Párkapcsolati súrlódások, avagy hogy tartsuk életben a szerelem lángját a szürke hétköznapokban... (beszélgetés)

Gratulálok a babához!

Igen kénytelen leszek várni vele hisz mást nem tudok tenni...

tudom milyen érzés mikor új városba kell költözni és sehol senki.

Sziasztok!

A napi monotonitásba kicsit én is belefásulok.

Szentestére vagyok kiírva az első babámmal, októberben mentem férjhez.

október közepe óte nem dolgozom, azóta gyakorlatilag egyedül vagyok. Párom rengeteget túlórázik, napi 14 órát dolgozik+ szombaton is, vasárnap 8 órás műszakot vállalt be. Így szinte folyamatosan egyedül vagyok. Nekem itt nincsenek barátaim, mert mikor összeköltöztem a párommal, akkor hozzá költöztem és minden barátom Pesten maradt. Ezzel nincs baj, csak ugye 32. héttől nem nagyon mer egyedül elengedni busszal a párom és a családja, így mindig itthon vagyok. És mint mondtam, az estéken kivül mindig egyedül, max. anyóssal...

Már alig várom, hogy megszülessen a kisfiam :)

Ti azonban, ha tudtok, csináljatok közös progikat!

Annus: Hetente egyszer tarts egy "csajos" napot, délelőtt kényeztesd magad(házi wellness), délután menj el a barátnőidhez, vagy üljetek be kávézóba, ilyesmi :)

Evici: Ha nem akarja a Párod a második babót, akkor szerintem várj még egy picit...Beszélj vele, de ha érzed rajta, hogy nem akarja, akkor szerintem ne erőltesd...

jaj, de jó neked:)

mikorra várjátok?

:( kár. pedig mentem volna:)

a kisfiam szeretne kis tesót, rég mondja hogy neki mikor lesz már, meg ilyen meg olyan lesz...:)

a férjemmel ma még beszélek erről, de annyira erőltetni se akarom, mert akkor meg az lesz amit én akarok és nem az ő saját akarata...remélem érted:)

Sajnálom, de igazad van. Engem is nagyon bántana ez biztos. Próbálj meg nem rágódni rajta, mert attól csak rosszabb lesz. Lehet nemsokára o is meggondolja magát és o fogja felhozni a témát. Én ahogy ismerem magam én is rágódnék még ezen sokáig, de igazad van abban, hogy ezt kettotoknek kell akarni. Addig élvezd ki az idot a fiaddal és próbáld meg kipuhatolni, hogy o mit szólna egy kistesóhoz :-)

Igen tényleg ki kell kapcsolnom kicsit. Szerencsére tegnap csavargós napom volt, nameg megjott a lányom ajándéka is amit neten rendeltem, úgyhogy ma egész elvagyok. Most a két mélyhutot takarítom, nameg Lilikém szobáját is ki akarom kicsit díszítgetni :-) Ha gondolod johetsz segíteni, bár lehet kicsit messze lennénk, mert én szlovákiai vagyok :-)

én fogok rajta rágódni még egy ideig, de ez már az én bajom....:(((((((((

neked viszont egy kis kikapcsolódásra lenne szükséged. nekem is:) nem futunk össze::)))??

Tegnap este mondtam neki hogy olyan jó lenne ha jönne már a kistesó, nem próbáljuk meg megint?

ő erre azt felelte, hogy ő még nem akar másodikat, elég neki a kisfiúnk!!!:O???????? micsoda???? gondoltam én!!!

Mondom neki hogy de milyen jó lenne megint egy picike. Nem ő nem akar majd csak 1-2 év múlva.

Én:de miért

mire ő hátha anyagilag is jobban állunk majd...

mondom persze ez csak egy kifogás.

megkérdeztem tőle hogy akkor tavaly miért akarta?

mire ő: akkor se akarta csak úgy volt vele ha én akarom akkor legyen.

Így nem lehet hozzá állni a gyerek dologhoz! vagy mind a ketten akarjuk vagy senki.

egy emberre nem lehet alapozni gyereket.

borzalmasan bánt ez az egész.

ja és még a végén bevágja, hogy akkor ne védekezzünk tovább, ha lesz akkor lesz...hát már ne is haragudj de ebbe nem fogok most bele menni mert neked szeretkezhetnéked van!!!!

Koszi a tippeket és a jótanácsokat. Igen, tudom, hogy magamra is kell szánnom idot, hogy ne fásuljak bele a mindenapokba, hisz nemsokára jon a másik baba és akkor még nehezebb lesz, de lehet Ti is ismeritek az érzést, mikor már ahhoz sincs kedvem, hogy magamat feldobjam :-S Szerencsére ez csak nagy ritkán jon elo, de ilyenkor télen amugy is depisebb a hangulat. Persze most azért a karácsonyi készulodés, díszítgetés eg hasolók kicsit feldobják az embert :-)

Vannak itt anyukák a kozelemben, de sajna legtobbjuk már visszament dolgozni, így a barátnommel, akivel régebben szinte a napokat is egyutt toltottuk már alig talizunk. Van egy másik barátnom is, de ok épp válnak, szornyu a helyzet náluk...persze próbálom támogatni, hisz évek óta a legjobb barátnom, de már észrevettem, hogy túl sokat rágom magam az o problémájukon is, pedig erre a helyzetre csak ok találhatnak megoldást.

