Segítség, féltékeny az anyósom (beszélgetős fórum)
Na az élet fintora... Az előbb kapcsolgattam a tv-t és megütötte a fülemet egy ide nagyon vágó mondat:
"Az anyai szeretet köntöse mögé bújva keseríti meg a fia életét."
Akárhogy is, de találó! Csak itt még a menny is részesül a jóból.
Javaslom, hogy a fórum indítótól kérd el valamelyik hétvégén az anyós által csomagolt ételt és edd meg te, de persze a családoddal is oszd meg, teljes lelki nyugalommal. Persze azzal a feltétellel, hogy mindet meg kell ám enni, ami a tányéron van ;)
Okés? :)
Hjjajj de elvakult vagy még mindig :D
Nem az anyós főztjétől van, hanem az ételben talált oda nem illő dogoktól:
"tojáshéjat ill.kutyaszőrt ill.tubus tetejéről alufóliát, madzagot,"
...
:nagy röhögős smiley
Meglátszik, hogy Olaszországban élsz...
ahol tekintélye van az Anyáknak, és nagy tisztelet övezi a Mammakat :)
"Mintha te is elhatároztad volna, hogy amint te belépsz az életébe, pucoljon mindenki, aki elôtted meghatározó volt."--Na remélem ezt nem komolyan írtad... Nem pucolásról van szó, hanem egy egészséges anya-fiú kapcsolatról. 30 évesen nem normális az ilyen mértékű függés. Akkor sem kéne naponta telefonálniuk meg minden hétvégén hazarohangálni, ha történesen nem lenne párja.
"ha a menyed azt mondaná, hogy hagyd abba a telefonálást a fiaddal, mert most ô van ott vele, te mit szólnál?"-- Eleve gáz, hogy szólni kell az anyukának...és ha nem veszi észre magát, akkor bizony szólni kell.
"Tiszteld benne pl azt, hogy felnevelte a párodat!"-- Szerintem a helyzethez képest tiszteli ő, csak ha valaki így viselkedik egy idő után már nehéz a tiszteletre koncentrálni. Ő pedig tisztelje, azt hogy a fia párja és ne szidalmazza a háta mögött.
"én is mindennap hívom anyóst, csetlô botló dolgokkal, vagy találkozunk,"--- Ez sem egy egészséges dolog ám... A saját szüleidet is minden nap hívod a csetlő botló dolgokkal?
Te jó szagú atyaúristen! Ez nagyon-nagyon durva!
A 30 éves párod napi szinten beszél az anyjával telefonon és 8 éven át minden hétvégén hazament (több-kevesebb időre), hááát ezeket nem sok lány tűrné el. Ne haragudj, de ebben mindketten hibásak vagytok. Ő azért, mert ennyire függ az anyjától, te pedig azért, mert előbb nem álltál ki magatok mellett. Adj hálát az égnek, hogy nem egy településen éltek. ( vagy lehet, hogy ez inkább pech, mert ez esetben hamarabb léptél volna...)
Nagyon remélem, hogy amikor az anyós szapul téged, akkor a párod megvéd téged az anyja előtt. Az, hogy visszamondja nem megoldás! Igenis mondja meg az anyjának, hogy fejezze be a szidalmakat, mert ő téged választott a párjának és tisztelje meg a döntését és téged is.
"Csak az zavar nagyon, hogy így igazából a páromnak okozok nehézséget, mert én bármit kérek, ott van a másik oldalon az anyja, aki meg nem enged, és így sajnos ő kerül két tűz közé."---Ne zavarjon! Már réges-rég két tűz közé kellett volna szorítani a párodat...
Írtad, hogy a fürdetés miatt majd át kell rakni a hívásokat. Na szerintem, nem át rakni kell, hanem megszüntetni, és épp itt a tökéletes indok. Le kéne szorítani a telefonálgatást heti 1-2 alkalomra.
"3.papucs mellettem a kisfia, mindig az van, amit én mondok"---Ez egy kicsit vicces, mert inkább úgy tűnik, mintha az anyuka papucsa lenne a fiacskája.
Szerintem azért vonzottad be ezt a nőt az életedbe, mert volt már olyan szituáció (vagy több is akár), amikor nem álltál ki magad mellett, nem mondtad el a véleményed őszintén.
1. Sosem vártam el "kizárólagos jogot" hétvégére, vagy azokra az órákra, amikor én nem dolgozom. Nem "szerető" az anyós, hogy a férjem a telefonálást ne bonyolìthassa akkor is, amikor ott vagyok. Engem ez nem zavar. Sokkal inkább zavart volna, ha nem hagytam volna, és az feszültséget okozott volna. Meg bakker, az anyja! Hogy is tilthatnám meg? Örülök, ha valaki szereti a szüleit, ùgyis annyi ember van, aki meg nem beszél egymással.
