Segítség Mini Diktátor! (beszélgetős fórum)

hidd el a sírásba még nem halt bele csecsemő!!

ha sír , megnézed miért:

ha nem éhes, szomjas, nem kell tisztába tenni, nem fáj semmije, csak unatkozik, ne vedd fel!!

beszélj hozzá kedvesen, mondd el neki, hogy szereted, puszild meg és hagyd ott !!!

ha tovább sír szólj hozzá..figyeld meg elhallgat..figyeli bejössz-e ,,ha nem tutul tovább,, akkor hagyd...!!

Én úgy csináltam, hogy szeretgettem, amikor kellett és ha "csak " unatkozott akkor megmondtam, hogy most nem érek rá, de nagyon szeretem..

gyakorlatban:

reggel felkeltünk..tisztába tevés , szeretgetés. kicsi játszás, evés..aztán megmondtam, hogy én most mosok , főzök...addig ő játszon, aludjon, nézegessen..korától függően..

ha sírt odamentem, biztosítottam a szeretetemről, de nem vettem fel, csak ha láttam, hogy baj van..pl: kaki, pisi, nyomja a ruha, beszorult a keze a játék alá..stb.

szóval tudta , hogy ott vagyok..

aztán ebéd együtt..kicsi játék..ebéd utáni alvás..

addig én tudtam magammal foglalkozni..

ébredés után séta..játszótér..sok-sok játszás együtt..

este haza..apa..vacsi..fürdetés együtt apával, aztán kiságyába..KÜLÖN SZOBÁBA 6 hetes kortól!!

és problémamentesen éltünk ...általában..

természetesen voltak hisztik..is:))

El nem tudom képzelni, hogy van valami egy lakásban, házban, ami nem tud egy pár órát(akár napot) várni, főleg, ha csak egy gyerek van.

Követelőző férj? Hm, őt meg ki választotta?;)

Abszolút egyetértek veletek abban, hogy a baba nyugalmát kell keresni az ésszerűség határain belül és ha emiatt a takarítást el kell halasztani, hát ennél nagyobb tragédia ne legyen senki életében!

Sziasztok! Pitypang, megvagy!!! :-))))

Én aztán abszolút nem vagyok elkényeztetéspárti, de nem hinném, hogy néhány hónapos babáknál erről akár szó is lehet...

Az én kislányom 3 hónapos, szerencsém van vele, "jó" gyerek, el tud lenni egyedül is, persze nem órákig, de nem is azért vagyok vele itthon, hogy hagyjam ordítani, mikor épp szüksége lenne rám, a segítségemre valamiért, hacsak annyira is, hogy visszategyem azt a kipottyant cumit, vagy átszállítsam egyik helyról a másikra, ha megunt valahol lenni...

Hálás érte, hogy nem hagyom sírni, eddig nem vettem észre, hogy visszaélne a "hatalmával".

Naná, hogy beszakad a hátam, neki is vannak rosszabb napjai, de nem "brahiból" sír, hogy a fejemre nőjön, valami baja van!!! Front, vagy jön az eső, fáj a hasa, melege van, fázik, vagy csak egy ölelésre vágyik, esetleg nagyon fáradt és nem tud elaludni, el kell simogatni...

Hiszem, hogy nem rontom el ezzel és így lesz egészséges lelkületű, boldog ember, akivel nagyon mélyen fogjuk egymást szeretni :-))))

Nevelni meg ráérek majd később, ha már beszél és akaratoskodik, kordában fogom tudni tartani, abban biztos vagyok.

Én is tisztaságmániás vagyok, /voltam ;-)/ anyósom még jobban, de ha Majáról van szó, Ő is azt pártolja, hogy tartogassuk, szeretgessük, ha sír, ott egye meg a fene a mosogatást, ha kupi van, hát kupi, első a gyerek!!!!!!!!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!... valahogy én is így gondolom.