Fol kell ráznom magam kicsit, már tudom, hisz se nekem se a családomnak nem jó, ha látják rajtam, hogy depis vagyok meg hasonlók. Szerintem megfogadom a tanácsot és heti 1x csinálok egy barátnozos napot, mikor kicsit kikapcsolok :-)

Szia!

Én is 26 éves férjezett nő vagyok. Van egy 4 éves csodálatos kisfiam.

gratulálok a második babátokhoz! Én most szeretnék második babát, de a férjem nem!!Tavaly szeptemberben próbálkoztunk 6 hónapon keresztül, de nem jött sajnos össze. Tegnap este derült ki hogy ő akkor se szerette volna igazán, csak úgymond "bele törődött"!!! Én mondtam neki hogy ez így nem megoldás, hogy ha lesz akkor lesz ha nem meg nem!!!

Ezzel nagyon megbántott, sajnos nem tudom hogy hogy kezeljem!!!

Szerintem az első és pozitív lépés az, hogy észrevetted, hogy hülyeségeken felhúzod magad, a párod kis megjegyzésein. Ha látod, hogy ez semmiség, próbálj meg úgy is viszonyulni hozzá.

Ahhoz pedig, hogy kellemesebben teljen az élet, szervezzetek folyamatosan programokat. Amikor a párodnak szabadnapja van és a gyerek is otthon van, akkor menjetek el különféle programokra, kirándulásokra.

A lányod mire végez az óvodában, addigra csinálj meg mindent otthon és vele is menjetek el kettesben valahová, ne mindig otthon üljetek, mert ebbe tényleg belefásul az ember.

Na és persze amíg a lányod a nevelőintézetben van, addig magaddal is foglalkozhatsz, nem hiszem hogy minden nap hosszú órákon keresztül takarítani, főzni, mosni kell. Egy héten legalább egy napot tudnod kell biztosítani magadnak, hogy aznap azt csinálj, amit szeretnél. Egy nagy séta a parkban, elmenni uszodába, a hobbidnak élni.

Szia,

pedig egyértelműen a monoton dolgok miatt fáradsz bele mindenbe. Semmi nem zökkent ki. 1 héten kéne tartanod egy olyan délutánt ami csak a Tiéd. Beülni egy kávézóba vagy röhögni a barátnőkkel. Vannak ilyen időszakok az ember életében ezt el kell tudni fogadni. De tudom, hogy nagyon nehéz, ha mindig minden ugyan úgy van.

Most hirtelen találtam egy ilyet, talán van benne valami okos! :)

[link]

Hát igen, így tényleg nehéz. Pedig néha tényleg kell egy kis kikapcsolódás.

Mondjuk a bátyámék is messze laknak anyukáméktól mégis sokat vigyáznak a gyerekekre. Igaz anyukám és a sógornőm egy helyen dolgoznak. És ezért.

Szia!

Én is 26 éves férjes asszony vagyok. Nálunk ugyan nincsen még gyermek.

Szerintem is az állandó taposó malom egy idő után kezdi ellaposítani a kapcsolatokat.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha néha egy kicsit szeretnél egyedül lenni, vagy barátnőzni, úgy, hogy lepasszolod a gyereket. Mindenkinek kell egy kicsit a kikapcsolódás. Vagy esetleg együtt a pároddal szerveztek programot. Azon a pár órán a kislányotok biztos jól el lesz a nagyszülőknél is. :D

Sziasztok. 26 éves férjezett no vagyok, párommal 9 éve vagyunk egyutt, 5 éve házasodtunk, van egy csodaszép 3 éves kislányunk és jelenleg a második babánkat várjuk. Nem mostanra terveztuk a másik babát, de o jonni akart és nemrégiben kiderult kisfiút kapunk a Jóistentol. Kicsit félek az uj helyzettol, de orulok is neki.

Ezt a fórumot azért nyitottam, hogy meg tudjuk beszélni a hasonló helyzetben levokkel, hogy vészelik át a szurke hétkoznapokat, napi problémákat úgy, hogy ne menyjen a kapcsolat rovására. Minden kapcsolatban vannak súrlódások, hisz kulonbozoek vagyunk, ennek ellenére szeretnénk a maximumot és a legjobbat kihozni belole, legyen az házasság vagy csak "egyutt járás" Szeretném, ha meg tudnánk beszélni egymással a kisebb gondokat és tanácsot adni egymásnak, esetleg úgymond "kiokosítani" egymást, elvégre egy kivulálló legtobbszor racionálisabban látja mások életét. Remélem minél tobben leszunk és gyakran tudunk beszélgetni :-)))