Nők elleni erőszak (beszélgetős fórum)

Rendben. Szerinted mit lehet tenni?

Eddig csak én írtam olyant, ami egy irányt mutat, ami felé el lehet indulni, mindenki más csak károg, hogy mi miért nem jó.

Nos, esetleg valaki még megpróbál megoldást keresni, vagy tovább bohóckodunk a "És miért nem... Hát igen, de" játszmával?

"Budapesti Rendőr-főkapitánysággal és a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesülettel (NANE) együttműködésben. A Vodafone Magyarország és a NANE átfogó biztonsági programja a párkapcsolati erőszak áldozatainak támogatására dolgozott ki egy mobiltechnológia segítségével támogatott rendszert - olvasható a NANE és a cég közleményében.

A program során az arra rászorulók egy gyufásdoboz méretű, GSM-hálózaton működő mobil vészjelző készüléket kapnak, amely veszély esetén egy gombnyomásra elküldi a vészjelzést és a pontos földrajzi koordinátákat is a központba, lehetővé téve, hogy a hatóságok azonnal beavatkozzanak.

A riasztást után a rendőrség azonnal kimegy a helyszínre, hogy a párkapcsolati erőszaknak kitett nők minél előbb segítséget kapjanak. A riasztás során a műveleti központban megjelennek a készülék használójának adatai, valamint a tartózkodási helye, így megindítható a rendkívül gyors hatósági beavatkozás. Amellett, hogy az eszköz segíti a külső segítségnyújtást, már a rendszer puszta léte is visszatartó erőt jelenthet."

Egyelőre nem sok jót olvastam, persze azért, mert sajnos ez a helyzet.

Az egyik szomszédhoz menekült a hölgy ismerősöm a kisfiával a drága férje rájuk törte az ajtót, még a szomszédot is megütötte. Ezután még a hölgy könyörgött a „megmentőjének”, hogy ne hívja a rendőrséget, mert akkor tuti megöli a férje.

Egyszer 72 órára eltiltotta a rendőrség a feleségtől ezt a szép embert, a lakásba sem mehetett be. Utána egy hétig nyugi volt, de azután minden folytatódott, azzal a kiegészítéssel, hogy az eltiltás miatt is jár egy pofon. Mert persze az is a nő hibája volt.

Ez esetben a legnagyobb gond, hogy a hölgy önbizalma a nullával egyenlő. Nem hiszi el magáról, hogy képes lenne megállni a saját lábán. Nem tudom, hogy lehetne egy kis önbizalmat visszaadni neki.

Sok esetben az azonnali segítség nem működik, hiszen legtöbb bántalmazott nő megbocsájt a párjának, sőt azt mondja, hogy ő a hibás, illetve, hogy megérdemli.

Van egy ismerősünk, aki felszedett egy pasit, de van 2 kisgyereke (5 és 9 évesek), rögtön magához költöztette a pasit és egyszerűen minket utált, amikor megpróbáltuk rábeszélni, hogy dobja ki, mert a végén nem csak őt, hanem a gyerekeit is verni fogja a pasi. És ez ugye nem egy hosszú kapcsolat volt, hanem összesen kb. fél évig tartott, de a pasi a második héten már kék-zöldre verte a ismerősünket, egy idő után már annyira rettegett a pasitól, hogy kidobni sem merte. Egyszer aztán a pasi úgy megütötte, hogy eltört a gégéje és majdnem meghalt. Az volt a szerencséje, hogy a nagyobb gyereke segítséget hívott.

ezután még a pasi hónapokig próbálkozott nála, de szerencsére volt annyi esze, hogy nem engedte be újra a lakásába.

Apósom egy ilyen típsú férfi, bár szerencsére sokat változott. Nem bántja anyósom csak lelkileg terorizálja, de ezt mind a saját anyjától tanulta, egy nőtől.

Az ilyen férfiak, úgy is választanak párt maguknak, hogy úgymond idómitható legyen.

Vannak viszont esetek, amikor azért elgondolkodtató ki is a hibás.

A nőknek is van az a típusa, aki nem tudja befogni a száját, és itt nem azt mondom, hogy a verés normális, mert NEM, de azért néha meg lehetne kérdezni, mi is volt az előzmény.

Igen, a barátok és a rokonok kell/ene, hogy segítsenek. Ha nincs senki, akkor vannak anyaotthonok (bár szerintem ezek nem lehetnek olyan tökélets helyek.:/)

A távoltartás nem egy rossz dolog, általában a bántalmazás hirtelen felindulásból, és sokszor alkoholgőzös állapotban történik. Ezek nem állandó állapotok. Ha valaki mer a hatósághoz fordulni és utána következetesen távol is tartja és segítséggel távol is tartatja magát, akkor szerintem van esélye, hogy tényleg kikerüljön ebből az áldatlan állapotból.

Gyakran nem is tud elmenekülni.

Elveszik az iratait, lakáskulcsát, pénzét, ruháját, gyógyszereit, lakásba bezárják, naponta megerôszakolják, összeverik,stb.

Van, igen.

Elméletileg erre is való a távoltartás.

Sajnos pontosan igazad van.

Az, hogy fizikailag bántalmazzák, már a "végső stádium". Addigra a nőből már egy társfüggő, önbizalmatlan roncs "asszonyállatot" idomított a drágalátos férj.

És ebből a szintből összekaparni valakit nem kis teljesítmény! Sajnos... :(

A bevarrt szájú nő kapcsán olvastam egy cikkben az alábbi adatokat.

Minden ötödik nő olyan családban nő fel, ahol az édesapa verte az édesanyát, vagyis napi szinten volt szem- és fültanúja, netalán részese is a családon belüli erőszaknak.

Egy statisztika szerint a meggyilkolt nők több mint felét (51,2%-át) férjük vagy élettársuk gyilkolta meg, ám egy másik forrás ennél is riasztóbb: eszerint a meggyilkolt nők 76%-a lelte halálát párja kezeitől.

A nők átlagban 35 alkalommal élnek át bántalmazást, míg végre segítséget kérnek, és 5-12 intézményhez fordulnak segítségben reménykedve, mielőtt valóban hatékony segítséget kapnak, vagy mielőtt megölik őket vagy gyerekeiket.

Hazánkban minden héten legalább egy nő veszíti életét férje, élettársa, barátja vagy az exe miatt.

Van a környezetemben is egy terrorizált nő, régóta ismerem. Nem foglalkoznék én mások magánéletével, de ezek az adatok rémesek. Mi az, hogy ha végre ráveszi magát egy nő, hogy elmeneküljön, akkor is 10-12 helyre kell mennie, hogy valódi segítséget kapjon?...ha addig nem ölik meg! Ezek a nők éppen olyan áldozatok, mint az, akit az utcán támad meg egy idegen.

Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ő választotta a párját, ő döntött így, hiszen az esetek nagy többségében, nem így indul egy kapcsolat, hanem fokozatosan válik ilyenné. Mire eljut egy ilyen helyzetben lévő nő oda, hogy felismeri, baj van, addigra már halálra van rémülve vagy olyan kicsi lesz az önbizalma, hogy azt gondolja, nem is érdemel jobbat.

Mit tehetnénk, mit mondhatnák, ha felismerjük, hogy ismerősünk, barátunk ilyen helyzetben van? Ha megpróbálom szóba hozni, dühöt, félelmet és/vagy tagadást váltok ki. Tényleg semmit nem lehet tenni?