Plátói szerelemben szenvedek már egy éve és nagyon tanácstalan vagyok. Elmondanád a véleményedet a helyzetemről? Te mit tennél? (beszélgetős fórum)
A plátói szerelemben pont az a poén, hogy plátói:)
Ha beteljesülne, akkor valószínűleg rögtön ki is ábrándulnál abból a férfiból.
Szerintem is hívd el kávézni..ha jön,jó.
Megismerheted jobban.Aztán várd meg,hogy ő hívjon.ha nem teszi,részéről ennyi volt..Te meg élhetsz tovább nyugodtan,mert mindent megtettél azért,hogy vmi alakuljon.
Ahhoz én is besz@ri lennék,h elmenjek és személyesen bevalljak neki mindent.De mondjuk egy levélben szépen megfogalmazva,az mindjárt másképpen -hangzik-.
Vesztenivalója (ha nem szoros barátságról van szó),akkor nem sok van az embernek.
Ha bevallod,kiderül... és esélyt adsz magadnak/magatoknak.
Lehet nem csöpögősen és megalázkodva -szerelmet- vallani.
Ha elutasít..az ciki,de legalább tudod, h nincs esély és megkíméled magad x hét/hónap szenvedéstől.
(:
Szerintem meg ne mond el neki, hanem csak kerdezd meg, hgy nincs e kedve meginni valamit egyszer veled, vagy barmi...:) Ha nem tetszel neki akkor igy nem olyan gaz az elutasitas, de ugy rosszabb lenne es ha nem egy bunko akkr nehezebben is kezelne.:)
Hivd el egkavera kettesben aztan ha lesz valami vele akkor elmondhatod, de addig hulyeseg lenne.:)
Ha meg elutasitja azt is akkor meg mindig marad SP.:D
Csak viccelek.;)
A plátói szerelem az egy különleges állapot. Nem bántásból írom, de aki nem élte át, az nem is sejtheti, milyen. És nem arra gondolok, hogy "tetszett a szomszéd fiú". Nem, ez szerelem. Csak egészen másfajta, mint a megszokott. Tudom, mit éltek át a barátaim azokban az években...
Szó sem lehet a vallomásról. A kávéról sem. Ssemminemű érzelem kimutatásáról, bár az ember meg van győződve, hogy a másik "úgyis tudja", mert úgy viselkedik, mint egy 12 éves kislány.
Bambuli, én tökéletesen megértem, amit írtál. Tudom, ez nem vigasz :-).
De,ha nem akarsz lépni,akkor mitől várod a beteljesülést?!:)
Most az,hogy híres ember,az egy dolog.Ugyan úgy lehet szerelmesnek lenni egy híres és egy nem híres emberbe is.
Az ,h miért?!Arra meg csak te tudod a választ.
Ha nem akarsz személyesen -szerelmet- vallani neki,akkor próbálj barátként közeledni,aztán majd lesz valami.
Vagy hívd el kávézni,az még nem jelent semmi.:-)
Jobbat nem nagyon tudok.
Én biztos nem tudnék csak úgy tétlenül ülni,biztos lépnék valamit.
Lehet rajongva szeretni meg ismerve szeretni. Ha tényleg ismered és biztosak az érzéseid akkor nyugodtan mond meg neki, nincs ezen mit szégyellni. Ha meg csak rajongsz érte akkor ő is ugyanúgy ki fog nevetni magában mint én, de akkor sem mondja majd a szemedbe.
Hajrá.
Többen ismerjük az érzést, hidd el :-)
Én utólag nagy örömmel és nosztalgiával gondolok vissza a plátói szerelmekre, igaz, akkor szenvedtem, mint a kivert kutya. Megoldás? Én vallani nemigen vallottam, inkább szenvedtem, mert anniyra féltem a visszautasítástól. De a lényeg, hogy annyira szerettem azt a reménykedő, mégis szinte kilátástalan állapotot... De mindig bennem volt, hogy icipici esélyem lehetne is akár. Nagyon őrült dolgokat csináltam, mai szemmel nézve legalábbis. Aztán elmúltak, kinőttem őket. Több ilyen szerelem volt az életemben, valahogy akkor jó volt. Kicsit zagyva, amit írok, de talán érted :-)
És egyszer találkoztatok, vagy szoktatok rendszeresen?
És ha egyszer, az ugye nem ilyen hatezren sorbaállós könyvet dedikáltatós esemény volt? :)