Rosszkor szakítottam (beszélgetés)

Párommal már kb. fél éve elég viharos a viszonyunk. Mindkettőnkben érlelődött már a szakítás gondolata, többször beszéltünk is róla, de valahogy mindig abban maradtunk, hogy majd javulnak a dolgok. Végül nálam betelt a pohár hirtelen kb. egy hónapja, sajnos rosszkor, egy kisebb műtéte után néhány nappal. Kisebb sokk hatása alatt, hirtelen felindulásból szakítottam. Szeretjük egymást, nagyon megbántottam, főleg az időzítéssel, úgy érzem, borzasztóan megsértődött. Ő is szeret, szenved, de egyelőre nem hajlandó tárgyalni a jövőről, nem keres, nyalogatja a sebeit. Én szeretnék adni magunknak még egy esélyt (3 évig voltunk együtt, egyszer sem szakítottunk közben), ő viszont egyelőre nagyon kivan, nem akar velem beszélni sem.

Tudom, hogy egy ilyen rosszul időzített szakítás után ne várjak sokat, de... vajon elképzelhető még, hogy valaha megbocsát, és hajlandó lesz nyitni felém (bocsánatot kértem már tőle az időzítés miatt), vagy ne nagyon várjak rá? Most úgy érzi, egyedül hagytam a bajban.