Párkapcsolat és a verés? (beszélgetés)

Tudom,hogy én hibáztam és jogos volt az amit tett.Mégis fájt,de tudom,h több ilyen nem lesz.

Kellemetlen volt nagyon a kórházba is,mert azt mondtam,h elestem..persze tudták,h nem.

Az orrom még egy darabig emlékeztet rá,mivel eltört.

Eddig úgy gondoltam,h soha semmilyen körülmények között nem fogom hagyni,h egy férfi akár egy újjal is hozzám érjen.

De ez jogos volt,akár az autó is elüthetett volna.

Csatlakozom: a hisztériát remekül lehet pofonnal kúrálni, ez nálam már a szándékos provokálás kategóriája.

Én még nem provokáltam ki egyik emberemtől sem.

hát egy pofont az ember több okból is kaphat...

én kaptam..még anno anyámtól is és egyszer páromtól is...

de meg volt az oka...

ha valami féle lelki trauma ér..én nagyon ki tudok borulni...

és olyankor mintha nem én lennék...

nagyon ki tudok fordulni magamból és nagy marhaságokat is meg tudok tenni....

vagyis tudtam, mert kilábaltam belőle...

de volt egy ilyen eset...párom csak egy pofonnal tudod magamhoz téríteni....

nem haragudtam rá..inkább megköszöntem, hogy nem hagyott magamra...

ja én a pofonra nem emlékszek de ő mondta és utána hetekig minden nap bocsánatot kért...

és még anno anyum is ez miatt pofozott fel...

de viszont az exem ok nélkül is megvert őt el is hagytam....

Nehéz az ilyenekbe beleszólni, sokszor hiába sír és zokog valaki, amikor bántalmazzák, ha a segítségére próbálnak sietni, a párja mellett áll ki, és esetleg a védelmére kelt embert ketten püfölik. Láttam már, volt dokumentum film is erről a témáról, nem hazai amerikai volt.

Nem tudhatjuk az ember mikor tesz jót, esetleg rosszabbat. azért a bántalmazottak (felnőttekről beszélek) 80 %-a a családja, ismerőse segítségével kiléphetne ebből a helyzetből, de valamiért nem teszik.

Tegnap óta gondolkozok,h indítok egy fórumot.De ilyen szinten nem akartam kiteregetni a magánéletemet...mégis leírom,mert úgy érzem beszélnem kell róla.

Leírom a történetet,hogy érthető legyen ez az egész ami körülöttem van.

Szombaton barátommal iszogattunk,havaerjával és a haverja bnőjével voltunk tóparton.

Elég sokat ittunk mindketten..azaz mind a 4en.Időközben mi haza jöttünk és bartom észrevette,h eltűnt a pénzünk.A ,,haver,, ellopta.Én aludtam,ahogy haza jöttünk...ő pedig vissza ment a pénz miatt.De tagadták..így a pénzünknek búcsút inthettünk.

Barátom vissza jött..és elmondta,h eltűnt a pénz.Én vmit félre érthettem,mert teljesen begőzöltem ,ordibáltam...és mondtam,h elindulok haza.

El is indultam,de ő nem akart olyan állapotban elengedni(még akkor jócskán ,,volt bennem,,).

Jött a huza vona,h ne menjek..sírt,letérdelt...szorította a csuklóm,h ne menjek el(már este volt)..

Hívta anyumat,h teljesen kifordultam magamból és h mit tegyen,mert nem tud velem mit csinálni.

Anya mondta,h el ne engedjen...mert akár még öngyilkos is lehetek.

Közben ment a huza-vona...ő fogott,én annál jobban harcoltam h engedjen el...

Majd megfogtam és tökön rúgtam,majd ahogy fordultam bevertem neki egyet ököllel.

Ő pedig teljesen kikelt magából,fogta és megfejelt.

A többit már nem írom,mert elég horrorisztikus volt.

nem hagytam el,mert tudom,h tehetetlenségében csinálta...

soha senkit nem ütött meg..egyik bnőjét sem...

de fáj,lelkileg is...fizikailag is..

ő is teljesen kikészült...bocsánatot kért...

Az igazság az ,ilyen helyzetben nem igazán neked kell tenned,úgy sem érsz el vele semmit,talán még a nő is elküldött volna a fenébe,hogy "mi közöd hozzá,takarodj a fenébe".:))

Tipikus szerepjáték.Van egy agresszor,és van egy áldozat,és ezt játsszák mindaddig,amíg valamelyikük nem kívánja folytatni,és ki nem lép.

:))))

igenigen. Egyetertek. Meg az orditozast sem turnem el, nemhogy a verest. Abban is egyetertek, hogy csak azt lehet verni, aki hagyja.

Nem volt fizikálisan sakkban tartva. Kocsiban ültek. Gondolkoztam, de nem tettem semmit. Lehet rosszul tettem, már mindegy.

Majd meglátom mi lesz velük.

Viszont a nő a pofon után sem szállt ki, hanem kérlelte a fiút, hogy értse meg ő semmit sem tett. Békésen, sírva.

Ki van zárva egy kapcsolatban és úgy általában minden emberi kapcsolatban az agresszió !!! Erről nincs is mit beszélni !!!!

A gyerek kérdésnél pedig annyi hogy az oda csapás és a kiabálás nem más mint a saját magunk feszültségének a levezetése :-(

Hozzáteszem én is csaptam már oda a gyerekemnek ,és kiabáltam is vele mikor nagyon túl tesz mindenen .

De akkor is azt mondom hogy ez csak a levezetése a feszültségemnek .

Megoldani valamit szavakkal és következetességgel lehet :-)

Csak háát ugye ezt nehéz én is tudom és érzem a gyermek nevelése során :-)