Sírig tartó házasság (beszélgetős fórum)
Bár az idő sok mindent felülírhat, de sokkal jobb eséllyel indultok mint mások, úgy értem, a huzamosabb ideig együttélés krízist kipipálhatod, a gyerek születése által adódott krízist kipipálhatod, ilyen szempontból már összekovácsolódott pár vagytok.
Sokaknál ott borul, hogy mondjuk minden egyszerre: házasság, ezt követi az összeköltözés (vagy csak rövid ideje cuccoltak össze), ezt követi a babaprojekt. Ezek mind olyan fázisok, hogy nehézségek adódhatnak és hiába határozták ők el holtomiglan-holtodiglan...
Mivel túléltétek sikeresen, az, hogy ezek UTÁN volt az esküvő, kicsit konszolidáló hatással lehet arra, ami amúgy is megvan köztetek. Nem vagyok jós, de jó alapokon nyugszik, jogos, hogy ti hangoztatjátok ezt, hülyén is nézne ki, ha 2 olyan ember házasodna össze, akik maguk sem hisznek benne. Ha csak félig sikerül, akkor is szép élmény lesz:) De úgy kell nekiindulni, azzal az optimistasággal, ahogy írtad!
Nem kell azzal foglalkozni, hogy ki nevetget meg legyintget. Valamivel igazolni kell a saját életüket, saját hibás döntéseiket.
Az én családomban sem volt még válás, a férjemében sem, mi sem fogunk elválni.
A nevetők meg legyintők meg tesznek/mondanak amit akarnak, semmiben sem befolyásolják más életét, házasságát. És nem is számítanak hangyányit sem.
Maximálisan egyet értek. Az elmúlt több, mint tíz év kapcsán van okom feltételezni, remélni, hogy együtt éljük le az életünket. Remek terveink vannak, mit teszünk, ha a fiókák kirepülnek :)).
De bármelyikünk életében történhet valami, ami miatt ez borulhat. Épp ezért nem is agyalok sokat azon, mi lesz. Csak az érdekel, hogy most jó. Még mindig nagyon jó ;))
Hogy nem volt válás, ez nemcsak az örök hűséget jelenti.Lehet vallási oka, lustaság, vagy minden mindegy, fásult állapot vagy éppen nyitott házasság.
Igaza van Panna33-nak, szinte mindenki azzal a gondolattal köt házasságot, hogy örökre szól. Én is 2x elváltam és csak szánni tudom,- a legcsekélyebb tisztelet nélkül - akik évtizedek óta marják egymást.
Hidd el, hogy a furcsán nézők nem feltétlenül ellendrukkerek. Két ok is van a furcsa/ferdén nézésnek:
1./ Tisztában vannak vele, hogy semmi nem biztos, csak a halál meg az adók, így azt gondolják, hogy felesleges ilyen kijelentéseket tenni. Én részemről inkább azt vállalom, hogy "remélem, hogy kitartunk egymás mellett" illetve azt, hogy "szándékaim szerint nem fogok elválni"
2./ Az ilyen hangzatos kijelentések nem nyerik el mások tetszését, mert úgy gondolják, hogy különbnek tartod magad másoknál, mégpedig olyan dolog miatt, aminek csak múltja van, de a jövőjét nem ismered.
Nem a döntés komolysága hihetetlen, vannak mások is, akik úgy gondolják, hogy nem azért házasodtak, hogy elváljanak. Az a hihetetlen, hogy azt képzeled, hogy ez az állapot be van betonozva, nem fog változni. A jövő nem csak rajtunk múlik...
Nem nagy dolog,de nem erről van szó.
Te is ferdén nézel,és az oka érdekel.Hogy miért annyira hihetetlen ha egy pár tényleg éltre szóló döntést hoz.
Egy olyan házasságról beszélek ahol nem az eldobás a megoldás hanem a megjavítás.
Gratulálok!
Nem hagyom magam! :)
Ne hagyd magad :)
A mi életünkben is voltak "ellendrukkerek",
de ha valakiben oly nagy a szerelem, szeretet,
mint bennünk, akkor minden nehézséget képesek együtt legyőzni!
(a példánk:
15 és fél éves koromban ismerkedtünk meg,
16 éves koromban lettem a menyasszonya,
17 éves koromban lettem a felesége,
ha Isten is úgy akarja, akkor jövőre üljük az Aranylakodalmunkat.
50 éves házasok leszünk:))
:-)
hat most en is eleg ferden nezek, mert nem ertem, hogyan lehet ezt igy kijelenteni... -:-)
ha valami olyan dolog tortenik ami valook, vagy erkolcsileg olyan iranyba valtozik akar o akar te, akkor minek egyutt maradni?
onmagaban azert, mert ugy terveztem vagy mert az eskum ugy szol, nem erdemes...
szerintem.
Nem öröklésre gondoltam,hanem ha úgy tetszik hagyományról beszélek.
De volt időm arra hogy átlássam a dolgokat,és amikor úgy döntöttem,akkor tudtam hogy ő az akivel le tudom élni az életem.
Az a lényeg,hogy mindenki ferdén néz amikor kijelentjük hogy nem fogunk elválni.
Gondolod, hogy a jó házasság férji ágon örökölhető? :)
Mindenképpen szerepe van benne az otthonról hozott kultúrának, de még nagyobb szerepe van az aktuális társadalmi erkölcsnek.
én hiszem benne, és reménykedem is benne!
De tény, van hogy valkik elkapkodják, nem gondolnak igazán bele, s ami rossz az rossz, jobb inkább válni!
De szerintem csak elhatározás, döntés kérdése! S persze kell az egymás iránti tisztelet és szeretet is, hogy ki tudjunk tartani a döntésünk meleltt!
Mi 11éve vagyunk együtt, 7.évbe házasodtunk és 3éves lesz a kislányunk :)
Hiszem, hogy létezik!
A szüleim augusztusban ünnepelték a 44. házassági évfordulójukat! :)
Jó példával állnak előttünk! :)
Rajtatok múlik, hogy megtesztek-e mindent az
együtt maradás érdekében, mert "dolgozni" kell
egy jó kapcsolatért/házasságért!