Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Rossz a rosszal cikk

Rossz a rosszal


"Rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül" - szól a mondás. Van benne valami, de én mégis úgy tartom: rossz a rosszal, de jobb a rossz nélkül. Tudom, miről beszélek... Arról a majd 20 év boldogtalanságról, amit magamnak okoztam.
Rossz a rosszal
Kép: Pixabay

Nem mennék bele a részletekbe, annyi elég, hogy együtt maradtunk ennyi ideig. Hol ezért, hol azért, de nem érte meg!

Sok összetevője van annak ki miért marad egy unalmas, rossz kapcsolatban, ahol marják egymást, mint a száz éves házasok. Tisztelet a kevés kivételnek. Ki a gyerek miatt, ki anyagi miatt marad benne, de mielőbb menjen és ne várjon ennyit.


Nagyképűség nélkül mondom, hogy nagyon helyes, klassz csaj voltam 20-as éveim elején, de mára egy idegroncs, sokszor utálkozó, elhízott nővé váltam.

Sokszor, "tiszta pillanataimban" nem ismerek magamra. Egy könnyed lány, nem pletykálós, csak a saját dolgával foglalkozó kíváncsi, barátkozós természet, aki mára már kerül mindenkit. Szörnyen félrement az életem. Szerelem-, élmény- és meghittségmentes, hosszú, boldogtalan évekről beszélek, amiknek minden perce egy teljes időpazarlás volt. Az ünnepek, a hétvégék, számos késő éjszakába nyúló, értelmetlen veszekedés. Aminek már az első percben nem volt értelme, mégis a boldogtalanság és a sok nélkülözés (nem anyagi) rávette az embert, hogy kivörösödött nyakkal és dobogó szívvel órákon át hajtsa az igazát egy olyan embernek, aki egy érzéketlen, mások fájdalmán jól kárörvendő, önimádó... (kisípoltam.)

Aztán sírva, hebegve, habogva, szomszédok előtt újra meg újra lejáratva, kiadva magam feküdtem az ágyamban, miközben a másik fél a szomszédban horkolt.


Nem tudok mit mondani. Nagyon nehéz higgadtak maradni, amikor emocionális lényként létezel. Mikor minden segítség elfordul tőled. Fiatalkoromban volt egy kolléganőm, akivel a trolin utaztam hazafele és már akkor panaszkodtam, hogy nem mennek rendben a dolgok. Akkor azt mondta, ő húsz évet maradt egy emberrel, nehogy úgy járjak, mint ő, aki megőszült, mire kilépett. Mert szerelemből lehet barátság, de barátságból soha nem lesz szerelem. Akkor gondoltam: - Te jó ég, én addigra már rég nem leszek együtt a barátommal.

Hát azóta elszaladt velem is húsz év és egy elhízott idegroncs lett belőlem. Sajnos nem szépítem az igazságot és magamat okolom, hogy a ritka lehetőségeket nem használtam ki. Ki tudja, talán nem tartottam magam elég méltónak ahhoz, hogy egy boldog emberként éljek. Inkább egyedül, de nyugalomban, minőségi időt töltve, barátokkal, ismerősökkel, hobbival elfoglalva, mint egy szeretetlen, testi intimitást is tíz éve kerülő, romboló kapcsolatban,"nem függetlenként".


Mindenkinek tanácsolom, amit nekem akkor a kolléganőm: legyen éber, aki ezt olvassa és érzi, hogy megy egyre lejjebb a lejtőn!


Legjobbakat és BOLDOG 2020 évet kívánok mindenkinek.




Írta: Bogáta.M, 2020. január 3. 08:33

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook