritkan.Eltitkoljak-e? Probaljak,es ez nagyreszben sikerul is.
Bár nem vagyok férfi,annyit hozzá tudok szólni a témához, h pl az én barátom, nem tud sírni.Mióta együtt vagyunk,volt kiakadva de a könnyei nem folytak...fura,de így szoktam meg.Talán meg is ijednék, ha elsírná magát...
Engem mindig is érdekelt a férfilélek. És arra lennék kíváncsi, hogy egy férfi miként éli meg, ha valami, vagy valaki megbántotta. Szoktak-e sírni? És ha igen, mikor, milyen gyakran stb. Egyáltalán, be merik a vallani, hogy ők igenis éreznek? Vagy inkább eltitkolják, mert szerintük az a "férfias" ?
További ajánlott fórumok: