Nem bírom. Segítsetek. (beszélgetés)

Nekem a "kölök" egy kedves becézés, de ízlések és pofonok.. :-)

Abban egyetértünk, hogy a gyereknek el kell lennie egyedül is - az enyémek is eljátszanak órákat magukban - csak azt gondolom, pont azért lettek ilyenek, mert amikor viszont szükségük volt rá, akkor annyit kaptak belőlem, amennyit csak szerettek volna. Így megteremtődött az a bizalom, biztonságérzet, amelyben már tudtak szépen önállósodni.

A 22 hónapos fiam pl. amikor a tesója délelőtt ovizik, szépen eljátszik egyedül és gyakran arra megyek be a szobába, hogy bemászott az ágyába és elaludt, mert ő 11 körül szeret aludni. Ebből a szempontból (is) teljesen problémamentes.

Sokan azt mondják, irtó szerencsés vagyok a nyugis gyerekeimmel. Az első baba után még hajlamos is voltam azt gondolni, hogy igen, szerencsém volt. Aztán jött a második és ha lehet, még könnyebb természetű, még kezelhetőbb, mint az első és most ugyan még csak 4 napos a legkisebb, de haláli nyugodt babóka, néha észre se vesszük, hogy van. :-)) Nekem ebből az jön le, hogy a kötődő neveléssel jól csináltuk már az elsőnél is, a többieknél meg még hozzájön a rutin. Remélem, később se szúrom el nagyon a dolgokat, amikor már mondjuk kamaszodnak...

Nagyon bölcsen neveled a gyerekeidet, én is hasonlóra törekszem, igaz nekem még csak egy picurom van. De jó lenne, ha többen így gondolkodnának. :-)

Ezt a ne avatkozzunk bele a konfliktusaikba dolgot meg nemrég olvastam Bruno Bettelheim: Elég jó szülő c. könyvében, úgyhogy neves pszichológusok is igazolják, hogy a gyermekek számára ez a legjobb megoldás.

Gratula neked a gyermekeidhez,ügyes vagy ,én akkor esem szét ha például lebetegszenek,de hála az égnek ritkán fordul elő.

Négy gyermek mellett is azt mondták ma, milyen jó nyugi van nálunk ,le tudtam ülni 1,5 órára beszélgetni. Annyiban nem értek egyet hogy én biztosan nem kötném magamra ,el kell lennie néha egyedül is egy kicsit hogy függetlenedjen,de mindenki másképpen csinálja.Nem tudom elképzelni hogy gazolok a napon az udvaron és közben a hátamra kötve csüngjön a gyerek rajtam mint egy kis gyümi a fán,sokkal kényelmesebb neki akár közvetlen mellettem a babakocsiban vagy az utazóágyban ,vagy akár egy pléden amíg el nem tud mászni.

Csak könyörgöm egyet feljtsetek már el!!!!!!!hogy nem "kölkök",ettől kinyílik a (nemlétező)bicska a zsebemben,kölke csak az állatoknak van.Ha már nincs más a szótárban akkor gyerek ,de nem kölök!!

Ezekre gondoltam többek között,aranyvirágom:-)

Azt hogy olvastam, tanultam a szakirodalmat,sőt saját gyerekeim neveltem már említésre se méltó:-) :-)

Igaz elégedett felnőttek lettek és egyik se munkanélküli,márcsak a szorgalmuk miatt se,szintén szót se érdemel.

én ítam erről

próbálok erre törekedni, de elég heves vérmérsékletűek a gyerkőceim, nem verekednek, de mindkettő nekiáll patáliát csapni ha "sérelem éri" és jön hozzám.

amúgy az elvvel egyetértek, csak esetünkben nehéz kivitelezni

Köszi mindenkinek, jólestek a szavaitok. :-)

Valaki írta lejjebb, hogy az is nehéz, hogy igazságot tenni, vitákat elsimítani, stb. Nos, ez a világon a legnehezebb, ugyanis nem szabad - ritka kivételtől eltekintve - belefolyni a gyerekek vitáiba. Nekem is borzasztó nehéz néha nem odarohanni és megmondani a tutit, de hacsak nem bántják egymást fizikailag, akkor nem szabad. Könnyebben elsímulnak a nézeteltérések egy idő után, ha a gyerekeknek van lehetősége megtanulni a konfliktuskezelést. Megtanulnak harcolni is, de elengedni is, megosztani is és megtartani is - későbbi életük során fontos lesz ez még!

Szóval fül becsuk, és amíg nem folyik vér, addig hagyni kell a kölköket érvényesülni! :-))) Erre nem magamtól jöttem rá, ötgyerekes kedves ismerőstől tanultam. Ha nála bevált, nálunk is be fog. :-)))

szerintem mindenki az szeretne lenni :-)

kérdés, hogy sikerül-e?

szokták mondani: eddig elveim voltak, most gyerekeim vannak :-)

az a baj, hogy az alap dolgokon kívül még millió olyan van ami közrejátszi a kiegyensújozottságban. Pl: házasság, egészség, anyagiak, stb...

Biztos sokan meg fognak kövezni érte, de arra gondoltál már, hogy esetleg a nagyobbik gyerkőcöt beadd bölcsibe? 2,5 éves, lassan ovis lesz, szerintem ha van ilyesmire lehetőséged (vagy családi napközi), megpróbálhatod.

Az én fiam szeptemberben lesz 2,5, de ő akkor már oviba fog menni - én meg dolgozni, ha minden igaz.

Szerettük volna neki mi is a bölcsit, pedig nincs kistesója (még).

Tudom, hogy sokaknak ez nem tetszik, ha anyuka "lepasszolja" a gyereket - szerintem meg egyáltalán nem bűn. És még a gyereknek is jót tesz. Mi pontosan ezért is gondolkoztunk rajta, mert neki lett volna igénye több játszótársra, stb.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a férjem segít itthon - igaz, sokat nincs velünk, mert este épp, hogy hazaér fürdetésre, és sokszor hétvégén is dolgozik, de amikor itthon van, maximálisan figyel a gyerkőcre, és nem rója fel, ha nincs minden katonás rendben. Már pedig egyáltalán nem szokott...:)

A nagyi is közel van, de hozzá csak 1-2 órára viszem át, ha kell. Mondom, nekem szerencsém van.

A napirend viszont tényleg nagyon kell, és még ha kialakítani nagyon melós is lehet, pláne 2 gyerekkel, megéri.

Nagyon-nagyon jól csinálod,gratulálok!!!Nekem nincs még gyerekem,de egyszer én is ilyen kiegyensúlyozott anya szeretnék lenni.Ha a szülő jól van,akkor a gyerek megérzi és jól tud alkalmazkodni és kisebb az esélye,hogy egy hisztis és nehezen kezelhető gyerek lesz.Te vagy az élő példa,hogy meg lehet oldani mindent úgy,hogy a család egyik tagja se érezze magát elhanyagolva és ez mellett rend és tisztaság legyen.Én egy hasonló fórumon írtam le hasonlókat,mint te,de hozzám lett vágva,hogy ugyan mit tudok én,ha nincs gyerekem és majd meg tudom milyen nehéz már egy gyerekkel is az élet.Ezért is köszönöm neked ezt a részletezést,mert ezzel bizonyítottad,hogy nem lehetetlen dolog,hogy létezzenek kiegyensúlyozott anyukák.Én hiszek abban,hogy a gyerek megérzi a környezete problémáit,feszültségét és ezért hisztis vagy alszik nehezen (persze más okok is lehetnek,de többnyire ezek a mérvadóak szerintem),ami visszahat a szülőre és ideges lesz és ez egy körforgás.

Szóval remélem,nekem is ilyen jól sikerül majd az anyaság!

én ugyanilyen idős gyerekekekkel külföldre kerültem, tök egyedül. a legközelebbi segítség is 1300 km-re volt.

Nagyon hamar elmúlik ez időszak és összeszoknak a gyerekek is. Aztán már hiányozni fog az időszak mikor picik voltak. Élvezd ki, hogy babázhatsz, játsz velük sokat. És ne hagyj rá mindent a kicsire. Háztartást meg be kell osztani. minden napra mást tervezni megcsinálni. És pihenj mikor ők is pihennek. És szedjél magne b6-ot, hogy ne légy ideges.:))

irigylésre méltó az energiád és a türelmed

sajnos nincs mindenki ennyivel megáldva

Én is elég találékonynak érzem magam meg fizikálisan is bírom a kiképzést. Viszont ott borul a dolog, hogy a hisztit rettentő nehezen viselem, a betegségek meg felörlik az idegeimet (az aggodalomtól).

Ez nagyon klassz, tényleg gratulálok hozzá. De ne felejtsük el, hogy - olvasom a naplódat, innen vagyok ilyen jól informált ;) - te mindig is. úgynevezett természetközeli ember voltál, annak csak a jó értelmében :). Egy városi nyüzsgő embernek ez nem hiszem, hogy kivitelezhető, ötleteket viszont tényleg lehet belőle meríteni.

Bár szerintem az, hogy a bébik is is nyugisan, a vidéki környezet is teszi - nem utolsó sorban persze a szüleik nyugodtsága.

Gratula! Sok mindenhez ;)

Nem is volt mondható "minőséginek" a gyereknevelés akkoriban. Ellátták a gyereket alapszinten.

Mostanában a gyereknevelés arról szól, hogy minden percünket a gyerekkel kell tölteni, hogy minél fejlettebb, okosabb legyen. E mögé van rendelve minden más.

Régen a legfontosabb a háztartás vezetése, a munka volt, a gyerek el volt magában, vagy a többi gyerekkel.

Ma teljesen más feladatokat állít elénk az élet, mint nagyanyáink idejében. Sokkal pörgősebb a világ. A mostani asszonyoknak is éppen elég dologra kell figyelni, ráadásul saját magát se hanyagolhatja el, mert megszólják.

Különben nem hinném, hogy mi kevesebbet dolgozunk, mint a régiek.

így van

mondjuk én közben rájöttem, hogy ha nagyobbak akkor másképpen nehéz velük: játszik egyedül, de segítsd ezt, add ide azt, szomjas vagyok, de abból apohárból kell amiből amásik iszik, allandó igazságtétel, békítés, pelenkázás-wc később wc-wc, mindketten egyszerre akarnak bújni stb... Közben vissza kell állni munkába. Most újra ott tartok, hogy éjjel mosok fel, teregetek, vasalás meg halasztv. Csak a legszükségesebb.

Csajok, távol álljon tőlem, hogy az észt osszam, segítő szándék vezet, amikor leírom: aki nem tud 1-2 baba mellett nem frászt kapni, ott valami nagyon nem jól van. Leginkább szervezési hibára gyanakszom.

Nekem 3 gyerekem van, a legnagyobb sincs még négy éves, a középső 22 hónapos, a kicsi 4 napos. :-)

Amióta a világon vannak, még soha, egyetlen egyszer sem éreztem, hogy bele akarnék bolondulni a melóba. A három gyerek mellett van egy kutya és egy macska a lakásban, van kertünk, 120m2-es házunk és nincs segítségem.

A legnagyobbom 3 éves koráig nem aludt át egyetlen éjszakát sem, a középső 18 hónapos volt, amikor abbahagyta a szopit és elkezdett aludni éjjel.

Nálunk bevált, hogy az aktuális legkisebb mindig mellettem alszik, így föl sem kell ébrednem szopikhoz, ők szépen cicire csatlakoznak és alszunk tovább. A két nagyobbom másfél éves kora körül önként és dalolva költözött saját ágyába mellőlem - soha semmi hátrányát nem tapasztaltam az együttalvásnak, előnyét annál inkább. A babák is nyugisabban alszanak anya mellett, nincs fölösleges éjjeli sírás - az enyémek sosem sírtak éjjel, csak ha betegek voltak vagy esetleg fogzáskor, bár azt is ritkán.

(Mindhármat itthon szültem, így nálunk a hétköznapok nulla naptól kezdődnek - ezért tudok már írni a négynapos baba mellől, csak hogy ne lepődjön meg senki.)

A jól szervezett háztartás nem tarthat napi 2-3 óránál tovább, képtelenség. Én minden nap felporszívózok, felmosok mindenütt - ahol gyerek meg kutya is van egy helyen, ott muszáj, tehát nálunk muszáj. Van egy könnyítésem, ez a mosogatógép, nagyon sok munkát megtakarít számomra, ajánlom mindenkinek, akinek nincs. A konyha sose rumlis, még főzés közben sem, mert a használt edény már megy is a gépbe, ha megtelik, elindítom - tökéletes megoldás.

A hétköznapi főzés max. félórát vesz el naponta, mert ugyan maga az étel általában ennél tovább fő, de ugye azt tud magától is. Ha ügyesek vagytok, sokat lehet előre dolgozni - pl. örköltet megfőzöl egy jó nagy adagot, nem igényel sok munkát, de sok mindenre jó. Egyik nap ehetitek nokedlival, krumplival, ki mivel szereti, a többit kis adagokban berakod a hűtőbe, fagyóba. Főzelék tetejére mehet feltétnek, csak meg kell melegíteni. Ledarálod, mehet húsos palacsintába. Egy adag lehet gulyásleves alapja, stb.

Átgondolt bevásárlással - azt is átgondolod, mikor mit főzöl a héten, írsz listát, stb. - nem csak időt, pénzt is spórolsz.

A mosógép megy magától, szépen teregetésre érdemes több időt szánni, sok vasalástól kímél meg.

Udvari, kerti munkák simán mennek úgy, hogy a gyerekek is kinn vannak - a legpicibbnél remekül működik a hordozókendő.

A napirend fontos dolog, úgy kell alakítani, hogy a gyerek bioritmusához legjobban alkalmazkodjon, akkor nem nehéz betartani, viszont sokat könnyít.

A többedik gyerekek már kész családba érkeznek, mi több, valamelyest a pocakon át a napirendet is érzékelik, tanulják, mire kibújnak, könnyen beilleszthetők a nagyobbak rendjébe.

Sírni sose hagytam egy gyerekemet se, s állítom, hogy emiatt tanulták meg, hogy nagyon is jól elvannak magukban, hiszen a biztonságérzetük sose szenvedett csorbát - egyetlen hívásukra mindig ugrottam. Tudják, hogy bármikor, bármelyik pillanatban ott vagyok nekik, így bátran nyitnak a világra. Nem hiszem, hogy szerencse dolga, hogy immáron a harmadik alszik-eszik kisbaba érkezett a családba. Legcsöppebbem egy negyed dekát nem zavar be a nagyokkal való foglalkozásba sem és már tegnap is remekül működött, hogy mindhárom gyerek a szokott időben meg legyen fürdetve, vacsoráztatva, altatva, még az esti mese és a körülötte való megszokott szertartásaink is működtek, a pici tökéletesen alkalmazkodott.

Nem szabad energiákat elaprózni, viszont vannak helyzetek, amiket meg nem szabad kihagyni. Pl. olyan apróságok, hogy este sose fekszem le addig, amíg nincs rendben a konyha. Elindítom a mosogatógépet, letörölgetem a konyhapultot, stb., így reggel már eleve jobb lélekkel főzöm a kávét, hiszen a rendezett, tiszta konyhában teszem, nem otthagyott mosogatnivaló-halom fölött. Viszont amíg a kávé elkészül, mindig kipakolom a mosogatógépet, hogy amikor megittuk a kávét, az üres bögréket már tehessük is a gépbe. Apróság, mégsem az, mert így könnyebb a rendet megőrizni.

A mosnivalót eleve válogatva rakom a szennyesbe - van külön tartó a fehéreknek, a feketéknek, a gyerekek ruháinak, stb. Így a mosás másodpercek alatt berakható.

Apróság ez is, de sokat segít.

A nagyobb gyerkőcök nagyon sok mindenbe bevonhatók, a picikkel meg óriási segítség a hordozókendő, mei-tai, olykor a pihenőszék, amiben oda vihetjük, ahol épp vagyunk, szóval tarthatjuk, nézelődhet, amíg elvégzünk egy-egy házimunkát.

Érdemes gyerekbarát gyerekszobát berendezni, olyat, ahol nem eshet bajuk és az ajtón babarács van. Megszokják, hogy nem jöhetnek ki bármikor, viszont van terük is, lehetőségük is biztonságban játszani, így akkor is nyugodt vagyok, ha egy emelettel lejjebb tartózkodom és mondjuk főzök. Hallom őket, ha szükség lenne rám, de elvannak magukban.

A kertünk is bababiztos, semmi olyan nincs, amitől sérülhetnek, még hintánk sincs, nehogy megüssék egymást, homokozó van, kis ház babakonyhával, kismotor, füves talaj - semmi extra. Kimenni a kertből nem tudnak, teljesen zárt, veszélyforrás nincs, így akkor is kimehetnek játszani, ha én mást csinálok, az ablakon át látom őket, hallom őket, de tudom csinálni a dolgomat. Érdemes ezekre figyelmet fordítani, mert megtérül!

Nem tudom, tudtam-e valami hasznosat mondani valakinek, de nálunk ezek a dolgok működnek, ahogy az is, hogy este pl. fél kilencre tuti csönd van a házban - napirend, ugye - így még van időm, energiám a férjemre is, vagy megnézni egy jó filmet, olvasni, stb.

Éjjel a gyerekszobában alszom, van ott egy kétszemélyes fotelágy, ahol az aktuális legkisebb mellettem alszik, a nagyobbak az ágyukban. Ha kellek éjjel véletlenül, akkor kéznél vagyok, amúgy meg nyugi van és apa is kialhatja magát, hiszen dolgozni ő megy másnap. Nem mellesleg ezzel a módszerrel a hálószobát is sikerült megőrizni felnőtt-szférának, ahol nem is szoktak ránk nyitni, nincs rá okuk. Megszokták, hogy előbb-utóbb ott fogok velük lenni, ott alszom, ott ébredek, nincs miért balhézzanak, hiszen mindig megyek hozzájuk, így nyugiban vannak, elalszanak és sose sírnak.

Remélem, segítettem egy kicsit - fel a fejjel, tessék pozitívan gondolkodni és átgondoltan, jól szervezetten melózni, akkor minden bele fog férni.

Én a magam részéről akár már holnap simán vállalnám a negyedik babát. :-))

én a régi időket /amikor még egy háztartásban neveltek,éltek emberek, kapátak, stb/ kiegészíteném, egy akkor praktikusnak hitt, ám annál veszélyesebb megoldással amit bevetettek, hogy a gyerek nyugton maradjon... pálinkába áztatott kenyeret adtak nekik.. szerencsétlenek...

szóval nem szerencsés a régi időkkel példálózni...