Őszinte beszélgetés a pároddal megcsalás után, mit szeretnétek tudni? (beszélgetés)
Kérdő mondatom: miért? mióta? hol? hülye vagy? elment az eszed?
Felszólitó mondatom: na húzz a picsába!
(nem voltam ilyen helyzetben, de szerintem ezeket kérdezném)
És nem volt megcsalás? Te sem, Ő sem, soha?
Látszik, hogy nem ismersz! 😀
Furcsa képességekkel vagyok megáldva. 😀
Úgy kell csinálni, hogy ne derüljön ki az ilyesmi.
A füllentést, mi fiúk már az általánosban tanuljuk..-)))
Hát persze, aki a saját szerepét megvizsgálja egy csalásban, az mind lábtörlö.
Büszkeség, az a fontos, semmi más.
Mondom én, hogy nem hozta az elvárást a háztartási gép...
No, sebaj, azért én jól érzem magam, köszönöm.
Csak megerősödik? Hát az enyémben többet nem tornáztatná az biztos! 😀
na de miért, hát nem kopott el neki a cerkája...-)
húúú, csak viccecske..-))
Ja és szerintem úgy bevágnám az ajtót kifelé, hogy kiszakadna tokostól! 😬
Nekem ez a túlzásokba eső büszkeség is túmáccs. Mint ami itt is megy a fórumokon bizonyos emberek megnyilvánulásaiban/nál. Én ennél sokkal természetesebb vagyok és bizonyos esetekben a reakcióm is természetes. Nem megjátszott, nem úrinősködöm, ha nem érzem úgy magam adott helyzetben. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudom magam visszafogni vagy botrányosan viselkedem, de ha engem megcsalna a pasim, hát bakker, lenne hozzájuk néhány jókívánságom aztán viszon’látásra! 🤘
Én még azt tanultam, hogy egy nőben legyen büszkeség. A mai lányok képesek lábtörlőként viselkedni, aztán csodálkoznak, hogy annak is használják őket.
Ugyanazzal a lendülettel vissza is fordulhat.😀
Tökéletesen leírtad a sógornőmék válását.
30 év után borult a bili. Ott normális, emberi szón kívül minden volt: kiabálás, tányérdobálás, ócsárolás, ...
Sosem merült fel bennem sógornőmmel kapcsolatban az arrogáns szó, pedig valóban jól leírja, milyen is ő. Köszönöm! :)
Soha nem lehet tudni, mikor jön szembe az Igazi ! e:) Lehet, hogy növényeket vagy halacskákat visz Neked a tóba.:)
Hát ez még sokkal fiatalabb koromban volt. Már rég feladtam.
Az se mindegy, milyen életkorban keresel új társat, és akkor mekkora a választék.
Én tanultam belőle. Azt mondtam nincs mese, magasabbra kell tenni a lécet, mert a következő ilyen után biztos börtönbe kerülök. Az lett a vége, a kicsivel nagyobb elvárásnak mi szerint legalább olyan legyen mint én, egyik következő se tudott megfelelni.
Megalázva érezném magam. Nem lenne kérdésem. Úgy kitenném a szűrét, hogy azt is elfelejtené hogy itt volt.
Nem az a lényeg, hogy a válasz változtat-e a helyzeten. Ez a Te habitusod, kész.
Hanem az, hogy én képes vagyok-e tanulni ebből.
Mert tudnunk kell tanulni minden helyzetből.
Kasztrálás után milyen halálnemet kívánsz?
Nem. Engem azért nem érdekelne, mert nem tudna olyat mondani, ami változtatna a helyzeten.
Azért veszem, mert engem is minősítettél. 🙃 Ugyanis én voltam az első, aki azt írta, hogy nem ülne le.
És igen! Én azt gondolom, aki nem akarja tudni az okokat, az fél szembenézni a saját elkövetett hibáival, és az arrogancia.
Miért veszed ennyire magadra? A következő hsz-ben ott van, hogy saját magamat is annak tartottam.
Mint mondtam, a habitustól függ.
Arrogáns? Miért minősítesz? Minősítgetés nélkül nem tudtad volna leírni, hogy te mit tennél, vagy tettél ilyen helyzetben? Az, aki lenyeli a békát, milyen ember? Kétségbeesett? Fél, hogy egyedül marad? Fél, hogy nem tudja majd eltartani magát? Vagy? Aki nem kérdez, az nem szeret... 🤔 Miért? Aki átver, az talán szeret? 😄🤦🏼♀️ Én addig élek együtt valakivel, amíg jól érzem magam, élvezzük egymást, semmit sem kell erőltetni, semmi sem hiányzik (semmi komoly), nem kell hazudni. Rövid az élet. Nem muszáj egy emberrel leélni, untatni, kínozni egymást, mint nagyanyáink idejében. Ha választhatok, inkább több rövid, boldog kapcsolat, mint egy hosszú, boldogtalan.
Hogy ki az a qva, aki miatt érdemes volt eldobni ennyi évet?!
Amikor engem megcsalt a férjem, 16 év házasság után, az első gondolatom nekem is ez volt: hogy tehette ezt meg velem? A következő pedig az: miért? Hát ki vagy te? Talán minden tökéletes volt? Kinek a szemszögéből?
És megadtam magamnak a válaszokat. Súlyos beszélgetések voltak, önmagammal.
Mert ahhoz, hogy vele is beszélni tudjak, le kellett győznöm a büszkeségemet, az arroganciámat.
Ehhez kellett a szeretet, amit éreztem iránta.
Utána persze átbeszéltük ketten is, és megértettük mi vezetett idáig.
Szerintem olyankor, beismerjük vagy nem, ezer kérdés van. Hányra lesz őszinte válasz, ki tudja...?
Habitus kérdése is, hogy azonnal kivágja vki a csaló felet, vagy előbb kérdez.
Átbeszélni szerintem az nem akarja, végkimeneteltől függetlenül, aki túlzottan arrogáns. Aki nem hajlandó ránézni arra, hogy ő mit tett azért, hogy megcsalják.
A szeretetben nincs arrogancia, így azt gondolom, aki nem kérdez, csak ajtót mutat, az nem is szeret. Az csak egy elromlott háztartási gépet hajít ki, ami nem felelt meg az elvárásainak.
Hogy mikor szedi össze a cuccait?
További ajánlott fórumok: