Párkapcsolat és a verés? (beszélgetős fórum)

Ja, igen, és válaszolva az eredeti kérdére, nem fér bele egy kapcsolatba, sem a fizikai, sem a lelki terror.

Más kérdés, hogy van aki nem tudja kezelni a kapcsolatait, és megszokta, hogy áldozat vagy agresszor, de ettől ez még nem normális.

Bucóka esete: nehéz ügy, mert nőként úgy látszik, sokak szemében könnyű visszaélni azzal, hogy nő vagy - tehát te üthetsz? Tökön rúgtad, bevertél neki egyet, ez is elég kemény.

A lefejelés elég durva egy reakció, és a férfiakat legtöbbször a fizikai fölényük miatt ítélik el - szerintem viszont a női'fölény', a visszaélés azzal, hogy valaki nő, ezért pofozkodhat, rúghat, haraphat, na ez is gáz.

Egyszerű lenne azt mondani, hogy megérdemlitek egymást, de hát valóban. És ezt nem csak a kifejezés rossz értelmében mondom.

Érdekes látni a hozzászólásokat, újfent megjegyzem: vártam, hogy valódibb elutasítást halljak a nő részéről. Valamint ők egy pár voltak, nem egy idegen aki kocsiba ráncigálta volna.

Érdekes dolog ez, hogy vannak akik hagyják a nő bántalmazását. Nagyon fontos szerintem mi sugárzik kifelé. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan szituációban a nő nem könyörög és kérlel hanem elutasít.

továbbá itt volt egy nagy pofon. Amire felszisszentem. És vártam, hogy nyíljon az ajtó, és figyeltem kell-e segíteni. Nem, maradt az odafordítom a másik arcomat is.

Nem folytam bele, és az hogy ez jó vagy rossz döntés volt így utólag már nem tudjuk meg.

Jól hiszed,mert nem is így gondolom,és nem is ezt fogalmaztam meg.

Nem.Nem kellett ,de szerintem nem is volt szándékos a tett.Nem betörte az orrát ,hanem amikor próbálta leállítani ,betört az orra,ez azért különbség ,nem?...ráadásul két hétig bocsánatot kért ,hogy így állította meg ,hogy esetleg nagyobb baja legyen .

szóval vegyük már észre a különbséget,helyzet és helyzet között,kérem!:))

Jézusom Bucóka,eltörte az orrod????Bocs,de ez nagyon durva.Ha lekever egy pofont,azt még értem,de basszus,megfejelt,hát ez nagyon durva! :(

Én a magam részéről adtam már pofont,büszke nem vagyok rá,de szerintem jogos volt,sőt...jogos volt!

Én még nem kaptam,de páros lábbal hajítanám ki,ha megtenné,mindegy milyen okból.Rám is rám jött már a hisztéria,öntsön akkor nyakon egy pohár hideg vízzel...

Szerinted le kellett fejelni úgy, hogy eltörjön az orra?

Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolod!

Bár nem szoktam hisztizni és hülyére sem szoktam magam inni, de azt gondolom, hogy a férjem nem ezt tette volna és még sokan nem.

8 napon túl gyógyuló testi sértés és jogosnak vélik sokan.

Gratulálok!

Amit hallott abból kiderült, hogy nem egy idegen, így azt hiszem jól tette, hogy nem folyt bele.

De az is igaz, amit írsz. Engem egyszer megvertek az utcán és senki nem védett meg...

Jogos volt eltörni az orrodat?

Lett volna más módszer is.

Pl. ha csak egy pofont kaptál volna, akkor nem törik el az orrod.

És kell neked ennyit innod?

Nem ismered a határaidat?

húha....

Kifogásokat könnyű találni, sosem tudni, hogy nem épp egy idegen az (ha az ordibálás érthetetlen), aki becibálta a nőt az autóba, és ki tudja mi vár rá.

Kibújni ki lehet, de ha engem mondjuk egy férfi (akár egy zaklató) az út melletti sikátorban zaklatni kezdene, mások meg "jó kis családi perpatvar" címszóval továbbállnának, nem örülnék.

Lehet, hogy ebben a szituációban valóban jó volt így, de általánosságban jellemző, hogy az emberek nagyon felháborodva, nagyon kiakadva, DE simán továbblépnek ezeken a dolgokon és eszükben sincs segíteni.....

A témához meg. Az első pofonig sem jutnánk el szerintem, mert ahogy Moncsa is írta, már a kiabálás (vannak annak gyakorisága is) elszakítaná a cérnát nálam.

Képzeld el a helyzetet. Bent ülnek a kocsiba és történik ez az esemény...

Hiába pasi valaki, nem tudhatja, hogy milyen az aki épp azt a nőt üti. Megzavarás? Mivel? Az ilyenek nem hiszem, hogy kizökkennek. Még az is lehet, hogy a nő háborodott volna fel, ha valaki beleszólt volna, mert nehogy már az ő szerelmét bántsa valaki...

Sziasztok!

Régebben - fiatal lány koromban - én is azt gondoltam, hogy azokkal a nőkkel baj van, akik hagyják, hogy férfiak durván, agresszívan, erőszakosan viselkedjenek velük. Undorodtam a gondolattól, hogy akár egyszer is át kell élnem. Az érzés még ma is megvan, mert jómagam nem viselnék el ilyet. Utána nem volnék képes tisztelni azt a férfit többé soha, arról nem is beszélve, hogy egy percig sem maradnék mellette. DE! Ma már máshogy gondolkodok azokról a nőkről, akik ebben a helyzetben vannak. Egyrészt nem ítélkezek, hogy én ezt, vagy azt jobban csinálnék, mert soha nem tudhatjuk, hogy adott helyzetben valójában mit tennénk. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy az a helyzet, ahogy egy nő ebbe "beleszokik", az egy folyamat, amely egészen a gyermekkorig vezet vissza. Általában ezek a hölgyek már kiskorukban megtapasztálják az erőszak valamilyen formáját, akár úgy, hogy őket verik, akár úgy, hogy a családban vernek valakit. (Rendszerint apuka az anyukát). Ez beivódik a személyiségükbe, megalkuvók, szolgalelküek lesznek, akik természetesnek tartják a megalázottságnak ezt a formáját. Egyszerűen nem látják ennek az irrealitását és szörnyűségét. Nem képesek ebből kijönni. Ráadásul ha valaki már régóta él ilyen kapcsolatban, akkor még nehezebb kiugrani ebből. Tehát nehéz ebben okosnak lenni, mert a "mi" életünk más, más a hátterünk, az életünk hála Istennek nem fertőződött meg az erőszakkal már kicsi korunkban. Merünk kiállni az emberi jogaink mellett. Aki nem, annak pedig segíteni kell, de úgy, ahogy az neki jó, nem pedig úgy, ahogy mi elvárjuk, hogy a másik cselekedjenk. Tudom, hogy ez nehéz dolog, mert magunkból indulunk ki. Meg aztán minden helyzet más és más. Köszönöm, hogy elolvastátok a hozzászólásomat. :)