2. Normáliséknál úgy van ez (én annak tartom magam), hogy amíg csak ketten voltunk, minden vasárnap anyóséknál ebédeltünk és ott voltunk délután is, segíteni ezt azt. Szombat este és péntek este barátokkal voltunk, hétközben is becsúszott esetleg vacsora anyósnál. Én úgy érzem, így is jutott egymásra nagyon sok jól eltöltött idő. Ja, én úgy gondoltam, hogy ne csak a férjem menjen a szüleihez, hanem elkísérem. Ha uncsi is lehet a pofavizit, szerintem akkor már nem is olyan uncsi, ha a szerelmeddel vagy, szóval én egyből mindig mentem vele hozzájuk is és minden programba szépen belefolytam.
3. Csak nekem furcsa, hogy az unoma után még csökkenteni is akarod a nagyi idejét? Még csak akkor lesz ám sértődés, ha nem hagyod, hogy nagyiskodjon! Nálunk úgy alakult, hogy az első gyerek születésekor eleinte mindennap jött, de mi is többet mentünk hozzájuk, szóval még több időt töltött a fiával de ez mindig velünk együtt is volt. Később pedig sokszor nála hagytam a gyereket, gyerekeket. Sajnálom, hogy most már fizikailag nem bírja, pedig nagyon szeret velük lenni, 76 éves.
Ja, és igen, megmondani a szemébe, mi a bajod. Ne halogasd, mert addigra robbansz és csúnya vita lesz belőle de ha kibékültök, talán még a csúnya vita is jobb mint az ok nélküli, elfojtott gyűlölet. Azt nem értem, hogy 8 év alatt ez miért nem jutott eszedbe, hogy elmondd neki? Te így kezeled a konfliktusokat? Ez elég szar...mindenkinek más a vérmérséklete, ezt fogadd el! És ettől függetlenül még jóban lehettek.
Komolyan elgondolkodtam; mi a fészkes fenét tudnék NAPONTA félórát beszélni telefonon a gyerekemmel?
És még a heti egy szombat, vagy vasárnap!
Nagyon durva. Te ne menj sehova, küldd a férjedet!:)
Azt a kaját én sem adnám a kutyának: kidobnám.D
Ne legyél már ennyire ...
Hidd el, te is követsz el hibákat, csak másra vagy kihegyezve!
Bocsi, még annyi jutott az eszembe, hogy az anyósod már egy idős nő. Biztosan nagyon magányos, és szeretne része lenni az életeteknek. Kicsit hülyén adja elő, de hát nem lehet mindenkinek úri modora... :)
Az biztos, hogy szerintem senki sem szeret magányos lenni, és senki sem szereti mellőzöttnek, feleslegesnek érezni magát.
Csak meg kellene vele találni a közös hangot; nem kellene a jó szándéka mögött rávilágítani az igénytelenségére. Nézd azt, hogy akkor és ott pont a jó szándék vezérelte. Ha folyton ellenállásba ütközik egyikőtök a másiknál, sosem lesz béke köztetek. Valahol valakinek mindig engedni kell...
Azt hiszem, itt elég sokan szerettek volna segíteni neked, de úgy veszem észre, hogy minden megoldásra találsz egy problémát.
Nehéz eset!
Ha nem vagy képes picit lejjebb adni, akkor a békülés halott ügy.
(Nekem is hullik a hajam, az egész mindenség tele vele, és néha a kajában is előferdül, sajna. :) )
Néhol hülyén fogalmaztam... :D
De gondolom a lényeg érthető. :)
Annyit még hozzátennék, hogy az anyósod mindig az életetek része lesz addig, míg meg nem hal. Ezt el kell hogy fogadd. Az meg rajtad múlik, hogy milyen minőségben vesz részt az életetekben.
Ha okos vagy, akkor minden elsimul... ;)
Értsd már meg, hogy nemcsak a hétvége, de minden nap a tiéd...
Mellesleg kaja ügyében nálunk is ugyanez a helyzet: hiába kérjük anyósomat, meg a dédit, hogy ne pakoljanak annyi kaját, mert nem tudjuk megenni, akkor is pakolnak. Fagyasztott csirkét dögivel, süteményeket dobozostól, húslevest, csülkös babot - mindent, amit találnak. A kaja kifogástalan, de nem tudunk mindent megenni.
De elhozzuk. Itthon pedig odaadjuk annak, akinek kell. A barátnőm visz a csirkéből, a másiknak sütit adok, meg elviszi lefagyasztani a többit magának. Anyósék meg nyugodtak, hogy elláttak kajával.
