Padló utca 2 szám ... (beszélgetős fórum)

Milyen igazad van! Elérzékenyültem a hozzászólásodon!

Nagyon sok új dolgot olvastam most Tőled, amikre nem is gondoltam..

Az ismerkedéssel viszont nincs gondom, mármint hogy idegen emberek felé nyissak, csak sajnos mindig olyan emberekkel futottam össze eddig, akikkel csak ideig óráig maradt a kapcsolat aztán szépen lassan elmaradoztak

Ne ess kétségbe, először csak kis célokat tűzz ki magad elé, fogalmazd meg minden nap, mondd ki, amit szeretnél elérni.

Sajnos többnyire nem sikerülnek a dolgok elsőre, sem másodszorra, de ezek ugródeszkák a siker felé, csak tanulni kell belőlük.

Írod, hogy próbálod pozitívan nézni a dolgokat, mégis az egész írásodból egy nagy adag negatívum érezhető. Persze az is jó, hogy meg tudod fogalmazni és legalább kiírtad magadból a rossz dolgokat, de ezután próbálj meg tényleg csak a jóra koncentrálni. Lazíts, ne légy görcsös, ne akard görcsösen a dolgokat.

Az én életem is hasonlóan félresiklottnak nézett ki, és épp 25 évesen hoztam meg egy nagy döntést, szakítottam az energiáimat már csak elszívó akkori vőlegényemmel, otthagytam a munkahelyemet, amitől akkoriban pánikbetegségem is kialakult.

Aztán rövid időn belül rátaláltam a jelenlegi páromra, igaz munkahelyet csak másfél év után (diplomával, nyelvvizsgákkal) találtam, de lett az is, csak türelem kellett. A többi pedig jött magától: esküvő, majd baba.

Szóval fel a fejjel, ne visszafelé nézz, hanem előre, nem vagy még elkésve semmiről! ;)

Átérzem amit írtál, mintha én írtam volna pár hónapja.

Első és legfontosabb dolog. Te nem szereted magad, úgy érzed kevesebb vagy másoknál, és ezt sugárzod kifelé is, úgy is, hogy nem tudsz róla. Ezért nem jön össze a munka, pasi stb.

Ha te nem szereted magad, hogy szerethetne más is?

Egy kis gyakorlat:

állj meg a tükör előtt és nézd meg mi a szép benned (szem, száj, haj, mell, derék, láb) bármi és azt hangsúlyozd, emeld ki, legyen még szebb. Ha belépsz valahová, gondold azt, hogy te vagy ott a legszebb és legjobb. Idő kell hozzá, de menni fog.

Minden nap keress magadban egy jó tulajdonságot. Csak arra koncentrálj az erősítsd.

Ezeket akár fel is írhatod és a hét végén nézd meg, hogy mennyi jó van benned.

Barátok:

valószínűleg nehezen állsz szóba idegenekkel, nehezen létesítesz új kapcsolatot.

Próbáld ki, hogy első nap 1, majd 2 idegen emberrel váltasz pár szót. Pl: a boltban a zöldségeknél meglátsz valakit (kezd az idősebbekkel, ők jobbak ebben) végre itt a nyár a sok finom gyümölcs, gyönyörűek ezek a barackok, dinnyék, és milyen finomak. Vagy bármit, egy kisgyerekes anyukának dicsért meg a gyerkőcét, érdeklődj felőle, hány éves stb.

Ha ebbe belejössz akkor jobban fog menni a beszélgetés ismerkedés.

Milyen barátot szeretnél? Mi az érdeklődési köröd? szereted a könyvtárat, színházat, sportot, természetet. Menj oda, ott olyanokkal találkozol, akiket szintén ez érdekel, egy közös pont már van is, és ha már megy a beszélgetés ki tudja hová fejlődhet a kapcsolat.

Fel a fejjel és szeresd magad, biztos egy csodálatos ember vagy, csak neked is többet kell küzdened bizonyos dolgokért ami másnak csak úgy megadatik.

Ez egy kicsit morbid, de én mindig arra gondolok, hogy vannak emberek akiknek még nálam is sokkal rosszabb. Van akinek éppen most halt fia, lánya, anyja, apja, éppen most tudja meg hogy halálos beteg. Elárverezik a házát, egyedül marad 3 kisgyerekkel, most vágják le a lábát, most vakult meg. Ezek mellett a te (az én) problémánk eltörpül.

Szia!

Hol élsz, milyen végzettséged van, miket csináltál eddig?

Priviben is küldheted.

Azon vagyok!

És mindenképp elolvasom a naplót!

Köszönöm a bíztatást

Szia!

Ne keseredj el,nem kell ilyen tragikusan venned a dolgokat,hiszen nem egyetlen ember vagy aki ilyen helyzetben van...

Ez még csak a kezdet,hogy az élettől kapod a pofonokat...hidd el mindegyiknek meg van a miértje.Az én lányom 26 éves volt,túl egy nagy csalódáson és most megtalálta az igazit:)

Te is fiatal vagy,előtted az élet!Próbálj pozitívan állni a dolgokhoz,ezt Én mondom aki a mély gödörből kimászott mint a parasztember szamara!(ezt be is tettem a naplómba,ha akarod elolvashatod)

Az jó,hogy itt a Hoxán igaz barátra találtál és meg tudsz beszélni vele dolgokat.Én is találtam és nagyon sokat segítettek...:)

Fel a fejjel,ne add fel!