Igen a helyzet sokat javult, mostmár eljátszogat, és így a ht-ra is jut idő. Amikor pedig akarja felveszem, dajkálom, ringatom...és ha kell lehozom a csillagokat is. Mert nekünk így jó

Én azt nagyobb elrontásnak érezném, ha hagynám sírni. Elrontanám kettőnk viszonyát, a kisfiam belém vetett bizalmát...

Mióta indult ez a fórum, azóta eltelt egy ki sidő és a babáink is nőttek, fejlődtek már. Gondolom, Kedveskééknél is alakult a helyzet azóta.

Az én kisfiam most 12 hetes, elég sokat igényli, hogy csak rá figyeljek, de már kezdik "komolyabban" érdekelni a játékok is, így oldódni látszik a dolog. Persze, nem várható egy ennyi idős babától, hogy reggeltől estig ellegyen, mint egy darab fa, vagy egy játékbaba.

Viszont ha sír, akkor Anya ott terem és próbál vígaszt találni a bajra. Nem tudnék nyugodt szívvel főzögetni, port törölgetnim míg ordítana a gyerekem. A Gyerekem, akinek egyelőre én vagyok a világ közepe és az egész világ. Ő úgy érzi, ha rám nem számíthat, akkor senkire, ugyanis egy gyereknek az anya a Mindenség.

Persze, mindenki úgy csinálja, ahogy érzi. Én nem ítélkezek senki felett, de rám se kényszerítsenek számomra idegen "megoldásokat".

Ma jött egy ismerős nő látogatóba és közölte, hogy pedig ő is hagyta a gyerekét sírni, mert MUSZÁJ volt ezt-azt csinálni. ??? Én az ezt-azt megoldom, mikor alszik. Amire nem jut idő, majd jut máskor... Szerinte "elrontom". Hát... Akkor el lesz rontva, de legalább nem csalódik bennem. :)

A kicsihez nincs ötletem, de a nagyot otthon hagynám vele egyedül. Elmennék korán reggel valahová, ahonnak csak este mennék haza.

Van aki csak a saját kárán tanul:)

Jó,nem vitázok!

Ha én éppen nem vagyok a szobában, akkor szólhat a zene csatorna!

Az én kisfiam ma egy éves.Semmi gond nem volt vele,de 2 hónapja szinte semmit nem tudok tőle csinálni.Még ha a babakocsiban van is és pár lépéssel messzebb vagyok tőle,már ordít és sír.

A lakás persze szalad,a párom emiatt cs.szeget,pedig ha tudná...Úgyhogy megyek is,most aludt el,és csak ilyenkor van egy kis időm csinálni,na meg persze amennyi energiám marad.

miért kell hallania olyant, amit nem ért??

beszélj hozzá,

ha most tartogatod, soha nem szabadulsz meg tőle..

tanítsd meg a szocializációra!

Kissé régen jártam erre, de kicsit megnyugodtam, hogy nem csak én járok ebben a cipőben.

Eddig ebben a témában egy tanácsot kaptam: hagyd ordítani, majd abba haggya. Ne kényesztesd el!!

Én inkább kényeztetem, és nem hagyom ordítani. a lakással meg majd lesz valami...

Az én kisfiam 3 hét múlvalesz 3 hónapos és én is ugyanígy csinálom. Hehehe... Sajnos nekem sincs sok jó ötletem, de nem bírtam ki kotnyeleskedés nélkül, mert sorstársaknak tűnünk. :))

Egy biztos,mindenki jön az "énmegmondtamelőre" dumával, de ettől lassan falnak megyek.

Amúgy azon kívül, hogy szinte semmire sincs időm, ami nem babázás, a hátam is majd' szétszakad a kis nemtudomhánykilós súlyától. (Kedden mérik, majd kiderül, de én százkilósnak érzem néha már a kis popsit. :) )

Jó és bababarát ötleteket én is szívesen olvasnék és hasznosítanék... ;)