Ők olyanok, mint a madarak: etetnek, amíg élsz. Csak meg gondoskodni akarnak, és nem akarják, hogy hiányt szenvedj.
Így is fel lehet fogni.
Te megnyugtatod azzal, hogy elfogadod az ételt, és nem mondod meg neki, hogy odaajándékoztad, vagy a kutya ette meg - ő meg abban a tudatban van, hogy segített. ^_^
Talán azért, mert van még egy korosztály, akiknek a vasárnap szent: ebéddel, süteménnyel, családdal (unokákkal) együtt. Én is ebben nôttem fel, az Anyukám és a Nagyszüleim is.
Néha azért egy-egy vasárnap azért csak az enyém.
Oké, nyilván meg kell próbálnom a szemébe mondani azt, hogy mi birizgálja a csőröm vele kapcsolatban, hiszen, mint írtam, nem szeretném, hogy az én gyerekem számára ez legyen a normális. Csak nem picit tartok ettől, mivel, ahogy írtam korábban is, próbáltam logikagilag szerintem jól felépített indokkal alátámasztva megkérni, hogy ne főzzön ránk egyáltalán, és lám, mi lett a vége.
És igen, együtt lakunk, de épp az a lényeg, hogy neki csak arra a kb.hat órára van igénye, és teljesen mindegy lenne elméletileg, hogy az mikor van. Akkor miért nem lehet az enyém a hétvége, miért kell neki ahhoz ragaszkodnia?
Figyu, nekem is problémám volt az anyósommal. Még van is.
Sok dolgot lenyeltem tőle, mert vele sem lehet vitatkozni. Amit mond, annak úgy kell lennie.
Gondolja ő.
És vagyok olyan "szerencsés" helyzetben, hogy ő még 50 éves sincs.
Bennem volt annyi, hogy amikor besokalltam, odaálltam elé, és elmondtam neki a sérelmeimet. Én is oltogattam az élettársamat, hogy így meg úgy az anyja, de amikor leesett, hogy pont ő nem fog a saját anyja ellen fordulni, akkor kezembe vettem a dolgot.
Kellő intelligenciával lehet kezelni a leghülyébb anyóst is. Persze vannak kivételek, ez tény...
De te még próbát se tettél.
Én mondjuk nem várnám el a partneremtől, hogy kapcsolja ki a telefonját, csakmertcsak. Egy 70 éves idült alkesz anyuciról van szó, akivel, lássuk be, akármikor történhet valami. Azt biztos nem bocsátaná meg magának a párod, hogy a hisztid miatt kikapcsolta a telefonját, az anyja meg emiatt nem tudta elérni.
Még mindig azt mondom: néma gyereknek anyja se...
Le kell vele ülni, le kell vele tisztázni dolgokat. Öreg kutyu már nem tanul új trükköket, de nem árt, ha tisztában van egy-két dologgal.
Nem kellene úgy kattognod ezen a hétvége-dolgon se. Nem csak hétvégén vagytok együtt, hanem együtt is laktok, nem?
Azon kívül gondolj már bele, hogy ő tök egyedül van, nyilván hiányzik neki a fia. Valamilyen szinten meg is értem csórikámat.
Én annyit tudok mondani immár sokadjára, hogy fel kéne hagyni ezzel a hercegkisasszonyos hisztivel, és meg kéne próbálni vele beszélgetni.
Elutasít? Hát akkor lelke rajta.
Lehülyéz? Ha tényleg hülye vagy, csak akkor veszed magadra. ;)
Tudod anno engem kajakra lekurvázott anyósom. Most meg ő az, aki elsőként köszönt fel szülinapomon. Még ajándékot is kapok.
Csak mert korrekten kevertem a lapokat. ;) Nem mondom, hogy megszűnt vele minden problémám, de ha van valami, azt rögtön közlöm is vele. Csak a miheztartás végett.
Sok szerencsét! :)
Mivel hamarosan itt a baba, egyértelmû, hogy egy idôre legyen vége a vasárnapi látogatásoknak. Utána - majd - mondjuk havonta egy látogatás.
Megértem, hogy az 70 éves anyuka igényli a fia társaságát.
A fiatal anyuka igénye is jogos, hogy a szerelmével és a kisgyermekükkel szeretné a hétvégét eltölteni hármasban.
Cinege,
nem hagyom el a fórumot, mert mint írtam, a támogatást megkaptam eddig is. Kíváncsi vagyok a véleményekre.
Még néhány Gribedliéhez hasonló, nem őt támogató vélemény, és megunja, elhagyja a fórumát.
Szerintem.:)