Mindaz, amit szeretnél, kb. kb. 30 év munkája...

Hidd el, nagyon sok verejték, álmatlan éjszaka, lemondás van a férj-lakás-gyerek-kocsi mögött.

Csak szépen sorjában... Nem olyan fényes, mint ahogy látszik.

Vagy határozd el magad és változtass az életeden.

Akár külföldön is.

A környezetváltozás jót szokott tenni.

Sziasztok!

25 éves vagyok, és úgy érzem annyira padlón vagyok, hogy ennél már nincs is lejjebb!

Persze tudom biztosan én látom túl sötéten a dolgokat, de valahogy minden összejött most, és egyenként is nehéz lenne feldolgoznom, mert túl lelkis vagyok, de így egyben kicsit sok. Nem tudom mihez kezdjek az életemmel, kilátástalannak tűnik minden. Remélem 1-2 hét és tisztábban látok majd, hogy sikerül észrevennem hogy a felhők mögött is kék az ég, de most nem megy.

És hogy miért is érzem így magam?

Sajnos nagyon régóta keresek munkát, de nem találok, általában még válaszra sem méltatnak, és engem ez a tehetetlenség már kiakaszt, pedig folyamatosan bújom az internetet és az újságokat is, és magam is adok fel hirdetést, de eddig sikertelenül. Nagyon remélem hogy hamarosan összejön már, mert jó lenne valami ami eltereli a figyelmem a többi problémámról, és persze nem utolsó sorban jól jönne a pénz is.

Aztán barátok... sajnos olyanok mint a mese. Hol volt hol nem volt. Volt egynehány akikben hatalmasat csalódtam, és én ezekután sem adom fel,nyitott vagyok, keresgélek, hátha akad majd egyszer egy olyan akire ha szükségem van, akár hajnalban is felhívhatom. Aki igaz barát! Igaz van egy lány akivel itt hoxán ismerkedtem meg, a világ 2 végén lakunk, de az életünk, a gondjaink kísértetiesen hasonlóak, mondhatom napi kapcsolatban vagyunk, és az egyetlen ember, annak ellenére hogy sosem találkoztunk, akinek kimerem önteni a szívem, és nem csak kimerem, hanem szükségem van rá, és bizonyította hogy bármikor számíthatok rá.

A családomat szeretem, imádom, 3an vagyunk testvérek, és tudom hogy a szüleim is szeretnek, és mindent megtennének értem ami csak tőlük tellik, de mégis elnyomva érzem magam a tesóim mellett, úgy érzem kevésbé becsülnek meg, és mintha engem kissé félvállról vennének a többiekhez képest. Ezen a napokban szeretnék majd változtatni, leülni velük és elmondani a bánatom, problémáim, és csak merem remélni hogy majd megértjük egymást.

És a párkapcsolatomról nem is beszélek. Szakított velem az a férfi, akiért a világ végére is elmennék, és mindent megtennék érte, aki álmaim férfija. Több mint 3 éves a kapcsolat, és azt mondja már nem szeret. elmúlt. Megértem és nem fogok a nyakán maradni, nem fogom ráerőszakolni magam természetesen, de még reménykedem ha különválnak az útjaink, hátha rádöbben majd hogy mégiscsak kellek, remélem hogy a sors még keresztezi útjainkat. Csak ez visz előre. Nem tudnék elképzelni mást társamként, gyermekeim apjaként.

Szóval itt vagyok 25 évesen és nem tudok felmutatni semmit sem, nem értem el az életben semmit sem, úgy érzem elpazaroltam eddig ennyi időt. Nem tudok felmutatni egy normális kapcsolatot, sem a társammal, sem a szüleimmel, sem barátokkal, nincsen munkahelyem, semmim.

A külsőmmel kapcsolatban is negatív érzéseim vannak, nem érzem jól magam a bőrömben, persze tudom ez csak rajtam múlik, és próbálok is tenni a dologért, csak nem látom a változást sajnos.

Egyáltalán nem vagyok elégedett magammal, semmilyen téren.

És néha nézem a közösségi oldalakt, és kicsordul 1-1 könnycsepp, mikor látom hogy mások, az általam megálmodott életet élik.

Nincsenek nagy vágyaim, csak biztos munkahely, komoly kapcsolat, eljegyzés, baba, autó, és egy lakás. Persze szeretnék utazgatni is és hasonló dolgok, de ha az imént felsorolt dolgaim összejönnének, már boldog lennék, amit már csak tetőzne pl egy utazás.

És félreértés ne essék, nem irigykedem én másokra, hanem velük örülök, de mégis mindig megfordul a fejemben hogy ők mitől jobbak, mitől sikeresebbek mint én? És amúgy a 7köznapokon próbálok mindig mindenhez pozitívan állni, hátha bevonzom, de általában nem sikerül, így elkeseredem.

Jól esett ezeket most leírni, és lehet összefüggéstelen, és igazából kérdésem sincs, de akinek lenne így hozzászólása szeretettel várom!

Szép napot!