Amikor egy "merész álom" valósággá válik...

Tavasszal a faliújságon megakadt a szemem egy felhíváson, - nem is lehetett nem észrevenni, akkora plakát volt:

Kedves Lakónk!

Minden bizonnyal Önnek is van kívánságlistája, melyen szerepelnek

- helyek, ahová szeretne elmenni,

- ételek, melyeket szeretne megkóstolni,

- könyvek, melyeket szeretne elolvasni,

- emberek, akikkel szeretne találkozni,

- cselekedetek, melyeket szeretne megtenni,

és még sorolhatnánk mi minden fér személyes vágyaink listájába.

Szeretnénk, ha az Ön kívánsága - aminek a teljesüléséért Ön is mindent hajlandó megtenni - megvalósulna, ezért arra kérjük, engedjen bepillantani bennünket kivánságaiba, vágyaiba, hátha közös erővel lesz olyan közöttük, melynek megvalósításán együtt tudunk dolgozni.

A személyes kívánságlistákat - kézzel vagy géppel írva - névvel ellátva, kérjük leadni a programszervezőnek 2015. március 31-ig.

Idős emberek vagyunk, amit fontosnak tartottunk (utazások, hobbik és egyebek) már éveink múltával életünk során megvalósítottuk, - pár évvel ezelőtt még a paint-ballt és a quadozást is bevállaltuk, mindent megbeszéltünk, de olyan igazi romantikus titokkal még nem leptük meg egymást.

A felhívás határidejéig még volt 2 napom és megszületett az ötlet! Már jó ideje emlegettük, hogy "most már meg kéne nézni a Várkert Bazárt", de csak nem írhattam meg egy rövidke mondattal az óhajomat, abból nem derülne ki a vágyam, - csupán egy prózai kívánság, amit magam is véghez tudnék vinni és cseppet sem lenne romantikus, - így megszületett a versem. Íme:

Álmom

Álmom, amit dédelgettem,

mit nem mondtam el senkinek soha, -

noha mást is álmodtam azóta,

de az nem volt merész

és nem volt ostoba!

Álmodjak merészet?

Vagy hagyjam az egészet?!

De mégis elmondom,

hisz úgy sincs egyéb gondom, -

ne nevessen senki!

Szeretném páromat

egy úttal meglepni:

Jöjjön értünk egy limuzin

mint "Meseországban",

s tegyen velünk egy kört

a Várkert Bazárban!

Tudom, hogy nagy kérés,

mi belőlem fakad,

s lehet hogy továbbra is

csak egy álom marad, -

mert mit is kvánhatnék,

ami nekünk nincsen?!

Egészséget, sok örömöt

adjon még az Isten!

Örökkön örökké lobogjon

fent a magyar zászló,

azt kívánom éljen soká

kedves párom László!

Törökbálint, 2015. március 3l.

Bártfai Andrea

... és elküldtem a programszervezőnek azzal a titkos vággyal, hogy de jó lenne, ha "nyernék" és ha a férjem szülinapjára realizálódna!

10 nappal ezelőtt az Intézményvezető Asszony hívatott, örömmel közölte, hogy az álmom valósággá vált és átadta a teljesítésről szóló levelet:

"Kedves Andrea!

Az Ön kívánsága egy limuzinos utazás volt a Várkert Bazárba.

Ezért az Olajág Otthonok megszervezte, hogy Önt és kedves férjét egy limuzin várja a törökbálinti otthon előtt, hogy a Várkert Bazárba vigye, ahol egy kávéval és süteménnyel vendégeljük meg Önöket.

Örülünk, hogy részesei lehettünk az Ön kívánsága teljesítésének, és kívánjuk, hogy a jövőben minden vágya hasonló gyorsasággal, eredményességgel teljesüljön.

Jó egészséget kívánunk!"

Ez valóban csoda volt, - de a nagyobb csoda, hogy nem ájultam el!!!

Most már továbbra is titokban kellett tartani, - egy baráti házaspárnak pont arra a napra (május 21-ikére) esett a szülinapja, ezért kitaláltam a közös programot, hogy értünk jönnek és meghívnak egy várkerti presszóba.

Igen! Volt ilyen: várt egy peugeot-t a haverral és jött egy csodaszép hófehér limuzin...

Záró soraimat "loptam":

Kívánom mindenkinek, ki cikkemet olvassa, hogy minden vágya hasonló gyorsasággal, eredményességgel teljesüljön.

Jó egészséget kívánok!

B.A.