Nem értem, mi történik (beszélgetés)

Nagyon jó a téma! Érdekes olvasgatni a hozzászólásokat.

Nagyon komoly dolognak kellene történnie ahhoz, hogy a családomat feladjam. Ha konkrétan felteszed a kérdést, és hetek múlva is csak hezitál, nem tennélek meg befutóra (bocs, de ez a véleményem). A személyes tapasztalatom az, hogy a 3. az mindig csak 3. marad, és egy ilyen szituációban minden csak ellene szólhat. Természetesen; a (barát)nők (munkatársnők... stb) mindenről képesek meggyőzni - illetve bármire rávezetni - egymást, de a következmények végül úgyis egyetlen emberen csattannak majd.

De ebben a világban már minden társadalmi ellentmondásra van legalább 2 ugyanolyan ellentmondásos cáfolat is... ilyen ez.

hát az igazi az hogy nem lennék a helyedbe, kb ennyi

a többi meg ugyis rajtatok múlik

tessék, most mondtad ki, TE vagy bizonytalan, és emiatt billegsz ide oda, hát persze hogy ő is billeg

neked el kell donteni mit szeretnél és e melett kiállni

az se baj ha azt szeretnéd hogy az anyjához költözzön és utána kezdjétek előről ti az egészet mint egy független nő és férfi

csak ezt neki is igy kell elmondani

Ha tudok normálisan viselkedni, vagyis nincsenek rossz érzéseim,akkor annyira jó minden. Akkor ő is bátrabb, felszabadultabb , észre veszem rajta.

Aztán egyszer csak elbizonytalanodok,és annyi.

ha pozitív vagy és boldog sokkal több esélyed lenne nála

valahol nincs benned valami félelem ettől hogy odaköltözne és csak veled lenne? ez nem ijeszt meg

olyan a viselkedésed mint aki akarja hogy ez legyen de közben meg a tudatalattid meg elüldözi

másképp ez nem valósítható meg :(vagy ne hozzám,az anyukája is várja a régi kis szobájába.

Aztán majd alakul.Erről is volt szó.

Azt biztosan tudom,hogy tervezett velem( 8és még most sem mondja,hogy nem,állítja,hogy velem szeretne élni,legutóbb pénteken, csak nem tudja,menne-e?)

Valahol ez megbicsaklott.

Nem zárom ki,hogy miattam,akaratom ellenére.

Nem, neked semmi közöd a kettőjük életéhez; a régi egymás iránti szerelmükhöz, a gyerekhez, az egymásban való csalódásukhoz és a láthatóan még meglévő szeretetükhöz.

Annyi közöd van, hogy ha a pasi beállít hozzád a bőröndjeivel, akkor befogadd, ha szereted. Egyébként semmi beleszólnivalód vagy kommentálni valód nincs az ő tíz-húsz évükbe. Főleg mivel a jelek szerint a kedvesed sem tőled várja az élete megoldását, a jövője alakulásával kapcsolatban pedig a "nem döntöttem még el, hogy nem téged választalak" kitétel a legbíztatóbb..

Annyi közöm van,hogy ha kötődnek érzelmileg,akkor nekem nincs helyem a pasi mellett!

Amúgy ezt lezártam magamban, nem érdekel,mert meggyőz az,ahogy velem bánik.Úgy-ahogy.

Akkor sajnos marad a szenvedés még egy darabig,...aztán a szakítás.

Nem kell nyálcsorgatva hízelegni, csak be kellene fognod a kis szádat és SOHA nem hozni szóba a "másik életét".

Ennyit kellene tenned a NAGYŐ-ért !

Ki olvas gyorsabban?

Ha nekem kéne,az hosszan íródik., 2-vel.

Hú,ha okos lennék! Ha tudnék fondorlatos, bájoska,ésszel gondolkodó nő lenni, nem itt tartanék,és ezt nem vele kapcsolatosan mondom.

Engem mindíg az érzelmeim vezéreltek,és ha én vkit nem szerettem,sosem vágtam hozzá jó pofát ,mint okos nő,aki tudja,mit kell tennie,ha célt akar érni egy kis praktikával.

ha erre gondolsz, lehetnék olyan is,hogy bárhogy bánt is,mosolygok,kedveskedek,és nem mutatom.

Mosolygok akkor is,ha legszívesebben sírnék ott,akkor.mert ez a vonzó, ettől cövekel melléd a férfi, ezt várja,erre van szüksége. Ezért marad végleg.

Sajnos, nem ilyen vagyok.